Leírás
Rövid szemle néhány iparengedély-megvonás „áldozatai” felett
Munkács, június 20.
I. Félórája dolgozik már a zene odakünn az udvaron, s most éppen azt a divatos slágert húzza: „Álmomban egyszer a szíveddel beszéltem őszintén…” A melódiát átveszik, s tovább dúdolják a korzó félhomályában sűrű rajokban sétáló, olcsó parfőmszagot árasztó, olcsó eleganciával öltözködött zsidólányok, akik gavalléraikkal le s fel járva, most teljesítik ezt a konvencionális napi robotjukat. A Csillag-szálló kávéházának nagy ablakából nézem az esti korzót és hallgatom a nyúlós zenét. Körültem az asztaloknál összehajló fejek, s a nagy termet megtölti a halk beszéd zsongása. Ugyan miről diskurálhat ez a sűrűn és hevesen gesztikuláló vendégsereg? Miféle üzletek kötődnek pár elsuttogott szóval a márványasztalok és üres vizespoharak fölött? Milyen áruk cserélhetnek gazdát, s vajjon nyereségét számolgatja-e az a magányos, bibliai profilú, gallértalan nyakkendőtlen vendég, aki a sarokba húzódva, oly régóta írogatja a numerusokat az asztal lapjára?
Nézem a képet, ezt a nyugtalan nyüzsgést, s a járdán minduntalan fel-feltűnő nagyszakállú, hosszúkaftános embereket, akik az imaszíjat rejtő kis bársony zacskóval a kezükben, Munkács harmincegynéhány zsinagógája közül éppen valamelyikbe mennek, vagy valamelyikből jönnek. Negyedik napja, hogy a várost, s ezt a környéket járom. A munkácsi gettó és a ruszin falvak kazárjainak életébe olyan mélyen néztem bele ez alatt a rövid idő alatt is, s olyan megdöbbentő élményeket hordozok magamban, hogy ezeket a csendesen suhanó, fehérharisnyás, csatoscipős, fényes velúrkalapot, vagy hernyósipkát viselő, torzonborz figurákat annyi gyanakvással szemlélem, mintha magam is detektív, vagy finánc lennék, s azt kutatnám: miféle tilos dolgokat rejtegetnek ruhájuk alatt…
Előttem az asztalon sűrű sorokkal, apró betűkkel teleírt jegyzetfüzet: négy nap tapasztalatai. Nevek, száraz, de irgalmatlan tények a kárpátaljai kazárok sötét üzleteiről, elszánt, mohó, s mindig eredményes nyerészkedéseiről, uzsoráiról, nyomorult kis ruszin falvak szatócsairól, akik bevált recept szerint fosztogatják a szerencsétlen népet, itatják denaturált szesszel, koldussá teszik elképesztő kamataikkal, s akik ott, ahol lehet, csalják, kijátsszák az államot, károsítják a kincstárt, miközben tollasodnak, gyarapodnak s valami ősi átokkal megverten gyűjtik, gyűjtik s dugdossák a pénzt rongyaik zsebében, mocskos ágynemű között, dohos szekrények alján…
Értékelések
Még nincsenek értékelések.