Leírás
„Folytonos vándorlás
jellemezte évezredeken át a zsidóságot. Körülbelül ezer évvel Krisztus születése előtt a Tigris és Euphrates környékén laktak. Krisztus után 500-ig ide-oda vándoroltak Palesztina és Babilon között. 70 körül Egyiptom volt földje, ahonnan erőszakkal kellett őket kiűzni. Ekkor ismét visszatértek Palesztinába, amely kitűnő geopolitikai fekvésénél fogva igen alkalmas terület volt a kereskedésre. Innen az ókori Rámai Birodalmat árasztották el, mint kereskedők, pénzkölcsönzők, és rabszolgakereskedők. Nemcsak a régi Itáliába, hanem Galliába, Spanyolországba, Afrikába és a Földközi-tenger keleti részén elterülő országokba is benyomultak. Ahol csak megjelentek, mindenütt felháborodást keltettek.
Akkoriban sehol sem keveredtek össze a vendéglátó népekkel. Innen van, hogy a mózesi tanítás erős korlátokat állít a zsidók és a nemzsidók közé. Faji tulajdonságaik, melyek ma már mindenki előtt ismeretesek, már akkor ellenszenvet keltettek. Időnként elkergették őket, de sokszor maguk önként mentek tovább, hogy új vidékeken zsákmányoljanak ki. De mindenütt, ahol már egyszer jártak, visszamaradt egy kis zsidó közösség, amely a világzsidóság nagy hálózatának sejtjévé vált. Krisztus születésekor Palesztinában körülbelül 700.000 zsidó élt, a Római Birodalomban azonban már 3 és fél millió volt a zsidók száma.”
Értékelések
Még nincsenek értékelések.