Leírás
„Ez a kötet jó felerészben voltaképp csak újabb kiadása szerző e című művének: A huszadik század Krisztusproblémája (Hitvédelmi előadások a művelt katolikus közönség számára, Budapest 1912). Mégis annyiban eltér az első kiadástól, hogy megváltoztatja az eredetileg élőszóval tartott előadások ebbéli formáját s előadások helyett olvasmányt nyújt. Azonkívül egyes részeket erősen megrövidít, másokat kibővít, sőt újakat is sző hozzá, főleg az Egyház szervezetéről s belső életéről szóló részleteket (a II., IV-VII. fejezetek). A logikai egymásután kedvéért a fejezetek sorrendje is lényegesen megváltozott.
A materializmus nagy utóhatása: a lelkek hallgatag s észrevétlen elidegenedése és érzéketlensége a vallási kérdések iránt, hála Istennek, oszladozóban van. A merő anyagi kultúra nem elégíti ki az embert, a modern embert sem, s amikor azt hisszük, a leganyagelvűbb kort éljük, voltaképp a lelkek mélyén, jobban tán, mint valaha, ott parázslik a szinte gyötrődő érdeklődés a legnagyobb s legmélyebb kérdések, a vallási igazságok iránt. Ennek tanúi azok az ezrek és tízezrek, értelmiség és munkásság, férfiak és nők, akik a hitvédelmi előadásokat országszerte szomjazó lélekkel hallgatják s a hitmagyarázó irodalmat olvassák.
A liberalizmus és kommunizmus pusztításai, háború és forradalmak óta sokan írták zászlajukra a kereszténység jelszavait, sokan fordultak őszinte szándékkal és lelkesedéssel a kereszténység, mint társadalom-fenntartó irány és intézmény felé. Azonban nagyon sokan félúton meg is rekedtek. Kereszténységen merő fajkultuszt értettek, esetleg vallási rendszert is, de amelyet a vizenyősségig és felismerhetetlenségig leegyszerűsítettek. A kereszténység az ő szemükben némi Krisztus-tiszteletben, néhány lehetőleg elmosott, lepárolt evangéliumi gondolatban merül ki. S épp ezért idegenkedve nézik, mint túlzó klerikalizmust s akadályozó nehezéket azt a katolikus kereszténységet, amelynek dogmái, azaz szilárdan vallott hittételei, szoros egyházszervezete s részleteiben is pontosan kiépített egyházi élete van.
E kötet éppen azt tűzi ki feladatául, hogy ezeken az aggodalmakon és értetlenségeken túlsegítse az érdeklődő olvasót s beigazolja előtte a hittani érvek és megbizonyosodás módszereivel, hogy komoly, következetes, krisztusi kereszténység csak egy van: a közel kétezer éves, változatlan s ingatlan katolicizmus. Hogy tehát a sehová sem csatlakozó, semmiféle határozott hittételt és egyházszervezetet el nem ismerő „általános kereszténység” Krisztus művének nem hű kifejezője s követője, s hogy a katolikus Egyház – és egyedül ez – az ő alkotása.
Ha e tételünket egy köteten át bizonyítjuk, sőt ha csak ki is mondjuk, természetesen önkénytelenül is szembehelyezkedünk a felekezetekkel, az elszakadt, nemkatolikus keresztény alakulatokkal. Ez nem lehet másképp. Tollunkat azonban ebben sem irányítja más, mint az igazság szeretete, a vágy, hogy Krisztus művét romlatlanul lássuk, az „egy akol és egy pásztor” elvének változatlan fenntartása a Mester akarata szerint. Nem legyőzés ezzel a célunk, hanem meggyőzés. Nem széthúzás, hanem az egyesülés reménye. Fogadják fejtegetéseinket e részben másképp gondolkozó testvéreink is szeretettel s a tárgyi igazság őszinte keresésének vágyával; akkor nem fogják zokon venni, amit nekünk éppen a Krisztus-tábor egységének forró vágya sugall.
Vallási egység, krisztusi megvilágosíttatás és egybeforrás: jöjjön el a te országod!
Budapest, 1923 húsvétján.”
Értékelések
Még nincsenek értékelések.