Posted on Hozzászólás most!

Hogyan jutott el a tiszaeszlári nagy per a filmig?

Magyar Film, 1944. június 01.
Magyar Film, 1944. június 01.

Beszélgetés Marschalkó Lajossal

A filmszakmában nagy érdeklődést keltett az a hír, amely szerint rövidesen megfilmesítik a tiszaeszlári per történetét, a zsidóság és magyarság első hatalmas összecsapását. A tervhez az adta az indítóerőt, hogy február végén jelent meg a könyvpiacon Marschalkó Lajos „Tiszaeszlár” című könyve, amely végre teljesen a magyar álláspontnak és igazságnak megfelelően tárta fel a nagy per titkait.

„A Magyar Film munkatársa felkereste Marschalkó Lajost és tájékoztatást kért tőle: miképpen jutott el a múlt század legnagyobb bűnügyi szenzációjának története a filmig?

— Magam sem hittem, — hangzik a válasz — hogy egyszer filmre vihetjük a „Tiszaeszlárt”. Hiszen mikor Erdélyi József megírta „Solymosi Eszter vére” című remek költeményét, a baloldali sajtó és zsidóság a legnagyobb élő költőnket valósággal kitessékelte az irodalomból. Solymosi Eszter kegyetlen meggyilkolásának hetvenéves fordulója előtt kezdtem foglalkozni a tiszaeszlári per hiteles történetének feltárásával s akkor láttam csak, hogy milyen nehéz munkára vállalkoztam. Voltak ugyanis, akik hatvan esztendő után is teljesítették a zsidóság parancsát, amelyet a tiszaeszlári főtárgyaláson Eötvös Károly tolmácsolt ekképpen: „Legyenek ezek az akták örökre bezárva és soha többé ki nem nyitva”.

— A tárgyalás után az eredeti iratokat elégették és azokról csak a Nemzeti Múzeum kézirattára részére készült másolat, amelyhez azonban én nem tudtam hozzájutni. Ekkor derült ki azonban az is, hogy milyen mélyen él a magyar népben Tiszaeszlár emléke. Egymás után hívták fel a figyelmemet a legkülönbözőbb hiteles dokumentumokra, amelyek a zsidó elnyomatás napjaiban múzeumokban, magángyűjteményekben, egyszerű parasztházaknál rejtőzködtek. Csakhamar megtaláltuk a tárgyalásról készített egykorú gyorsírói feljegyzések teljes szövegét, a csillaghegyi községházáról előkerültek a vizsgálati iratok, amelyeket Szalay Károly, Solymosi Eszter jogi képviselője másoltatott le annakidején, a Nemzeti Múzeumban megleltem id. Bonyhády Perczel István 75 kötetes, hatalmas gyűjteményét, amelyben megtalálható harminckét röpirat, könyv és temérdek újságcikk mellett a tiszaeszlári kérdés egész irodalma. Hogyan jutott el a tiszaeszlári nagy per a filmig? részletei…

Posted on Hozzászólás most!

Zivuska Andor: Bűnös-e Marietta?

Debreczeni Ujság 1932. július 17.
Debreczeni Ujság 1932. július 17.

(Marschalkó Lajos regénye)

A „Nyíl” című füzetregény vállalat regény sorozatában most hagyta el a sajtót Marschalkó Lajosnak; a fiatal írógeneráció kitűnő képességű tagjának „Bűnös-e Marietta?” c. kis regénye. A mintegy félévvel ezelőtt kiadott: „Arany koporsó” c.. regénye után érthető meleg érdeklődéssel nyúlt a kritikus, a szerző új regénye után és az utolsó sorok elolvasása után azzal az érzéssel tette le, hogy egy finom tollal megírt, mesterien bonyolított, bőven patakzó fantáziából eredő történetet olvasott, amelynek a sorain, — bár a történet nem meríti le gyökereit mély lélektani bonyodalmakba, nem viharzik át nagy szenvedélyek hullámtorlaszán, — de mindenütt visszaragyogja a született író félreismerhetetlen tálentumának a fémjelzését!… Azok közé az írások közé tartozik Marschalkó írása, amelyen megindul az ember; olvas egy sort… két sort… tíz sort… — száz sort…. és akkor észrevétlenül megfogja valaki a kezét és viszi, viszi — el nem ereszti többet — addig, míg az utolsó sorig el nem jutott, mert hatalmában van az írónak az érdekelni tudás nagy adománya és ennek a magnetikus hatóköréből nem tud kiszabadulni az olvasó. Úgy tudom: sok, sok ezer példányban dobta a piacra a vállalat a „Nyíl” legújabb kisregényét és biztos is vagyok benne, hogy már is sokan, nagyon sokan olvasták el a finom tollal megírt kis történetet, amely a „Nyíl”-ban jelent meg s amely minden aprólékos kitérő nélkül úgy száll a frappáns kifejlet felé, mint egy biztos kézzel elröppenő nyílvessző. Zivuska Andor: Bűnös-e Marietta? részletei…

Posted on Hozzászólás most!

Ernyős Ferenc: Marschalkó a légióban

Hídfő Könyvtár, 1968, januárFáradtak voltunk, mint a megvert kutyák. Mögöttünk nyolc hónapos dzsungelbevetés, kínai határ. Anam, Kosensin… Nevek! Mások szemében esetleg földrajzi fogalmak. Nekünk jó vagy rossz emlékek, vesztes vagy megnyert csatákról, szenvedésekről, halott bajtársakról…

A naptár 1953-at mutatott.

Nyolc hónapi állandó harc után istenuccse kiérdemeltük a tizenöt napos pihenőt Dallatban. Magaslaton fekvő, tipikus távol-keleti kisváros, de éghajlata hasonlít az európaihoz. Ide vezényelték a zászlóaljat.

A 2. idegen ejtőernyős zászlóalj porosan érkezett meg, miután több vörös támadást is kapott az úton, amiről néhány átlőtt vonatablak és vagy 10—12 sebesült bajtársunk tanúskodott. De hogy, hogy nem, megérkeztünk.

A laktanya az eddigiekhez képest valóságos szanatóriumnak tűnt. Érdekessége azonban mégsem volt a helynek, egészen harmadnapig, amikor úgy-ahogy rendbe szedve magunkat, felfedezőútra indultunk, mert az unalom kezdett tűrhetetlen lenni. Így bukkantunk rá a könyvtárra. Ernyős Ferenc: Marschalkó a légióban részletei…