Akció!

Bangha Béla S. J. összegyűjtött munkái – X. kötet

1 845 Ft

Szerző: Bangha Béla S. J.
Cím: Összegyűjtött művei – X. kötet
Alcím: Hit és Világnézet II.
Szerkesztő: Dr. Biró Bertalan
Kiadás éve: 1942-43.
Kiadás helye: Budapest
Oldalszám: 472
Fájlok:

  • PDF – képes, OCR-es karakterfelismeréssel

Tartalom:

Levelek a hitről.
Miért hiszünk? — Miért nem hiszünk? — Istentagadók a halálos ágyon. — Természettudósok és a hit. — A darwinizmus. — „Büchner álláspontján.” — Rátótiak és a berlini tanárok. — Természet-e az Isten? — Az élet és a Teremtő. — A bölcselet és a hit. — Végszó

Lélek és túlvilág.
Van-e az embernek lelke? — Lehet-e lélek test nélkül? — Lélek, túlvilág, halhatatlanság. — Lázár feltámasztása és a túlvilág. — Küzdelem a babona ellen. — A teozófia és spiritizmus. — A spiritizmus. — A pokol és az üdvözültek. — A halottégető Debrecen. — Debreceni háborúság. — A negyedik parancs és a hosszú élet. — A németországi öngyilkossági statisztika és a hitvallások

Erkölcs, házasság, ösztön.
A papi nőtlenség. — A celibátus. — Népesedés és a papi nőtlenség. — A parthenogenezis (szűztőlszületés) és a természettudomány. — Ösztön és erkölcs. — Az Egyház nemi etikája és az orvostudomány. — A „kettős morál”. — A házasélet, gyermekáldás és a keresztény morál. — A házasság célja. — Fajfenntartás és a keresztény morál. — A „fájdalommal fogsz szülni”. — Az unitárius keresztség és házasság. — A keresztény házasság és a magyar rádió. — Szerelem, házasság és erkölcstörvény. — Házasság és válás. — Miért nem engedi meg az Egyház a válást és az újra házasodást?

Háború és párbaj.
Az Egyház tanítása a háborúról. — A háború és az isteni gondviselés. — Az egyházi vagyon és a háború. — „Ha Isten volna, nem nézhetné el a háborút.” — Akarja-e Isten a háborút? — „Politikai pásztorlevél?” — Ima és bátorság. — Párbajmorál. — Orvosok a párbaj ellen. — Az Egyház és a párbaj

Magyar hitvédelem.
„Előbb vagyok magyar, aztán katolikus.” — „Úgyis egy Istent imádunk.” — Mi az, hogy „klerikális”? — Klerikális vagy katolikus? — Mi az a „reakció”? — A katolikus himnusz. — Adventisták és a vasárnap. — Mindenkinek joga van a boldogsághoz. — Kell-e klasszikus műveltség? — Katolikus összműveltség. — Új naptárreform

Kételyek és feleletek.
Hitbeli kételyek. — Kételyek a vallás körül. — Van-e az állatnak is esze? — A formák kultusza a keresztény hitéletben. — Van-e értelme a szertartásoknak? — Az Oltáriszentség és az apostoli hitvallás. — Az ima és hatásai. — A „vadászfalka megáldása”. — A skolasztika. — Az „elsőszülött fiú”. — A teve és a tű foka. — Ki volt Schopenhauer? — Mi is volt az a „spanyol inkvizíció”? — Az „Index”. — Béketűrés és gyávaság. — Papok a tudományban. — Hitvédelmi csarnok. — Rövid feleletek

Türelem és türelem.

A művészet örök forrásainál.
A művészet s az élet pogánysága ellen. — A „művésznek minden szabad”. — A nagy művészek világnézete. — Paul Claudel és Jacques Riviére levelezése. — Papini tíz éve. — Andor József. — Ha Pázmány visszatérne. — Pázmány szelleme s a katolikus irodalom. — A regényíró és alakjai. — A műfordítások lelke. — A katolikus irodalom belső gátlásai. — Katolikus sajtó és irodalom. — Egy új folyóirat margójára. — A nagy Wells önmagáról. — Az irodalmi vita. — Szabó Dezső. — Nagyképűség. — Liberális irodalom. — A reklámpoéta. — A Nyugat Jézusról. — Babits Mihály és a pápaság. — Az üzletsajtó és színműirodalom nemzeti veszedelem. — Katolikus műveltség. — A Nyugat útja. — A Baumgarten-alapítvány mint családi-köri jutalom. — Katonanótáink. — Tiltott könyvek. — Színház és kultúra. — A rádió irodalompolitikája. — Van-e film- és rádiócenzúra? — Keresztény színházat! — „A Krisztus”. — A revű, mint a jövő színháza? — Az irodalom örök forrásai

Megjegyzés

Tartalomjegyzék

 

Leírás

„Miért hiszünk?

Ne higgyük, hogy a hitetlenség nagy elterjedését csak az magyarázza meg, hogy a hit legfőképp az akarattól függ; ezt pedig ezerféle érdek, hajlam és szenvedély vonja a hitetlenség felé. A mi intelligenciánk hitetlenségének sokkal egyszerűbb oka is van; és ez az, hogy az utóbbi nemzedékeket mesterségesen sodorták bele a hitetlenségbe.
Vessük félre a fátyolt és tekintsünk oda nyílt, bátor szemmel a modern szellemi fejlődés színpadjának a kulisszái közé; pillantsunk vissza az előjátékokra is, és akkor a modern hitetlenség káprázatos színképének varázsa csúf, semmitmondó köddé enyészik szét.
Egykor egész Európa feltétlenül hívő volt. A művelt népek színpadja csupa milliónyi imádkozó, égre tekintő alakkal volt tele, s a millióik élén éppen a tudomány képviselői lobogtatták a kereszt zászlaját. Egynéhány hittagadó akkor is akadt, még a tudósok között is; de azt a többi azonnal lecáfolta, s ha mégsem hallgatott el, úgy bántak el vele, amint eszelősökkel szokás.
Azonban a színkép egyszer csak megváltozott. Új szereplő lépett a színpadra; szenvedélyes és erőszakos hős: a nagy forradalom az Isten, az Egyház s a keresztény világrend ellen. Eleinte felvilágosodásnak, utóbb szabadelviségnek nevezte magát, s a hazug szó és gonosz tett minden eszközével toborzott híveket az elégületlenek között. „Olyanok lesztek, mint az istenek” — ez volt zászlajára írva. Nem csoda, hogy milliók tömörültek alája; s a XVIII. és XIX. század politikai forradalmai és zűrzavara közt végre is sikerült az Isten elleni forradalomnak az ő zászlaját Európa-szerte diadalra vinni. A diadalmaskodó forradalom azonban magával együtt uralomra emelte azt is, akinek életét és győzelmét köszönhette: a hitetlen, Isten-ellenes tudományt.
S ez a hitetlen tudomány a kormányrúdra került forradalom hűséges rabszolgájának is bizonyult. A bölcselet nevében éppen azon elveket kezdte hangoztatni, melyekre a liberalizmus leginkább rászorult. Kimondta, hogy személyes Isten nincs, hogy az Egyház az államnak alá van rendelve, hogy „az állam az egyetlen igaz és jelenlevő Isten” (Hegel), a legfőbb törvényhozó, felelősség nélkül uralkodó és végső jogforrás. Igaz, hogy e tételek kedvéért a modern Kant- és Hegel-féle bölcselet kénytelen volt az egész gondolkodástant is felforgatni, a gondolkodás összes törvényeit felfüggeszteni, az emberiség és az egész világ létét kétségbevonni s az erkölcsi élet sarkoszlopait halomra dönteni; no de mindegy! Sebaj! Csakhogy aztán a végén helyre pótolt mindent a megfizethetetlen végeredménnyel: az egyedek teljes felszabadításával Isten tekintélye alól s az állam mindenhatóságának eszméjével.
Nagyon természetes, hogy a kormányra jutott liberalizmus viszont a maga részéről is mindent megtett, hogy szövetségesét, a hitetlen tudományt, a hatalom polcán megtartsa s mellette minden egyéb irányú tudományosságot háttérbe szorítson. A katolikus tudomány hiába küzdött élethalálharcot a hitetlen eszmék ellen. Hiszen a harc egyenlőtlen eszközökkel folyt, s a tudományos érvekre az ellenfél erőszakkal, kartáccsal, éheztetéssel, üldözéssel felelt. Nem csoda tehát, ha a liberalizmus csakhamar lefoglalta a főiskolákat s a szellemi élet minden fontosabb irányító állomását a maga kreatúráival töltötte be.”

(Visited 132 times, 1 visits today)

Értékelések

Még nincsenek értékelések.

„Bangha Béla S. J. összegyűjtött munkái – X. kötet” értékelése elsőként

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .

Érdekelhetnek még…