Leírás
„Az örök pápaság.
Aki csak egyetlenegy Szent Péter és Pál napot töltött Rómában s hallotta az ünnepi vecsernye hihetetlen erejű és fenségű Tu es Petrus-át, amellyel szárnyalásban a világnak kevés zeneműve versenyezhet, vagy aki csak egyszer is átélt egy nemzetközi vatikáni ünnepet, egy szenttéavatást, egy pápabevonulást a Szent Péter-egyházba, egy világ keresztmetszetének üdvrivalgása és tüzes lelkesedésének kitörései között, vagy aki csak egyszer is hatni engedte a lelkére egy pápai kihallgatásnak ősi, ceremoniális komolyságát és ugyanakkor családiasan meleg bensőségét: az talán megérezte, legalább egyszer életében, a pápaság tanának és intézményének páratlan fenségét, korokat és népeket egybeölelő, időfölötti és egyetemes jelentőségét.
Mi katolikusok benne élünk a pápaság légkörében; hozzátartozunk, mint a levegőhöz s napfényhez, amely körülvesz minket s amelynek hasznosságáról éppen ezért nem is elmélkedünk sokat. Csak ha elfogulatlan kívülállók nyilatkozatait halljuk, réved fel a lelkünkben annak megértése, mivel is bírunk mi a pápaságban s miért tett Krisztus igen nagy jót az ő Egyházával, amikor neki látható főt és élő központot rendelt.
Nem szükséges, hogy az áhítat rajongásának a hangján vagy elfogult felekezetiességgel beszéljünk a pápaságról. Nem szükséges az sem, hogy a hibákat palástoljuk, amelyek az egyháztörténelem két ezredévén keresztül a pápáknak emberi egyéniségéhez és emlékéhez fűződnek.
Lehetünk — akárcsak a hű katolikus és tárgyilagosan éleslátó Pastor Lajos, a Pápák történetének utolérhetetlen írója — egyes pápák gyengéinek, balfogásainak és mulasztásainak szigorú cenzorai is, különféleképpen gondolkodhatunk arról, mennyiben helyes ez vagy az a politikai lépés vagy egyházkormányzati rendszer, amelyre a Vatikán az egyes korokban és esetekben elszánta magát. A leghiggadtabb és elfogulatlanabb világtörténeti és vallástörténeti szemlélet prizmáján keresztül vizsgálhatjuk a pápaságot mint intézményt és tényt s akkor is meg kell állapítanunk, hogy ez az intézmény a kereszténységnek — az összkereszténységnek — fennmaradása, eleven élete és belső szilárdsága szempontjából a Gondviselés egyik legszebb ajándéka.”
Értékelések
Még nincsenek értékelések.