Leírás
„Bevezetőül.
Szentbeszédeim közzétételével egyrészt ama hallgatóim kívánságának óhajtottam eleget tenni, akik erre ismételten és sürgetően kértek, másrészt a nyomtatott betű révén szeretném elmélyíteni s maradandóbbá tenni azt a lelki hatást, melyet a röpkén elhangzó szó csak pillanatokig ébreszthet a hallgatóságban.
A növekvő hitélet örvendetes jele, hogy egyre többen érdeklődnek a szentbeszédek iránt. Ezt az érdeklődést ápolni és táplálni elsőrendű lelkipásztori kötelesség. Hiszen Szent Pál örökérvényű szava szerint „a hit hallásból van, a hallás pedig Krisztus szava által” (Róm. 10, 17) s így az igehirdetés mindama kincsek elérésének a föltétele, amelyeket Krisztus hozott meg a világnak. Az istenfiúság minden szépsége s áldása, a lelkek s a társadalom fojtó válságainak minden megoldása, erkölcs és megújulás, erő és vigasz, főleg pedig az örök élet boldog reménye – mind abból a hitből fakad, amelyet az Úr igéjének hallgatása és megszívlelése készít elő a lelkekben.
Nincs igazuk azoknak, akik azt mondják, ők nem szorulnak rá a prédikációra. Mert hogy ők úgyis tudják azt, amit a pap hirdet. Ők pap és közvetítő nélkül is megtalálják az utat az Istenhez. Erkölcsösen élni, bajaikban vigaszt találni tudnak ők maguktól is. Igaz ez? A tapasztalás azt mutatja, hogy ahol nem hallgatják az Egyház prédikációját, ott bizony legtöbbször szégyenletes vallási tájékozatlanság terjeng, nem ritkán sötét babonával vegyesen. Ott bizony nemhogy megtalálnák, de még csak nem is nagyon keresik az utat az Isten felé. Ott az emberek vajmi gyakran az erkölcstelenség mélypontjaira süllyednek. Ha pedig küzdelem és szenvedés szakad rájuk, legtöbbször oly siralmas erőtlenséget s vigasztalanságot mutatnak, amely nem ritkán a kétségbeesésbe s a szinte már járványszerű öngyilkosságba sodorja őket. Be másképp állna a lelkük s be másképp folyna a világ sodra, ha az emberek kevesebbet képzelődnének s helyette inkább tanulékony lélekkel sorakoznának a Szószék köré, amelyet az út, az Igazság és az Élet állított fel Anyaszentegyházában a hívők erősítésére s a hitetlenek megvilágosítására!
A katolikus prédikáció, a Krisztustól rendelt egyházi tanítóhivatalnak egyedül törvényes és illetékes igehirdetése emellett azzal a nem mindig eléggé méltányolt előnnyel jár, hogy nemcsak fölemel és oktat, erősít és eligazít, hanem ezt Krisztus nevében s az apostoli jogutódlás jegyében teszi, vagyis hogy általa maga Jézus oktat, nevel, szilárdít és irányít minket. Itt nem a szónok személye fontos, nem a szócsilingelés, a cirkalmazott és érzelgős beszéd s nem is az egyéni tudás, élmény vagy ihletés. Hanem a legfelső küldetés, a missió, a jézusi „Tanítsatok” parancsa s az úrnak ígérete, hogy tanító s lélekkormányzó Egyházában Őmaga marad hívei között a világ végezetéig (Mt. 28, 20). Ma, amikor sokan nem tudnak különbséget tenni igaz és téves vallásosság, illetékes és illetéktelen igehirdetés, felülről vett és önkényesen kitalált és merészen világgá röpített tantételek között, ez a szempont különösen jelentős és időszerű.
Az itt közölt szentbeszédek legnagyobb részét a rádió is közvetítette. Mintha a Gondviselés éppen a technikai elanyagiasodás ellensúlyozására állította volna bele az Ige szolgálatába a technika e modern csodáját: levelek és vallomások özöne bizonyítja, hogy sokakban éppen a rádiós szentbeszédek keltették fel újra a vallásos érdeklődést, olyanokban is, akik előzőleg ki tudja, mióta nem lépték át a templom küszöbét.
Helyes és kívánatos dolog, hogy az eszmeterjesztés modern eszközeit ne csak a rombolás és a tévedés állítsa be a maga eszméinek szolgálatába, hanem az igazság, az Úr szava is, az Ég üzenete a földnek!
A szentbeszédek szövegét olvasmánnyá, elmélkedéssé alakítva találja itt az olvasó. A prédikációkhoz néhány nem szószéki elmélkedést is csatoltam.
Bangha Béla S. J.”
Értékelések
Még nincsenek értékelések.