Leírás
„ELŐSZÓ.
A Jézustársaság, vagy ahogy egyszerűbben nevezni szokás, a jezsuita rend, a katolikus hitéletnek, de ezen túl az általános egyház- és művelődéstörténetnek is oly jelentős tényezője, hogy történetének bárha vázlatos ismertetése általános érdeklődésre számíthat. Barát és ellenség megegyezik abban, hogy a Jézustársaság szereplése és munkastílusa mélyen rányomta bélyegét az egész újkori egyházfejlődésre, sőt hatása sok tekintetben az általános emberi történetre is elhatározó fontosságú lett.
A különleges helyzet, amelyet a Társaság az újkor vallási fejlődésében elfoglalt, az erőteljes és katonás vonás, amely fellépését és működését sokfelé, főleg az Egyház ellenségei által támadott vagy veszélyeztetett pontokon jellemezte s amely a rendet hamarosan elkeseredett vádak és gyűlölködés céltáblájává tette, sokak szemében annyira elferdítette és meghamisította a Jézustársaság történeti képét, hogy a tárgyi igazság feltárása és megállapítása a köztudatban már ebből a
szempontból is több, mint megokolt. Vannak, akik a jezsuita névnek már a hallatára is megrettennek s elhárító gesztust tesznek, mintha egyszerre felelevenednék bennük mindaz a tömérdek ráfogás, rémmese és rágalom, amelyet a Társaság ellenségei négy évszázadon át oly szorgalmasan hordtak össze ellene s vittek be a közgondolkodásba. Csak akik a Társaság történetével közelebbről foglalkoztak, mint csak a német protestánsok közt is Boehmer, Naumann Viktor s újabban Fülöp-Miller, változtatták meg gyökeresen a rendről vallott felfogásukat s lettek a rendnek bámulói és részben lelkes védelmezői.
A katolikus olvasót e szempontokon túl főleg az érdekelheti a Jézustársaság történetén, mint öntötte ki a Gondviselés az Egyház legviharosabb századaiban kegyelmeinek teljességét egy intézményre, amelynek szent emberek voltak az alapítói és tovaterjesztői, amely válságos időkben a hitélet megújítását, Krisztus országának védelmét és terjesztését tűzte ki céljául.
A rendtörténet olvasása éppen e szempontból az öröm és vigasztalódás érzelmét keltheti a katolikus olvasóban, de a lelkes támogatás vágyát is a Krisztusországnak egyik kiváló csapatával szemben. Alkalmas lesz bizonnyal arra is, hogy nemes ambíciótól fűtött, vallásos és tisztalelkű ifjak minél nagyobb számban csatlakozzanak Loyolai Ignác viharrázta, de mindig mocsoktalan zászlajához, amelyen a legszebb név ragyog: a Jézus neve. Azoknak viszont, akik a Társaságról eddig ferde képet alkottak maguknak, egyben-másban talán új szempontokat nyit, egy igazságosabb s helyesebb megítélés alapjaként.”
Értékelések
Még nincsenek értékelések.