Leírás
„Az Igazság Lelke
(A pünkösdi ünnepcsoport evangéliumai.)
Jézus a mi Istenünk.
„Úgy szerette Isten e világot,
hogy az ő egyszülött Fiát adá.”
Ján. 3, 16.
Pünkösdhétfőn.
Jézus isteni voltának bebizonyítása egy rövid előadás keretében vakmerőségnek látszhatik. Hiszen ezeket az érveket egész teológiai tudományszak dolgozza fel s még népies feldolgozásban is egész kötetek fejtegetik. Mégis legalább rövid összefoglalásban hadd kísérelem meg, legalább a főbb elvek csoportosítását, hogy akik az érveket már ismerik, azoknak ismétlésül szolgáljon, akik pedig még nem ismernék, rászánják magukat a bővebb fejtegetések elolvasására.
Nem térek ki ezúttal a jövendölésekből vett érvekre. Az Ószövetség tele van a jövendő Messiásra vonatkozó jóslásokkal, az ő születésének idejét, helyét, működését s halálát illetőleg, amely jövendölések mind beteljesedtek Jézusban és senki másban nem teljesedtek be. Márpedig ezekben a messiási jövendölésekben a Messiás isteni jelleggel van felruházva. Már ebből is következik tehát, hogy ha Jézus az ígért Messiás, akkor ő Isten is.
Hasonlókép nem térek ki azokra a jövendölésekre, amelyekben Jézus megjövendölte saját halálát s feltámadását, Egyházának elterjedését, Jeruzsálem pusztulását stb., s amely jövendölések oly csodálatos pontossággal teljesedtek. Itt csak két fő szempontot emelek ki: Jézus tanuságtételét önmagáról és a csodákat Jézus életében.
Mindenekelőtt, ha valaki azt kérdezné: de honnan vesszük a megbízható, tudományos értékű, történelmi jellegű adatokat Jézus életéről s beszédeiről? Erre röviden így felelek: az evangéliumokból. Ezeknek történelmi értékét pedig eléggé igazolja két körülmény:
Először, hogy miként a keresztény őskori természettudomány és szentíráskritika igazolja, ezeket a könyveket olyan emberek írták, akik közvetlen tanúi voltak a könyvekben előadott eseményeknek, akik nem voltak exaltált, hanem inkább nagyon is lassan hívő emberek, s akiknek semmi érdekük nem volt, hogy esetleg hazug meséket, épületes, de valótlan legendákat tárjanak az emberek elé, mert hiszen nekik az új, krisztusi tan csak munkát, lemondást, végtelen sok fáradságot s végül vértanúi kínhalált jelentett.
Másodszor, hogy ha akartak volna, akkor sem nyújthattak volna az evangéliumokban hamis képet a történelmi Jézusról, mert hiszen Jézus életét, tetteit, tanait ezer és ezer ember figyelte s látta s ezek meghazudtolták volna a hamis híreszteléseket! márpedig ilyen ellentmondásnak az egész őskeresztény korban sehol a legcsekélyebb nyoma sincs. Még a zsidók és pogányok is inkább erőszakkal igyekeztek torkukba fojtani a szót Jézus tanítványainak, de hogy valótlant írtak volna, nem merték állítani ők sem, minthogy az evangéliumi események közismertek voltak s a tagadással csak nevetségessé tették volna magukat.
Később sem lopódzhatott volna be az evangéliumokba hamis toldás vagy egyéb változtatás, mert az evangéliumokat azonnal leírták, lemásolták, különböző nyelvekre lefordították s hamarosan az egész világon elterjesztették. Lehetetlen lett volna valahol változtatást csinálni a szent szövegben, anélkül, hogy az összes többi egyházközségek ne tiltakoztak volna ellene. Röviden legyen elég itt ennyi annak leszögezésére, hogy az evangéliumi Krisztus-kép teljes történelmi hitelt érdemel: nagyobbat, mint bármely más történelmi forrásmű.”
Értékelések
Még nincsenek értékelések.