Az iskolaév folyamán nincs még egy olyan időpont, amelyben a diákság annyira megtelítődnék lelkiséggel, mint a lelkigyakorlatok idején. A diáklélek kedvessége és szeretetreméltósága hatványozottan mutatkozik meg e kegyelmi időpontban, mikor belemélyed önmaga értékelésébe, mikor bűnbánatot tart és penitenciázik, mikor túlcsordul őszinteséggel, bizalommal, jóakarattal és erős fogadással. Mint feltáruló délig-nyitó, a lelkigyakorlat vezetője felé fordul a diákhallgatóság, fényt, melegséget, szeretetet, megértést és segítő jóbaráti szót várva, s mennyire lesújtó, ha az igét váró fiúk felfokozott várakozása betöltetlen marad, ha a lélekalakításnak ezt a páratlan alkalmat kihasználatlanul hagyja a vezető. Viszont óriási nyereség egy iskola vagy nevelőintézet számára, ha a lelkigyakorlat megfogta a diáksereget, ha sikerült elérni azt, hogy nemcsak egyesek kapnak új életerőre a lelkigyakorlat nyomán, hanem az egész közösségen meglátszik a felfrissült diáklélek lelkesedése, üdesége, s a lelki dolgokra való ráhangoltsága.
A lelkigyakorlat vezetője a közösséghez szól. A közösség pedig a legkülönfélébb igényű elemekből tevődik össze: jó és rossz, érdeklődő és közömbös, javulni vágyó és fásult lélek egyaránt megtalálható benne. A vezetőnek tehát számolnia kell ezzel a széleskörű lelki igénnyel, s úgy kell megválogatnia beszédtárgyait és olyan érdeklődést keltve kell a diákok tömege elé lépnie, hogy a legtisztábbtól a legrútabbig, a legfinomabb lélektől a legdurvábbig mindenki kapjon olyan tanácsot, megvilágítást, amelynek hallatára megdobbanjon a szíve: No, — ez nekem szól!
Számolni kell arra is, hogy a diákság nemcsak sportmérkőzéseken forr össze lelkesedő, tüntető vagy elégedetlenkedő tömeggé, hanem a lelkigyakorlat szent napjaiban is. Nyert ügye van annak a lelkipásztornak, aki már beköszöntő beszédével, vagy pedig később, a lelkigyakorlatos tárgyakba való elmélyedés idején sikeresen megérezteti az ifjúsággal, hogy jóakarattal és hozzáértéssel, Krisztus szeretetével szól a lelkükhöz. A kritizálásra hajlamos ifjúság egész más szemszögből kezdi figyelni vezetői munkáját: Isten emberét látja benne, akit nem ékelődve, kamaszos kritizálással kell hallgatni, hanem aki bizalmukat és melléállásukat érdemli buzgó és termékenyítő vezetői munkájáért.
A lelkigyakorlat átütő hatása és mélyebb eredménye azon múlik, vajon sikerül-e érdeklődésre hangolni, elhatározásokra indítani és cselekvésre bírni a diáktömeget. Ha ez nem sikerül, akkor sajnálatos aránytalanságokat és eltolódásokat tapasztalunk a lelkigyakorlat eredményének lemérésekor. Egyeseket talán, nagyon megkap és magasba lendít a lelkigyakorlat, — de sokakat közömbösen hagy, sőt akadnak olyanok is, akik regényt olvasnak a páter beszédei alatt. A tömeglélekhez elérő lelkigyakorlat idején az ilyen eltolódásnak el kell tűnnie. Legyen olyan lebilincselő a beszéd, hogy elfelejtsék elővenni a ponyvaregényeket azok, akik unalom esetére előre biztosították magukat. Legyen annyira a fiúk életéhez közeljáró és lelki igényeiket érintő a beszéd, hogy valósággal igyák a vezető szavait a lelkieket szomjazó fiúk. Az ilyen lelkigyakorlat annyira hatalmába keríti az össz-diákságot, hogy szinte kézzelfoghatóvá válik az Isten segítő kegyelme. Elemi erővel tör fel a bánat és elharapódzik az egész intézeten; az áhítat és elmélyülés lesz úrrá a fiúkon, hogy a hittanár is, a tanártestület is érzi, hogy kegyelmek záporozása fürdeti most a diáklelkeket.
A tömegléleknek a diáklelkigyakorlatra való előkészítését és ráhangolását, valamint a lelkigyakorlat üdvös hatásának a tömeglélekben való ébrentartását a következőképp intézheti együttes munkával a hittanár és a lelkigyakorlat-vezető:
- A lelkigyakorlat előtt.
A lelkigyakorlat-vezető imádságos előkészülete esdje ki Istentől azt a kegyelmet, hogy a lelkigyakorlatos munka teljes mértékben Isten dicsőséget szolgálja. Készítse elő anyagát és jól nézze át az előadandó beszédeket, még abban az esetben is, ha nagyon gyakorlott vezető volna. Annyira el kell készülnie beszédeiből, hogy lelkigyakorlat közben ne szoruljon készületi időkre. Ellenkező esetben a diákok esetleges látogatásuk miatt nem lesz alkalma beszédvázlatainak átnézésére és így könnyen üzemzavar támad agyában, mikor az ifjak elé kell lépnie és az előbbi lelki beszélgetésekből kibontakozva beszéde tárgyára kell összpontosítania figyelmét. A tömeg befolyásolásának nagy segítő eszköze a meggyőződés ereje, a szónok beszédéből áradó határozottság és erőteljesség. Ezt elérheti a szónok olyan módon, hogy a lelkigyakorlatot megelőzően szigorú böjtöt tart. A böjtnek remek kondíciójavító hatását minden lelkigyakorlatot adó használni fogja, aki egyszer is megtapasztalta magán, mennyire friss elmét, ruganyosságot, határozottságot kölcsönöz az erősebb böjt.
A hittanár eredményesen előkészítheti a közhangulatot a lelkigyakorlatot azáltal, hogy a szent napok előtt már hetekkel szóba hozza a közeledő nagy eseményt és buzdítja fiait, hogy a lelkigyakorlat minél jobb végzésére és eredményesebbé tételére maguk is készüljenek. (Megtörtént, hogy gimnazisták csak délelőtt tudták meg az igazgatói körlevélből, hogy délután lelkigyakorlat kezdődik. Egyébként semmi előkészítést nem kaptak.) Ha a nagydiákoknak a lelkigyakorlat beállítására, vagy a lelkigyakorlat-vezető személyére vonatkozóan valamilyen kívánságuk volna, ne zárkózzék el e kívánságuk meghallgatásától és esetleges teljesítésétől sem. Egy hittanár már felkérte valamelyik szerzetest a lelkigyakorlat vezetésére, mikor a diákok között egyre általánosabb lett az óhajtás, hogy X. Y. tartsa a lelkigyakorlatot. (A fiúk közül egyetlen egy sem ismerte, csupán más diákoktól a vakációban hallott jó vélemények alapján kívánta ezt a lelkipásztort.) Kérőív érkezett a hittanárhoz, amelyben az egész nyolcadik és hetedik osztály kéri a lehetővé tételét annak, hogy az általuk kívánt atya vezesse a lelkigyakorlatot. A kívánság teljesült. A diákság példás odaadással segítette a lelkigyakorlat-vezető munkáját. Az egész nyolcadik osztály felkereste a lelkigyakorlat vezetőjét. A lelkigyakorlat rendkívüli spirituális eredménnyel zárult. — Más esetben viszont utolsó pillanatig titokban tartotta a hittanár, hogy a körülmények folytán az ifjak egyik szigorú és kevéssé közkedvelt tanára fogja vezetni a lelkigyakorlatot. A tanár lelkiismeretesen készült a beszédekre, egészen biztos, hogy hatást is gyakorolt az ifjúságra, de a diákok szinte kamaszösszetartással kerülték a szobáját és gyónás idején egyetlen növendék sem kereste fel őt.
A tömeg hangolására jó eszköz a lelkigyakorlatot szuggesztív szöveggel hirdető plakát, amely beláttatja az olvasóval, hogy számára is szükséges, lelke szempontjából talán nagyon is jókor jön a lelkigyakorlat. Egyik felsősdiák-lelkigyakorlaton nagyon jó figyelemkeltésnek bizonyult, hogy a lelkigyakorlatot megelőzően kb. egy héttel zárt borítékban mindegyik diák megkapta a lelkigyakorlat-vezető nyomtatott körlevelét, amely szerető szavakkal figyelmezteti az ifjút a lelkigyakorlat közeledésére, bizalmat kelt benne a lelkigyakorlat-vezető iránt és buzdítja, hogy készségesen, legjobb akarattal igyekezzék kitűnő lelkigyakorlatot végezni. A diákság már az első elmélkedés meghallgatásához azzal a gondolattal ült le, hogy itt valami újszerű és lelküket átgyúró lelkigyakorlatban lesz része.
- A lelkigyakorlat idején.
A lelkigyakorlatos munka végzése közben még határozottabban és észrevehetőbben látszik, mennyire fontos, hogy a vezető tekintetbe vegye a tömeg igényeit. Nem a csillogás, a hittudományi felkészültség katedrára illő mutogatása, hanem az ifjúság nagy kérdéseinek ismerése, a baráti segíteniakarás, a meggyőzés és a jó útra való beállítás jellemezze a lelkigyakorlatos beszédet. „Ne vigyen oda sok tudományt, — írta b. e. Majláth püspök egyik diáklelkigyakorlat vezetőjének, mert a tudományból jut nekik elég, hanem minél többet a kegyelmi élet kimondhatatlan értékéből, melyet olyan kevesen ismernek saját tapasztalásukból”. Ha a vezető szavaiból, különösen a példákból észreveszik a diákok, hogy vezetőjük ismeri a diákélet árnyoldalait és pokoli útjait is, nem botránkozott meg a hibákon, hanem mindenkinek segíteni akar, — a lelkigyakorlat széles körű hatása egy-kettőre mutatkozni kezd. Nemcsak a bátrabbak és tisztábbak közelednek bizalommal a vezetőhöz, hanem a gyávák és nagy bűnösök is, akiket felbátorított a vezetőnek reális életszemlélete és megértő emberszeretete. Egyik fiú példája azután követésre indítja a másikat is, és így egyre nagyobb hullámokat vet az érdeklődés. Ha a tiszta életről adott beszéd is jól sikerül, — a fiúk nemcsak tisztelni, hanem szeretni is fogják a vezetőt, s ezzel a lelkigyakorlat sikere meg is pecsételődött.
Ha sikerül megértetni az ifjúsággal a bűnbánattartás nagy jelentőségét és ha elérjük azt, hogy egymás előtt ne restelljék az áhítatgyakorlatokat, rövidesen a lelkiség hulláma önti el az egész növendéksereget. Megtörtént, hogy tél idején, a hideg kövezeten térdeltek egyik rendház folyosóján a gyónást végzett diákok. Valamelyik diák az ott lévő Mária-szobor előtt végezte el térdelve az elégtételét. A többiek is odatérdeltek, s így lassankint egész tömeg fiú imádkozott ott áhítatba merülten. — Egyik lelkigyakorlat vezető kisebb böjtöt s az önmegtagadás szeretetét ajánlotta a fiúknak. Az internátusban vacsora idején feltűnt, hogy a fiúk jóval kevesebbet ettek, pedig kedvelt ételük került az asztalra. — Egy másik internátusban, ahol eddig csak villanyoltás után, ágyukban felülve végezték esti imádságukat a fiúk, a lelkigyakorlat óta a nagy diákok kezdeményezésére az összes katolikus növendékek ágyuk előtt térdelve végzik imádságukat.
A tömegléleknek ez a sikeres megnyerése néha nem várt mértékben befolyásolja az ifjúságot. Egyik gimnáziumban a hetedikesek valamiért nehezteltek hittanárukra és éretlen viselkedésükkel állandóan borsot törtek az orra alá. A lelkigyakorlat hirdetőplakátját is eltávolították és darabokra tépték. (A tettest természetesen hiába kutatták.) A lelkigyakorlat kedvezőtlen előjelekkel indult. A vége felé azonban éppen a hetedikesek feltűnő buzgósággal látogatták a vezetőt, mintaszerűen viselkedtek, a lelkigyakorlat után pedig osztályküldöttség útján bocsánatot kértek a hittanáruktól és javulást ígértek. — A fiúknak ez az együttes viselkedése és a főkolomposok utáni igazodása néha természetesen kedvezőtlen eredményt is hozhat. Egyik lelkigyakorlaton, amely egyébként jól sikerült és különösen a serdülőkre üdvös hatással volt, a nyolcadik osztály tüntetően távol maradt a lelkigyakorlat vezető szobájától és semmi különösebb érdeklődést nem mutatott a lelkigyakorlat iránt. Senki sem tudta, miért. Csupán a tömeglélek sodró erejével, az egyéni benyomásokat háttérbe szorító hatalmával lehet ezt megmagyarázni.
A tömeg megnyerése vagy elidegenítése néha szavakon múlik. Ezért nagyon meg kell rágni a szavakat, amelyekkel az ifjúságot tettekre akarjuk bírni és nagyon vigyáznia kell a vezetőnek, nehogy idegesség, indulatosság, túl szigorúság mutatkozzék viselkedésén vagy ítéleteiben. Egyik tanítóképző intézet lelkigyakorlatán a bevezető beszédet tartó pátert zavarta a fiúk későn érkezése és ajtónyikorogtatása, megállt a beszédében és néhány mondattal rápirított a későn érkezőkre. A fiúk ezt nagyon rossz néven vették. Az egyébként kitűnő diáklelkigyakorlat sikerét veszélyeztette volna a vezető, ha hirtelenségét később igazán kitűnő teljesítményekkel nem ellensúlyozza, s ha ezt a zavaró mozzanatot ügyes tapintattal el nem simítja. — Viszont egy fiatal bencés tanár, aki a jól sikerült lelkigyakorlat után közvetlenül felajánlotta lelkipásztori szolgálatát az ifjúságnak, még pedig finom tapintattal és igazi lélekszeretettel, több mint száz lelkigyermeket kapott ajándékul s ezek közt két-három fiú kivételével ott volt az egész nyolcadik osztály is. A diákság tömegének kedvetlenedése vagy fellángolása, továbbá a lelkigyakorlatban való tevékeny vagy csupán passzív részvétele mással nem magyarázható, mint hogy Isten segítségén kívül a vezetőnek a tömeglélekre gyakorolt hatása, vagy ennek hiánya idézte elő az észlelt jelenségeket.
- A lelkigyakorlat után.
A lelkigyakorlat végén megszűnik a vezetőnek az össz-diáksággal létesített kapcsolata, kivéve, ha a vezető helyben lakik, s a jóra hangolt és az ő kedvező lelki hatása alá került diákság most már mint lelki atyját felkeresheti és fel is keresi a lelkigyakorlat adóját. A lelkigyakorlattal elindított lelki kapcsolat, amelynek kezdőállomása a lelkigyakorlatos életgyónás volt, rendszerint az ifjú egész diákkorára döntő hatással van, s a középiskolás évek végeztével sem szokott megszűnni.
A hittanár, vagy más, helyben lakó lelkipásztor is mélyítheti a tömeg lelki életét, ha még a lelkigyakorlat tartama alatt, a gyóntatás idején, vagy közvetlenül a lelkigyakorlat után sikerül elkapnia a még lelkesedő és lelkiatya után tájékozódó diáklelkeket. Egy hittanár, aki a lelkigyakorlat előtt azt írta a vezetőnek, hogy csupán egyetlen diákjának a lelki vezetője és nem is hiszi, hogy különösebb eredményt tudna elérni diákjainak lelki megközelítésében, — a lelkigyakorlat végén örömmel tapasztalta, hogy a vezető munkájának eredményeképp diákjainak nagy része elsősorban őreá gondol a lelkiatya-választás szempontjából. Fogadóóráit azóta is szeretettel és kitartóan látogatják a lelki tanácsokért és gyónás céljából lelkipásztort kereső diákok.
A tömeg befolyásolhatóságának ez a szemmel tartása, valamint a vele való számotvetés, íme, hasznos eredményeket hozhat. Csupán a lelkigyakorlat végén eszmél rá az ifjúság, hogy mennyire rabjává lett Isten csodálatos kegyelmi áramkörének és mennyire átadta magát a lelkigyakorlat vezető alakító munkájának. Bámulattal látják, hogy ez is, az is javult, lelkileg átalakult a lelkigyakorlat hatása alatt, hogy még a megátalkodottak is belekapcsolódtak a munkába, s akik máskor megrögzött regényolvasók voltak, most elfelejtették elővenni a magukkal hozott ponyvaregényeket. Mosolyogva és szinte tamáskodva állapítják meg magukról, amit egyik gimnázium ifjúsági lapjában írt egy hetedikes diák a lelkigyakorlatos beszámolójában:
„Olyan lelki csutakolást rendeztünk, hogy no!”
