
A nagy emberek a vezérférfiak problémája örök aktualitással bír s ki ne érezné ma fokozott mértékben, hogy nagy társadalmi, gazdasági és világnézeti krízisek idején mily óriási szükség van Istentől küldött igazi vezető egyéniségekre. Mert igen nagy hiány van bennük! Valahogy szélcsendes időkbe jutottunk, amikor a pünkösdi szélvész nem sodor apostolokat a népek és nemzetek élére, a nagy várakozások nem teljesednek be, a remények kezdenek kiszikkadni. A társadalom a létért való küzdelemben kimerülve és a hivatalos orvosokból: a politikai vezetőkből kiábrándulva, kuruzslókhoz és demagógokhoz fordul. Ebben a letargikus állapotban és sötét pesszimizmusban rendületlenül áll Krisztus kősziklája. S minél ádázabb szociális és gazdasági harcok, kulturális és világnézeti küzdelmek tajtékzanak körülötte: jelentősége annál hatalmasabb kontúrokban bontakozik ki. Az Egyház teljes tudatában van világtörténelmi hivatásának, az emberiség lelki vezetésének s éppen azért, mivel nagyon jól tudja, hogy csupán hierarchikus szerveivel az élet óriási módon differenciálódott ágaiba behatolni s ott irányítani nem képes, minden igyekezete arra irányul, hogy világi apostolokat neveljen, akik révén a parlamentekben, az egyetemeken, a szerkesztőségekben és hivatalokban éppúgy, mint a gyárakban és műhelyekben terjeszti Krisztus királyságának az eszméjét. Ez tulajdonképpen a katolikus akciónak legvégső célja. Ezt a célt szervezéssel kívánja elérni, amit csak úgy tud megvalósítani, ha minél több katolikus vezéregyéniség áll a társadalmak élén. Nincs nagyobb szervező erő, mint egy apostoli tűztől lángoló és világító vezéregyéniség. dr. Lotz Antal: A katolikus vezéregyéniség részletei…