Posted on Hozzászólás most!

1944. október 15.

Megjelent: Cél, 1959. évfolyam.
Megjelent: Cél, 1959. évfolyam.

Másfél évtizede már, hogy a teljes csüggedés felé tántorgó nemzetünk a Hungarista Mozgalom riadójára felvette az eldobott fegyvert. A rádióban ezen a napon harsant fel először a hungarista induló: „Ébredj magyar, az ősi föld veszélyben!” Ébredj magyar, — hirdette a Mozgalom —, mert most nem egy párt vagy mozgalom becsülete a tét, hanem az egész Nemzet becsülete. Az idők végezetéig viselnünk kell az árulás szégyenbélyegét, ha a Horthy-klikk, a titokban aláírt fegyverszüneti szerződés értelmében, Molotov parancsának szolgai módon engedelmeskedve, német szövetségesünket hátba támadja. Erről volt akkor szó és semmi másról. A nemzet nem „csak” becsületét vesztette volna el, de az indokolt német megtorlás szörnyűségeitől sem mentett volna meg bennünket annak a rendszernek „bölcs” politikája, amely két évtizeden keresztül antibolsevizmusról prédikált és mindent elkövetett, hogy a bolsevizmussal való leszámolás idejére a magyarság erkölcsileg és anyagilag legyengülve lépjen a porondra. A szociális reformokat a magyarság szellemi megújhodását, az osztályok között tátongó szakadékok áthidalását ez a csontja velejéig beteg, romlott rendszer éppen úgy tettek nélküli üres frázisokká fokozta le, mint ahogy elmulasztotta az ország katonai védelmének kiépítését.

A tragikus sors akaratából a Hungarista Mozgalom későn állhatott az ország élére. Hazugság, rágalom, megfélemlítés, börtön, internálótábor késleltette a szervezkedést. Az 1939-es választásokon minden elképzelhető mesterséges akadály és a Nyilaskeresztes Párt szegénysége ellenére bekövetkezett hatalmas siker tatán az uralkodó tényezők a törvények szemérmetlen megszegésével nagyobb terrorral léptek fel a Hungarista Mozgalom ellen, mint valaha. Az angolszászok segítségére spekuláló rendszer azzal a suttogó propagandával igyekezett népszerűsíteni a bolsevizmus elleni harc szabotálását, hogy a hadseregre az ország védelmének feladata vár. Később, amikor az orosz erők közeledtek határaink felé, ugyanez a rendszer a „már úgyis hiába minden” bomlasztó szellemét terjesztette. A vörös horda azután elérte hazánk területét és a megszállt országrészek lakossága át kellett élje a bolsevizmus gyakorlatának borzalmait. A Hungarista Mozgalom 1944. október 15-én más viszonyok között, de ugyanazzal a meggyőződéssel és felfogással vállalta a harcot, mint 12 esztendővel később a magyar forradalom harcosai. Mi éppen úgy tudtuk Mozgalmunk zászlóbontása óta, hogy a bolsevizmussal szemben nincs helye a megalkuvásnak, mint az 1956 októberében felkelt magyar szabadságharcosok. A Hungarista Mozgalom éppúgy bízott abban, hogy ha kitartunk, akkor még mellénk állhat a szerencse, mint 12 évvel később a szabadságharcosok bíztak nyugat segítségében. A tárgyilagos kutatás már eddig is sok tekintetben bebizonyította és később teljesen bebizonyítja, hogy az 1944. október 15-i hatalomátvételt nagyon reális tények is igazolták. A csodafegyverekben nem hittünk, de tudtuk, hogy szövetségesünk birtokában számos forradalmi technikai újítás van s ma már alig kétséges, hogy a döntő fordulat rövid időn múlt. Szálasi Ferenc koalíciós kormányában a „szemellenzős” hungaristákon kívül az összes jobboldali miniszterek, valamint a nemzet elitjének nagyobbik része bízott abban a fordulatban, amelytől — bizonyára nem reális alap nélkül — az ellenség félt.

A Hungarista Mozgalom történelmi felelőssége tudatában, világnézete szilárd alapjain tovább küzd. Sorainkat nem bontja meg a bolsevizmus és társutasai, szüntelen ostroma, a száműzetés lelket-szívet fárasztó állapota, a nagy távolságok és a szegénység. És nem bontja meg a „jobboldali”, sőt — ha érdekük úgy kívánja — magukat „hungaristának” hirdető hitvány senkik aknamunkája sem. Zárt sorainkból egy-egy áruló vagy elfáradt kiválhat — ez csak erősíti táborunkat. Helyettük jönnek azok, akiket nem az érdek, hanem az eszme vezet hozzánk. A Hungarista Mozgalom a felszabadult magyar néptől fogja megkérdezni, helyes volt-e 1944. október 15-én felvenni az eldobott fegyvert, korszerű-e a hungarizmus nacionalizmusa és szocializmusa, helyes volt-e az emigrációban tovább küzdeni vagy sem. Olyan szabadon hirdetjük majd ideológiánkat és politikai programunkat, mint bármelyik más politikai irány képviselői és a nemzet választani fog. A Hungarista Mozgalom mindig meghajol a nemzet döntése előtt.

(Visited 50 times, 1 visits today)
Vélemény, hozzászólás?

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..