Lapunk hasábjain a technológiai vívmányok élet- és eszmeformáló vonatkozásaira mindeddig ritkán mutattunk rá. Az idealista világnézet valahogyan viszolyog az élet merő praktikus-materiális jelenségeivel való foglalkozástól. Úgy véli, hogy ezeket a kétségtelenül fontos dolgokat a szakemberek kezébe kell utalni, akik a nemzet szolgálatába állítják tudásukat, de ugyanakkor gondosan ügyel arra, hogy e vívmányok ne rontsák meg a világnézeti alapokat. Más szóval a tudomány haladását, gyakorlati alkalmazását központi ellenőrzés alatt tartja a világnézeti kereteken belül. Persze, ez a hivatott állami ellenőrzés úgy tűnhet sokaknak, hogy a szabadságot korlátozzuk. De hogy ez az ú. n. szabadság hova vitt, látni fogjak az alábbiakban.

Noha igyekszünk lépést tartani a korral, mégis valahogyan el-elmaradunk a praktikus, materialista államok mögött. Ez volt a kép nagyjából mindig is, amikor a kultúrába jobban belekötött Európa lemaradt a praktikus Anglia mögött és maga Anglia is a még praktikusabb Amerika mögött. Európa tudósai lefektették az elméleti alapokat, a praktikus alkalmazás lehetőségei valahogyan másod-, vagy harmadrendű feladatnak tűntek előttük. Vízöntő: Technológia részletei…

Nemzeti vértanúink halálának huszonötödik évfordulóján a tisztelet és szeretet érzésével emlékezett meg a salzburgi magyarság nevében ft. Mihályfy János, salzburgi magyar r. kat. lelkész akkor, amikor az elmúlt 25 év folyamán akadtak magyar emigrációs papok, akik erre nem voltak hajlandók. Részletesen és megrázóan vázolta azokat a kommunista és szabadkőműves vezetőegyéniségeket, akikért viszont elmondták a gyászmisét.

A gyászmisén részt vett a tiroli testvérek kíséretében Henney Árpád vezetőtestvér is.

Hőseink és vértanúink Szálasi Ferenc nemzetvezetővel az élükön a magyarság jövőjét munkáló tetteikkel, kitartó nemzethűségükkel példát mutató áldozatvállalásukkal minden Nemzetéhez hűséges, igaz magyar eszményképeivé emelkedtek. Könyörögve kérte az ájtatos gyülekezet a magyarok Istenét, váltsa valóra Hőseink és Vértanúink életáldozattal megpecsételt óhaját, jutalmazza meg Nemzetünk minden tagját boldog jövendővel a szabad Nagy-Magyarországban. Szálasi Ferenc és a magyar vértanúk és hősi halottak szentmiséje Salzburgban az egyetemi kápolnában részletei…

A nagy emberek a vezérférfiak problémája örök aktualitással bír s ki ne érezné ma fokozott mértékben, hogy nagy társadalmi, gazdasági és világnézeti krízisek idején mily óriási szükség van Istentől küldött igazi vezető egyéniségekre. Mert igen nagy hiány van bennük! Valahogy szélcsendes időkbe jutottunk, amikor a pünkösdi szélvész nem sodor apostolokat a népek és nemzetek élére, a nagy várakozások nem teljesednek be, a remények kezdenek kiszikkadni. A társadalom a létért való küzdelemben kimerülve és a hivatalos orvosokból: a politikai vezetőkből kiábrándulva, kuruzslókhoz és demagógokhoz fordul. Ebben a letargikus állapotban és sötét pesszimizmusban rendületlenül áll Krisztus kősziklája. S minél ádázabb szociális és gazdasági harcok, kulturális és világnézeti küzdelmek tajtékzanak körülötte: jelentősége annál hatalmasabb kontúrokban bontakozik ki. Az Egyház teljes tudatában van világtörténelmi hivatásának, az emberiség lelki vezetésének s éppen azért, mivel nagyon jól tudja, hogy csupán hierarchikus szerveivel az élet óriási módon differenciálódott ágaiba behatolni s ott irányítani nem képes, minden igyekezete arra irányul, hogy világi apostolokat neveljen, akik révén a parlamentekben, az egyetemeken, a szerkesztőségekben és hivatalokban éppúgy, mint a gyárakban és műhelyekben terjeszti Krisztus királyságának az eszméjét. Ez tulajdonképpen a katolikus akciónak legvégső célja. Ezt a célt szervezéssel kívánja elérni, amit csak úgy tud megvalósítani, ha minél több katolikus vezéregyéniség áll a társadalmak élén. Nincs nagyobb szervező erő, mint egy apostoli tűztől lángoló és világító vezéregyéniség. dr. Lotz Antal: A katolikus vezéregyéniség részletei…

Rövid idő multán ötödik évtizedébe lép a forrongó, nyugtalan XX. Század, s ki tudná előre, hogy mit hoznak a gyötrődő emberiség számára a negyvenes évek? Népek, nemzetek, társadalmak válságokon, megrázkódtatásokon, véres kirobbanásokon keresztül keresik a maguk számára a kibontakozás útját. S nekünk, magyar embernek alaposan kijutott a véres kirobbanásokból is. Csaknem háromnegyedmillió, világháborús hősi halott jelzi az örök magyar tragédiák évezredes útját, csaknem háromnegyedmillió magyar férfi, aki nem tudott többé apa lenni, mert nászágy helyett tömegsírok mélyére fektette be őket a végzet. Egy évezred alatt fölösen, olyan adakozó bőséggel, annyi könnyelműséggel folyattuk el a magyar vért, s pazaroltunk annyi építő energiát, hogy most már igazán ideje lenne egy kicsit a magunk lelkébe is nézni és számvetést csinálni, hogy vajon maradt – e még a mások számára adakoznivalónk, vagy célszerű lenne már behúzódni az egészséges népi önzés bástyái mögé, ahonnan nem csalogat ki semmiféle szirénhang… Hubay Kálmán: Nemzeti szocialisták vagyunk részletei…

Tizenkettedik éve már, hogy a vérbefojtott októberi szabadságharc után biztonságot és szabadságot keresve, átléptük a magyar határt mi úgynevezett 56-osok. Az eltelt évek valamennyiönk részére tapasztalatokban és élményekben gazdag időszaknak bizonyultak. Kétségtelen, hogy sokat tanulhattunk és gondolom, tanultunk is a befogadó országokban, aminek majd egykor hasznát vehetjük Hazánk újjáépítésénél. De megtanultuk azt is, hogy itt Nyugaton egyetlen puskagolyót sem készítenek, egyetlen katonát sem képeznek ki a mi Hazánk felszabadítására. Ide kellett jönnünk, hogy lássuk: nemcsak Nyugat, de saját fajtánk sem tesz egyetlen lépést sem azért, hogy a magyar ügyet valamivel előbbre vigye.

Igaz, megérkezésünkkor kedvesen fogadtak bennünket a különböző társadalmi és politikai egyesületek képviselői. Nyájas régi emigránsok biztosítottak bennünket arról, hogy egyelőre még tagsági díjat sem kell fizetnünk, csak csatlakozzunk ehhez, vagy ahhoz a demokratikus egyesülethez. Ez volt az első napon. Találkozás a Hungarizmussal részletei…

Benn a fedél alatt fülledt júliusi meleg, künn súlyos esőcseppek kopogva szaporáztak a kerti lak deszkatetején. Barátommal, egy volt huszárőrnaggyal, a veranda sarkában diskuráltunk. Fogságbeli szenvedéseit mesélte.

I. Egy felöltő miatt.

Kanszkban voltunk hadifoglyok. Untuk már az egyhangú szibériai életet. Mikor az orosz kommunizmus kitört, sokan elhagyták a táborokat s nekivágtak a nagyvilágnak. Utat kerestek a messze hazába. A legtöbben odavesztek. Akik délnek mentek, az Altáj hegység szurdokaiban, vagy a Góbi-sivatag őrjítő borzalmai közt pusztultak el, másokat a kóborló nomádok raboltak ki és gyilkoltak le. Én magam jobbnak találtam maradni és várni. Pedig, Istenem, de nehezemre esett! Az utolsó levél, mit hazulról kaptam, kétségbeejtő hírt hozott. A kisebbik leányomnak udvarolt valaki, és a leány, hajlandóságot mutatott hozzá. És én azt a valakit innen Szibériából jól ismertem, vélem volt egy ideig egy táborban: vallástalan cinikus, titkos alkoholista volt. És nem lehettem otthon, hogy leányom szemét felnyissam, hogy óvjam, megmentsem. Hamvas Endre: Szovjet-fogságban részletei…

A francia valláspusztítás munkáját egész joggal lehetne Voltaire-től és Rousseau-tól számítani s ha mégis félszázados valláspusztításról beszélünk, azt azért tesszük, mert a harmadik köztársaság kultúrharca lényegesen különbözik az előzőktől. Voltaire és Rousseau hittek Istenben és a francia nagy forradalom törvénybe iktatta létét. Az újabb kultúrharcosok azonban maga az Isten fogalma ellen indítottak elkeseredett küzdelmet és nemcsak az Egyházat, hanem magát a vallást akarják megsemmisíteni.

A harcnak ezen szakát a múlt század közepén Comte-tól lehet számítani. Comte Ágoston tudvalevőleg a pozitivizmus megalapítója. A pozitivizmus nem ismer Istent. Az örök nagy kérdésekre, hogy honnan a világ, mi az ember célja, van-e lélek, örökélet, — a pozitivizmus híve vállat von és azt mondja: nem érdekel, mert csak az érdekel, sőt csak az létezik, amit látok, hallok, érzékelek, eszemmel fölfogok. A pozitivizmus nem ismer metafizikát, sem lélektant. És jóllehet e tan korlátokat szab az emberi elme elé és tilalomfákat állít a bölcselet határaihoz ott, ahol az ész az érzék- és természetfelettiek körébe akar hatolni, mégis nagyon népszerű lett. Egy félszázadig valóságos uralkodó csillag volt a tudományos világban. 1881-ben Gambetta egy iskolaügyi kongresszuson bátran merte követelni a pozitív iskolát azon a címen, hogy a pozitivizmus eszméi mindenüvé behatoltak. Goyau írja a „L’école d’aujourd’hui“ című műve elején, hogy a pozitivizmus iránt való lelkesedés egész vallási rajongás színezetét nyerte. dr. Hamvas Endre: Félszázados francia valláspusztítás részletei…

Kétezer kilométer s a kétezer kilométernek minden méterére jut egy-egy felejthetetlen emlék, epizód, amelynek íze haláláig elkíséri az embert: ez volt az én számomra a Felvidék visszafoglalása. A rádió mikrofonjával jártam végig a győrszabadi parttól a jolsvai új határig a megszabadult földet s jóformán elsőnek jutottam mindenüvé, ahol magyarok várták diadalkapuval, virággal, könnyel, elmondhatatlan sóhajtásokkal, a megváltottak örömkiáltásaival a magyarokat. Dövényi Nagy Lajos: Halló, rádió: Itt Komárom, Kassa, Ungvár! részletei…

Az a politikai, közéleti s nemzetgazdasági fenékhullám, mely mind több s több szenvedélyességet és igazságot is vet föl a megoldatlan zsidó kérdésünk nyomán, immár egy esztendeje nem fakuló érdeklődéssel zavarja, kínozza s mérgezi az egészséges magyar életet. Sokan azt hirdetik, hogy a hazánkban élő zsidóság ilyen közéleti megrostálása vagy megkínzása idegen eszmei importcikk, melyre a külföld előtt való politikai tetszelgés késztet (vagy kényszerít) minket. A kérdés színtelenné fakítása, elködösítése vagy értéktelen semmiséggé való szétrostálása elsőrendű magyar jelentőségű — vallják szerte az országban egy mesterségesen felduzzasztott szánakozási manőver és irgalomkoldulás eredményeként.

Minket ez alkalommal nem az érdekel, vajon a zsidóságnak ez a meglapulása, mely mindenáron és minden téren ki akar bújni a súlyos felelősség alól, mennyiben előnyös épp a zsidóságra. Még az sem érdekel itt minket, vajon mi az oka, hogy a zsidóság még mai napig, a kettős zsidótörvény nyomása, a külpolitikai felhördülés és a józan ráébredés kellős közepén sem tud itt nálunk mást látni, mint egyenlő értékű zsidót és semmi áron nem hajlandó különbséget tenni saját soraiban a jó s a rossz zsidók között (ahogy azt minden nép megteszi). dr. Biró Bertalan: A százesztendős zsidóvita részletei…

Lehet-e a mai viszonyok között okosan s önámítás nélkül boldog újévet kívánnunk egymásnak? Nem merő szócsilingelés-e ez ma, kegyetlen játék, megtévesztő illúziókeltés vagy üres megszokásból eredő, naiv udvariaskodás?

Attól függ, milyen világnézet talaján állunk. Akiknek ez a föld minden, akikre nézve az életnek nincs magasabb rendeltetése, mint a múló évek lehető kiadós kiélése, azoknak csakugyan nehéz ma józanul boldog újévet kívánni. Azoknak ez a sötét előjelekkel nyíló újév csak egyre lehet jó: hogy felocsúdjanak, hogy még jobban csalódjanak a világfelfogásukban s még jobban belássák, mennyire hamis és ingatag az az alap, amelyen állnak.

A keresztény világfelfogás talaján azonban lényegesen kedvezőbb a helyzet s biztatóbb az eligazodás. Itt ma is, minden nyomorúságunk mellett is, a szónak igazi értelmében, a dolgok teljes őszinte valóságában boldog újévet kívánhatunk és kívánunk magunknak s egymásnak. Bangha Béla: Boldog újévet részletei…

Krisztus Jézus született, örvendezzünk!

Karácsony különleges helyet foglal el az ünnepek sorában. A szeretet ünnepének, az öröm s a béke napjának nevezik s talán egyetlen ünnepet nem ülnek meg az emberek oly féltékenyen, otthoniasan zárkózott, meleg ünnepléssel, mint ezt.

A római Martyrologium is szokatlan ünnepélyességgel hirdeti meg ezt az ünnepet: „Az 5199-ik évben a világ teremtése után, a 2957-ikben az özönvíz után, a 2015-ikben Ábrahám születése után, az 1510-ikben Mózes és a zsidó népnek Egyiptomból való kivonulása után, az 1032-ikben Dávidnak királlyá való felkenetése után, a 65-ik évhétben Dániel jövendölése szerint, a 194-ik olimpiászban, a 752-ik évben Róma város építése után, Octavianus Augustus császár uralkodásának 42-ik évében, midőn az egész világ békében volt, Jézus Krisztus, örök Isten s az örök Atyának fia, hogy a földet az ő kegyes eljövetelével megszentelje, kilenc hónappal a Szentlélektől való fogantatása után, mint igazi ember Betlehemben Szűz Máriától megszületett.” Ezt az örömöt már sok száz évvel előbb hirdették a próféták: „A nép, mely sötétben járt, nagy fényességet lát, azok számára, kik a halál árnyékának országában laknak, világosság támad… Örvendenek előtted, mint ahogy örvendenek aratáskor, mint ahogy ujjonganak a győzők a szerzett prédának, amikor szétosztják a zsákmányt… Bangha Béla: Karácsony részletei…

A középkort a keresztény együvétartozás nagy gondolata jellemzi. Abban az időben, amikor Aquinói szt. Tamás él — 1226-tól 1270-ig — ebben a légkörben élnek az emberek. A nagy pápa, III. Ince, 1216-ban meghalt; az aki VII. Gergelynek azt a fenséges eszméjét akarta megvalósítani, hogy fel kell állítani Jézus Krisztus egyeduralmát a földön, a legfelségesebb, a legideálisabb szolidarizmust. Egy évvel előbb, 1215-ben volt a IV. lateráni zsinat, a legfényesebbek egyike, a nagy keresztény egységnek ragyogó illusztrációja. Ez az egység a hitben, a pápában, mint Krisztus helytartójában és a fegyelemben tehát a hitbeli szolidaritása középkori társadalmi szolidaritás alapja. És ez az együvétartozás nem külsőség, hanem belső átélés, forró, lüktető valóság; nem frázis, hanem életet és vért, vagyont és munkát követelő kötelesség. Elvi és dogmatikus: Credo unam — ecclesiam! Az egy Isten, az egy Megváltó, az egy pápa, az egy keresztség, az egy Oltáriszentség, az egy végcél, a jó cselekedet érdemeinek közössége, az élők, a szenvedő és üdvözült lelkek nagy, szent összekapcsolt társasága és egymás közt való intenzíven tevékeny érintkezése és a mindezt egybetartó hit egysége már a gyermeki lélekbe a szolidaritásnak a legfölségesebb képét állította be. dr. Boroviczény Nándor: A szolidarizmus eszméje a középkorban részletei…

Közel egy generáció telt el 1956 óta. Ebben a távlatban kíséreljük meg kiértékelni a fölkelést, elemezve a tragédiára vezető okokat. Nemcsak azt nézzük meg, hogy ml történt, hanem azt is, hogy mit jelent mindaz, ami megtörtént. Ennek a nagy drámának utolsó, véres fejezete egy sokkal szélesebb síkú és mélyebb globális háttérbe helyezendő be. Ekkor érthetjük csak meg azt, hogy az 1956-os fölkelés egy általános Világdrámának egyedi, helyi változata.

A XX. század eseményeinek tanulmányozásakor gyakran beleesünk abba a csapdába, hogy a tények magyarázatát annyira leegyszerűsítjük, annyira az emocionális jó-rossz banális kategóriáira építjük föl, hogy végülis hamis fikciók világába keveredünk. A mai igények már fejlettebb gondolkodást követelnek, semhogy megelégedjünk a népmesék gonosz mostoha és a hős királyfi fogalmának felállításával, ahol semmi lehetőség nincs sem több kategória bevonására, sem magasabb szintézisre való emelésre. Így sorakozik fel sokak gondolkozásában 1956, mint ahol hősök és mártírok állnak az egyik oldalon, s velük szemben a gonosz gyilkosok, akik csak azért gonoszak, mert a mesék gonosz boszorkánya is gonosz. Vízöntő: 1956 részletei…

Ritka szép szót mondott a katolikus papokról a belga szociáldemokraták vezére, Vandervelde. „Én, úgymond, személyesen is számos papot ismerek s a meggyőződésben különbség, mely tőlük elválaszt, sohasem fog abban akadályozni, hogy tisztelettel ne hajoljak meg erkölcsi és értelmi értékük előtt. Akiket pedig személyesen nem ismerek, azokról sincs okom feltételezni, hogy ne volna köztük is éppen annyi becsületes ember, mint akár az orvosok vagy jogászok között. Sőt hajlandó vagyok feltenni, hogy már maga az életmód, melyre ők magukat kötelezték, bizonyos értelemben az ő javukra dönt. A papok a mi legveszedelmesebb ellenségeink, sokkal veszedelmesebbek, mint azok az élvezet- és haszonkereső burzsoák, akiknek a vallás csak eszköz hatalmi pozíciójuk megtartására; a papok eszméi a mieinknek egyenes ellentéte és szociális működésük tönkreteszi a szociáldemokratákét. Bangha Béla: Szocialisták a papságról részletei…

A bombamerényletekkel kapcsolatban a zsidó sajtó nem győz eleget sopánkodni, élőket és holtakat vádolni. Bűnbakot keres, a merénylet okait kutatja, szidja a jogrendellenes állapotot, ahelyett, hogy mea culpa-t mondana saját bűne miatt, amely nem kis mértékben járult hozzá, hogy ilyen bűntények megtörténhessenek.

Vogelsang írja: «Most, amikor a zsidó, mint vissza-visszatérő történelmi Isten-ostora megérdemelt bérünket kifizeti azzal, hogy a mi nyakunkra lép, akiknek Krisztus szelíd igája túlságosan nehéznek tetszett: most akarunk ellene felkelni és szégyelljük oktalanságunkat, amely ily mélyre süllyesztett bennünket.» (Id. Dr. J. Eberle: Die Überwindung der Plutokratie, 331. o.) Ez az iga-lerázás kétféle módon történhetik: azoknak a módján, akik Krisztus szelíd igáját hordják, akik dolgoznak egész erejükből és küzdenek a zsidó iga ellen, de csak az erkölcsi törvények által megengedett módon,— és azokén, akikről lerázták ők a krisztusi szelíd igát, hogy helyet készítsenek lábuknak azok nyakán, akikből kiölték a kereszténységet a sajtójukkal. Most ezek lesznek a zsidók számára Isten ostora, amely egész életüket nyugtalanná fogja tenni. Így lesz az utóbbi nagy bűnük büntetésük is. Dr. Vértesi Frigyes: A zsidóság és a «jogrend» részletei…