Posted on Hozzászólás most!

Ernest F. Elmhurst: Trebitsch-Lincoln, a bolygó zsidó

Megjelent: A Cél, 1936. évf.
Megjelent: A Cél, 1936. évf.

Izrael e fiának kalandos pályafutása azt a kérdést intézi az ő vallásához, illetőleg fajához tartozókhoz, nemkülönben az amerikai zsidó „rágalmazás elleni liga” igazgatósági tagjaihoz, hogy mi is volt e kóbor zsidó életének vezérelve; vajon más népek félrevezetése és kifosztása terén kifejtett sokoldalú művészete, avagy a könnyű pénzszerzés mohó vágya vezérelte-e élősdi jellegű hányattatását? Trebitsch-Lincoln szégyenletes és vakmerő tettei híven tükrözik vissza Izraelnek sajátságos „hozzájárulását” az emberiség kulturális és polgári jólétéhez! A zsidóság, ez a keleti nép, azt állítja magáról, hogy ő a világ népei nagyobb részének jótevője, amiről e cikk kapcsán önmagunk ítélhetünk.

Trebitsch Ignác 1879. április 4-én született Paks nagyközségben Magyarországon, mint zsidó szülei 14 gyermekének legidősebbike. Atyja tanító volt. Amikor a fiatal Trebitsch 15 éves lett, segédnek akarták adni, de ehelyett ideiglenes alkalmazást nyert egy budapesti újság kiadóvállalatánál. 17 éves korában már London keleti kerületében: a Whitechapel-ben volt látható, ahol egy tömeglakásban lakott. Állítólag itt ismerkedett meg egy misszionáriussal, aki azon fáradozott, hogy a fiatal hitehegyottat a keresztény vallásnak megnyerje. Míg Trebitsch a keresztény tanokkal foglalkozott, egyúttal a misszionárius feleségének összes ékszereit elemelte.

1899-ben Trebitsch Berlinbe vette útját. Megérkezése után egy missziós házban keresett menedéket és ez év karácsonyán szabályszerűen megkeresztelkedett, sőt még theológiaitanulmányokkal is foglalkozott, azzal a szándékkal, hogy visszatér Angliába és e hivatásának él. Angliából azután Kanadába, Montreálba, az anglikán egyház kollégiumába küldték. Néhány éven átmint az anglikán egyház misszionáriusa működött, amíg rá nem jött arra, hogy az angol egyház nagyobb pompát fejt ki az istentiszteleteknél. Ez magyarázza meg az anglikán szeminárium iránt való szeretetét. Az evangélium újdonsült hirdetője, teljesen felkészülve a bűnös keresztények megjavításának feladatára, 1903-ban Angliába érkezett. Mint a Canterbury érsek védencét felvették Kentben az appeldorei hitközségbe, ahol 1903-tól 1906-ig mint lelkész működött.

25 éves korában angol állampolgár lett és ez alkalommal régi családi neve mellé felvette az angolszász Linkoln nevet. Önmaga is csodálkozott rajta, amikor észrevette, hogy a kereszténység hamarosan elvesztette előtte vonzóerejét s rájött, hogy az ő küldetése inkább világi természetű.

Előnyösnek találta, hogy egy ideig Yorkban, egy queker iskolában mint tanár működjék. Azután elhagyta a Talmudot, elhagyta az anglikán egyház presbiteri állását és protestantizmusát, de a zsidó változatlanul megmaradt benne, amikor egy gazdag gyárosnál magántitkári állást nyert. A tőle megkövetelt engedelmesség azonban csakhamar fellázította. Szónoki tehetségének fokozatos fejlődése azt a benyomást keltette, mintha a helyi szónokok között ő képviselhetné a legmegbízhatóbban kerületének politikai elveit s mivel szavait a látszat szerint értelmezték, Darlingtonban 1910-ben megválasztották képviselőnek.

A 31 éves képviselő azonban megválasztása után csakhamar pénzügyi zavarokkal küzdött és 1911-ben elfordult a politikától, előnyt adva egy németországi körutazásnak, amelyen, mint a brit munkásegyesület egyik csoportjának vezetője tartott előadásokat. Ez alkalommal rámutatott a kapitalista kormányzat hiányaira és ezzel kapcsolatosan fejtegette a munka feltételeit egy olyan kormányrendszerben, amely nem állt a marxista zsidók ellenőrzése alatt. Miután egyrészt a szocializmus és kommunizmus alapján állott, másrészt nem kevésbé kecsegtették a gazdasági és ipari vállalkozások kilátásai, hamar megszakította az összeköttetést az angol munkásokkal, annak az előnynek reményében, amelyet Seeborn Rowntree-vel, a gazdag kókuszgyárossal való érintkezés nyújtott neki, akire politikai szelleme látszólag nagy befolyást gyakorolt. Ahelyett, hogy az angol munkásokat nemzsidó munkaadóik ellen lazította volna, felajánlotta Rowntree-nek állítólagos képességeit, hogy ipari vállalkozásokat létesítsen Belgiumban. Később a galíciai és oláhországi olajmezők keltetették fel érdeklődését, e szolgálatait azonban alaposan felbecsülte és 18.000 font sterlinget szedett el a mit sem sejtő befektetőktől. A politikának gazdasági és ipari vállalkozásokkal való kapcsolata nagyon eredményesnek mutatkozott Izrael e fiánál.

A világháború kitörésekor Rowntree beajánlotta a brit hadügyminisztériumnak s ennek alapján a londoni főpostánál a magyar postaküldemények ellenőrzésével bízták meg. Itteni alkalmazása idejében adatokat gyűjtött a brit tengeri hajók mozdulatairól. Minthogy költekező életmódhoz volt szokva, hamar észrevette, hogy Rowntree kihasználása révén szerzett vagyona fogytán van. A londoni postatisztviselői kis fizetés nem volt elegendő az ő kedvteléseire s ezért újból Rowntree felé orientálódott, akinek nevére két csekket hamisított, az egyiket 200, a másikat pedig 700 font sterlingre. Amikor ezt felfedezlek, Finkelstein (Litwinoff) nevű fajtestvérét arra kérte, hogy ne árulja el a csekkhamisítás részleteit, ne feledkezzék meg egy „zsidó fiúról” s Ábrahám, Izsák és Jákob Istenének nevében tartson mindent titokban.

Hollandiába szökve Sir Henry Dalziels útján felajánlotta kémszolgálatait a brit kormánynak a németek ellen. E szolgálataiért olyan rengeteg összeget kért, hogy azt még a világ leggazdagabb országa is túlságosnak találta. Ebben az időben a rotterdami német konzultól egy, a német flottánál használatos, „code”-ot (chiffrekulcsot) kapott, amelyet — jóllehet ez hamis volt — el akart adni Nagy-Britanniának. Amikor a brit hadügyminisztérium elutasította, Angliától elpártolva az ellenséges Németországnak akarta eladni a brit flottára vonatkozó adatait. Most élete céljául azt tűzte ki, hogy megbosszulja magát Anglián, azon az országon, amely nem méltányolta törekvéseit. A helyett, hogy mint katona vagy tengerész szolgálta volna Angliát, 1915. január hóban az Egyesült Államokba utazott, ahol háborús és kémmeséket koholt a New-York World újság számára. Végül lelkiismeret furdalás nélkül egy irodalmi tákolmányt adott ki „Egy kém titka” címen, amelyben mint hős titkos ügynök mutatkozott be, aki nagyon sokat tud a brit flottáról.

Az Egyesült Államok titkos rendőrsége a brit kormány kérésére letartóztatta és Brooklynba a Raymond-utcai fogházba szállította. Itt történt azután, hogy F. J. Johnson képviselő érdeklődni kezdett az efféle kalandorok iránt és egyik este magával vitte egy brooklyni étterembe ebédelni. Amint az asztalnál ültek, Trebitsch-Lincoln kiment, hogy újságot vegyen magának s eközben kereket oldott. A következő héten, mialatt keresték, olyan vakmerő volt, hogy az őt üldöző titkos rendőrségnek levelet írt és azok egészségi állapota iránt érdeklődött, akik reá vadásztak. Sőt megszökésének harmadik napján elmerészkedett a New-York American című újság szerkesztőségébe, hogy népszerűségét növelje.

Egy heti bujdosás után elfogták és 1915. augusztus havában Angliába küldték, ahol jogtalanul kiállított csekk miatt 3 évi fogházra ítélték. A politikai zsaroló ez ítélet következtében a háború hátralevő idejére tétlenségre volt kárhoztatva. Ezt a „nemzetközileg veszélyes elemet” csak 1919 elején bocsátották szabadon, amikor is a brit kormány elhatározta, hogy Magyarországba toloncoltatja, de kitoloncolását ugyanez év augusztusáig halasztották el, amikor fajsorsosa Kun (Kohn) Béla terroruralma véget ért Magyarországon.

  1. augusztus 11-én Trebitsch-Lincolnnak azzal az ürüggyel, hogy egy amerikai újság tudósítója, sikerült Amerogenbe, Hollandiába, Vilmos excsászár birtokára bejutni, annak ellenére, hogy ugyanebben az időben ismételten óvták a császárt ettől a szélhámos amerikai újságírótól. A császár mégis fogadta a tolakodót, aki nyíltan megmondta, hogy meg akarja magát bosszulni Anglián és kifejtette a német császárság visszaállításának lehetőségét a trónörökös uralkodásával. Az ex-császár Trebitsch-Lincolnnak ezt a beállítását nem találta lehetetlennek, mert hiszen befolyásos újságírói összeköttetései révén abban a helyzetben volt, hogy a német monarchia újjászületésén dolgozzék, ezt pedig a versaillesi béke feldöntésével kezdené el. Trebitsch-LincolnAmerogenben Ludendorff tábornok társaihoz írt ajánlóleveleket kapott és 1919. októberében valóban találkozott is velük Berlinben. Anglia ez örökös ellensége Németországban találta meg tevékenységének további színterét és 1920. áprilisában a Kapp-Luetz-kormány rövidéletű sajtófőnöke lett. (Kapp-pucs). Hirtelen keletkezett német lelkesedése azonban nem volt egyéb, mint Anglia elleni gyűlöletének kifejezése, amely ország semmiféle hajlamot sem mutatott arra, hogy megtűrjön egy idegen zsidó zsarolót. Amióta bosszúálló tervei nem valósultak meg a kívánt mértékben, túlzott német nemzeti érzelmei is éppen olyan hamar elpárologtak, mint amilyen hirtelen megszülettek agyában.

Miután álmai Németországban nem valósultak meg, Franciaországba ment, hogy a párisi kormánynak adja el a Kapp-Putsch okmányait. Németországba visszatérve onnan 1921. évi árulásai miatt csakhamar kiűzték. Erre azután a nemzeti biztonság törvényeit kijátszva Csehszlovákiába utazott, ahol a Kapp-puccs emlékiratait 200.000 cseh koronáért adta el. E hazátlan zsidó politikai üzérkedését Muzet, a francia hírszerző szolgálat bécsi főnöke bonyolította le.

Utóbb Trebitsch-Lincoln a megbukott monarchiák helyreállításának tervével kezdett foglalkozni. Miután kísérletei Németországban kudarccal végződtek, az osztrák monarchiát óhajtotta helyreállítani, azonban e törekvései Bécsben 3 havi börtönnel végződtek, melynek kitöltése után visszaküldték Prágába. Azután 500 magyar tiszt kérésére Magyarország felé fordult s itt ajánlotta fel szolgálatait. Kijelentette, hogy hajlandó a magyar trón helyreállítását támogatni, azonban ez a kísérlet, e kóbor zsidó minden furfangja ellenére is, dugába dőlt.

Trebitsch-Lincoln főcélja még mindig az Anglián való bosszúállás volt és moszkvai fajsorsosának Trotzkynak tanácsára a távoli kelet felé vette útját, azzal a szándékkal, hogy az összes sárga fajoknál ellentétet támasszon Nagy-Britannia ellen, elsősorban pedig azért, hogy Kínában lángra lobbantsa a kommunizmust. Olaszországon, Spanyolországon, Belgiumon és Hollandián át végül az Egyesült Államokba hajózott. Itt, New-Yorkba való érkezése után 1922-ben álneve ellenére is letartóztatták, de csakhamar szabadlábra helyezték, amikor is Kína felé vette útját. A moszkvai zsidó kormány beajánlotta őt Yang Sen tábornoknak abból a célból, hogy vegye fel az érintkezést Wu Pei Fu forradalmi tábornokkal. Trotzky utasította Trebitsch-Lincolnt, hogy a távoli keleten erős frontot szervezzen a brit uralom ellen. Mint Wu Pei Fu tábornok segédtisztje tényleg a forradalmár kínai csapatok háborús szállítója lett, miáltal úgy mint bajtársa és Szovjet-Oroszország hadügyminisztere, Trotzky, óriási vagyont szerzett. A forradalmi hadsereg döntő vereséget szenvedett a Kuomingtan-kormány nemzeti hadseregétől, amelyet Chiang Kai Shek tábornok vezetett. Wu Pei Fu tábornokot, aki a zsidó Trebitsch-Lincoln segédkezése mellett katonai eredmény nélkül pazarolta el a forradalmi párt pénzét, Chang Tso Lin tábornok követte s Trebitsch-Lincolnjellegzetes zsidó ravaszsággal az utóbbinak is felajánlotta „szolgálatait”, — de minden eredmény nélkül.

Trebitsch-Lincoln 1924-ben birtokot vásárolt Ceylon szigetén, azonban az Afganisztánban kitört polgárháborúban, Amanullah király menekülése után ismét hadiszállító akart lenni. Igazi célja tulajdonképpen az volt, hogy a távol keleten forradalmat szítson az angolok ellen s így nem valósulhatott meg az a terve, hogy Afganisztánban is hadianyagok szállítója lehessen.

  1. június havában Signor Chirzel név alatt Milánóban jelent meg, ahol a kommunisták és fasiszták közti kémkedéssel bízták meg. Ceyloni birtokára visszatérve, hirtelen Angliába kellett utaznia, ahol négy fia egyikének az akasztófára volt kilátása, mert Towbridge-ben egy sörügynök meggyilkolásában volt része. Amikor 1925. februárban Franciaországba érkezett, elsősorban Monte-Carlót látogatta meg, ahol azonban Kínában összeharácsolt minden pénzét elvesztette. Minden pénz nélkül éppen abban az időben kötött ki Angliában, amikor egyik fiát az akasztófára vitték.

Miután még nála volt a kínai forradalmi kormány megbízólevele, ezzel Svájcba ment, azzal a szándékkal, hogy 400 millió frank kölcsönt vegyen fel, azonban ezen is rajtavesztett. Ezután Hollandiába, Vilma királynő trónja közelébe jutott, ahol nélkülözhetetlenné szerette volna magát tenni az udvarnál, azonban Hollandiából, nagy csodálkozására, mint nem kívánatos idegent kitoloncolták. Erre még egyszer Amerikába ment, ahonnan visszatért Kínába.

Miután nagy lelkiismereti furdalásokat érzett saját tisztességtelen élete és ama szégyen miatt, mely fia kivégzésével érte, elhatározta, hogy élete hátralevő részét buddhista kolostorban fogja eltölteni. Ez új lépésének főképpen pénztelensége volt az oka. Így történt, hogy ez a bolygó zsidó a Kínában levő Paoshuashan kolostorban fedezte fel gaz lelkének pihenő helyét, ahol mint ChaoKung apát szerepelt. E kolostor falai között írta meg „Elkerülhető-e a háború?” című irodalmi művét, amely könyvalakban jelent meg.

  1. vége felé Trebitsch-Lincoln megszökött az aszkéta élet egyhangúságától és nagy pénzösszeggel Mandzsukónak Tsitsikar városában jelent meg azzal a küldetéssel, hogy a moszkvai zsidó kormányzat parancsára a radikális zsidók destruktív programmját érvényesítse.

Egymás után hagyta el a talmudizmust, a presbyterianizmust, a protestantizmust és az atheizmust és végül buddhista lett, mert szerinte egyedül és kizárólag ez a vallás szolgálja a világ boldogulását.

E célból látogatta meg 1932 vége felé szülőföldjét, Magyarországot, ahol megkísérelt pénzt gyűjteni egy buddhista kolostor alapjára, amelyet gyermekkora vidékén állítanának fel. A magyarországi gójok azonban idejekorán átláttak ámításán és még ez év szeptemberében minden anyagi eredmény nélkül volt kénytelen elhagyni Magyarországot. A következő hónapban ez a zsidó szerzetes ritka buddhista okmányokat igyekezett gyűjteni Berlinben, aminek az volt a végső célja, hogy néhány új kolostort alapítson az egész világon. Azonban előadó kőrútján Kölnben letartóztatták, mert ellopta egy hollandi hölgy 6.500 márkáját. Mint szerzetes szegénységére hivatkozott és így felmentették. Az ügynökök, akik Trebitsch-Lincoln előadásait rendezték, hiába követelték járandóságaikat, mert a csaló megszökött, anélkül, hogy számláit és tartozásait kifizette volna. Trebitsch-Lincoln 1935. május havában 5 apáca és 4 szerzetes kíséretében hamis szerzetesi név alatt Kanadán keresztül Liverpoolba érkezett. Angliában pénzt akart gyűjteni buddhista kolostorok felállítására, azonban a társaság minden egyes tagját azonnal kitoloncolták. Az 1934. év vége felé nagy pénzösszeggel újból Shanghaiban volt, azzal az állítólagos céllal, hogy buddhista kolostorokat alapítson, holott igazában a buddhista vallás elzsidósítását tűzte ki feladatául, mialatt fajsorsosai hasonló munkát végeznek a nyugati világ legnagyobb részében a keresztények között. Jóllehet a buddhizmushoz való csatlakozása alkalmával élete hátralevő részére szigorú nőtlenségre kötelezte magát, 1935 nyarán azt jelentették Shanghaiból, hogy ott botrányosan megtámadott egy német származású apácát, aki az erőszak után öngyilkos lett.

A legutóbbi időben zsidó fajsorsosai azzal a kérdéssel fordultak a buddhista kolostorban élő Trebitsch-Lincolnhoz, mondja meg, hogy a „Cion bölcseinek jegyzőkönyvei” hiteles okmányok-e, avagy hamisítottak? Erre, fajtája iránti örök hódolattal kijelentette, hogy a „Jegyzőkönyvek” nem tekinthetők hiteleseknek és mi nem kételkedünk, hogy a világ zsidai igaznak fogják tartani e „jeles” fajtestvérük szavait. (A „Deutscher Beobachter of New York” 1935. okt. 3-iki számából.)

(Visited 121 times, 1 visits today)
Vélemény, hozzászólás?

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .