Leírás
„A FORDÍTÓ ELŐSZAVA.
Rendkívül örülök és nagy megtiszteltetésnek tartom, hogy „India hipnózisa” című, sajtó alatt lévő munkám elolvasása után — a Kiadó épp engem kért fel arra: írjak előszót Dr. Alexander Cannon: „Kelet mágusai” című világhírű könyvéhez, mely Angliában és Amerikában két millió példányban fogyott el, s amint hallom, a Német Birodalomban és Olaszországban is öt kiadást ért el.
Ez a könyv a „Világ Tetejé”-re visz bennünket, túl a Himalája hóborította hegyóriásain is, Tibet rejtelmes földjére, a szent lámák birodalmába, és olyan csodákról mesél, hogy a szkeptikus nyugati olvasónak önkénytelenül három kérdés tolul ajakára a szerzővel kapcsolatban. Merő kitaláláson alapulnak-e Dr. Cannon állításai, s ha igen, mi célja volt vele? Érzéki csalódásnak vagy ügyes szemfényvesztők hipnotikus befolyásának esett áldozatul a szerző? Vagy valóban hallotta és látta mindazt, amit könyvében állít?…
Hogy a tudós szerző — akit szerencsém volt személyesen is ismerni, sőt írországi birtokán mint titkára, több rendkívül érdekes kísérletének lehettem szemtanúja — valóban látta és hallotta átélt élményeit, erre nézve világhíre és orvosi szaktudása garancia. Dr. Alexander Cannon ír orvos, Európa és Amerika jelenleg élő legkiválóbb hipnotizőr-ideggyógyásza: a „Nagy-Britanniai és írországi Orvos-lélekbúvár Társaság” elnöke, a „Brit Orvostársaság” tagja, a Londoni Lélekkutató Intézet” alelnöke, a „Kir. Londoni Psychiátriai és Neurológiai Klinika” főorvosa, a „Királyi Földrajzi Társaság” tagja, a „Hong-kongi Egyetemi Orvostársaság” alelnöke, a „Trópusi Betegségek Egyesületé”-nek elnöke, Észak-Tibet Kusog-Jógija, a Himalájai Nagy Fehér Páholy mestere, — kissé nehéz lenne tehát elhinni, hogy valami előttünk ismeretlen okból azért járt két évig kutatóúton Távol-Keleten, hogy tibeti Münchhausen bárónak adja ki magát! Elég, ha itt a korábbi tibeti tudományos irodalomra utalok: Alexandra David-Neel híres könyveire, aki — mint a világ első női lámája — négy évig élt Tibetben s maga is buddhista hitre tért. De az angol Evans-Wentz és Yeats-Brown ezredes könyvei is arról tesznek tanúságot, hogy az úgynevezett „tibeti csodák” valóban léteznek az Örök Hó Birodalmában.
Alexandra David-Neel egyik könyvében leírja, hogy nem egy ízben saját szemével látta, mint forgatják ki a természet törvényeit puszta akaratukkal a tibeti lámák. Hatezer méteres magasságban, fagyott gleccserek hátán, negyven fokos hidegben látott ilyen jógikat meztelenül ülni s mesterségesen gerjesztett testmelegük megolvasztotta körülöttük a havat. Szemtanúja volt annak a láma-gyakorlatnak is, amikor, a nehézkedés törvényével dacolva, a „tanítvány” keresztbetett lábbal nyolc méter magasra veti fel testét, mert pusztán akaraterejével könnyűvé tette magát.
De Yeats-Brown őrnagy leírásai is mindenben megerősítik Dr. Cannon tapasztalatait. „Nem tudom megmagyarázni a tibeti mágusok csodálatos mutatványait” — írja az őrnagy egy helyen. — „Fogalmam sincs, hogy bírják legyőzni a testi fáradtságot, amikor hipnotikus transzban kétszáz kilométert is képesek futva megtenni, anélkül, hogy egyszer is pihennének. Nem tudom, hogyan győzik le a nehézkedés törvényét, amikor úgy emelkednek a levegőbe, hogy keresztbe fektetett lábuk és az alattuk lévő leopárd-bőr között semmi támasz nincs. Orvosilag teljesen érthetetlen, hogy nyelhetnek le halálos méregadagokat, anélkül, hogy bajuk történne? Láttam a lámákat a halálhoz minden tekintetben hasonló transz-állapotban, amikor szívük, tüdejük működése megszűnik… „
Giuseppe Tucci, az Olasz Királyi Tudományos Akadémia tagja, a milánói „Illustrazioné”-ben megjelent cikkében többek között ezt írja: „A szent emberek még nem haltak ki e világból. India és Tibet járatlan utjain még mindig látni aszkétákat, amint kolostortól kolostorig zarándokolnak és magasztos látomásaikat, szellemi magányukat mindenüvé magukkal viszik. Ezek a jógik gyakran önsanyargató, testi vezekléssel büntetik magukat, hogy „sziddhá”-k, „megvilágosodottak” legyenek, s a régi titkos tanítások nyomán szelleműk áltál uralkodjanak az anyag felett. Tibet rejtelmes és vonzó világában ma is fejetetejére állítják a lámák a természeti törvényeket. A nyugati elme előtt egyik legfélelmetesebb rituáléjuk a halottak lelkének megidézése. Hátborzongató látvány a lámák ütemes vallási tánca, „naldsorpá”-ik égő tekintete; ijesztő hallani a papok monoton varázsénekét s a túlvilágról visszaidézett szellemek panaszos jajgatását… A „csöd” misztikus szertártásának nem egy képzett európai tudós volt már szemtanúja. A lélekerő gyakorlati alkalmazása s a hipnózis és telepátia terén Tibet, ha egyszer kitárja kapuit, még sok meglepetést tartogat a nyugati tudománynak… „
Nem kell okvetlenül a „természetfölötti”-ben hinnünk ahhoz, hogy a Dr. Cannon-ok, David-Neel-ek és Dr. Tucci-k rendkívüli beszámolóit érdeklődéssel, befogadásra kész lélekkel olvassuk. Hiszen mindnyájunkban ott lappangnak a lélek rejtett erői, a tudati alatti én csodái. Egyszerű természeti törvények ezek, amelyeket azonban a nyugati ember a bölcsőtől a sírig tartó vad rohanásában már elfelejtett vagy elhanyagolt. Ám a Természet szívéhez közelebb álló, más értékítélettel bíró egyszerűbb népfajok még ma is ismerik a Nagytermészet törvényeinek titkát és e szerint is élnek.
Budapest, 1943, szeptemberében.
Dr. Balogh Barna.”
Értékelések
Még nincsenek értékelések.