Leírás
„Színtér: Diákszoba. Középen földig érő takaróval leterített asztal.
I. Jelenet.
Bandi, Tibi, Fercsi, Gabi.
Bandi: (Egymásra vetett lábakkal az asztalon ül és kissé előrehajolva magyaráz Tibi, Fercsi és Gabinak, akik körülötte ülve figyelik.) Kérlek, fiúk, ez az egész okkult tudomány sokkal érdekesebb és fontosabb, mint egy laikus ember gondolná. A nagybácsim, aki Indiából jött, mert mint sorhajóhadnagy Indiába került és kitanulta a hinduk tudományát, meséli, hogy egy spiritiszta
seanceon alighogy megcsinálták a kezükből a bűvös láncot, az asztal rögtön megmozdult és csodálatos táncot lejtett előttük.
Gabi: (Naiv bámulattal.) Jé, táncolt az asztal?
Fercsi: Mind a négy lábával egyszerre táncolt?
Tibi: (Legyint kezével igen komolyan) Az semmi! Nekünk volt egy nagy ebédlőasztalunk, az ha jókedve kerekedett, átnyalábolta a kredencet és körülbosztonoztak a szobában.
Bandi: (Sértődötten.) Kérlek, ha te mindenből bolondot csinálsz, akkor nem is magyarázok tovább. Elvégre…
Tibi: No ne tüzelj, Bandikám, hiszen én nem tehetek róla, az asztal az oka mindennek. Hát mit is mesélt még az indiai nagybácsi?…
Bandi: Aztán mesélte, hogy máskor meg csodálatos szellemek jelentek meg, rég elhalt nagy emberek lelkei és elmondották neki a múltat meg a jövőt.
Tibi: Ahá, ez már érdekesebb. Én eddig csak egyszer láttam szellemet, igaz, hogy az nem jövendölt semmit…
Gabi: (Közbevág.) Szellemet láttál? Jé, hogy lehetett az?
Tibi: Tudod, egyszer éjszaka felébredtem és sokáig nem tudtam elaludni. Az óra elverte a felet, háromnegyedet, aztán egyszerre mély kongással éjfélt ütött.
Gabi: (Borzong) Juj… És mi lett ?
Tibi: Alighogy elverte az éjfélt, a falból kilendült egy ködszerű, fehér szellemalak és egyenesen az ágyam felé lebegett…
Bandi: Jaj! engem kilelt volna a hideg!
Fercsi: (Feszült érdeklődéssel.) És mit csinált a szellem?”
Értékelések
Még nincsenek értékelések.