Leírás
„Elmélkedés a mennyországról.
Olyannyira magas, oly elképzelhetetlenül nagy az a boldogság, melyet Isten azok számára készített, akik őt szeretik, hogy az ember innét a föld porából alig mer, alig tud oda föltekinteni s ha föltekint is, az oly végtelen messze, érzékies természetétől annyira idegennek tűnik föl, hogy szívére, lelkére nagy, maradandó hatást nem is gyakorolhat. Sokkal nagyobb hatást gyakorol az emberre rendszerint az isten büntetésének, az ítéletnek, a kárhozatnak szemlélete, mint a menny boldogságának megszívlelése. Sokan vannak a keresztények között, akik az Isten ítéletétől félve, a pokol kárhozatától rettegve kerülik a bűnt s szolgálnak alázatos szívvel Istennek, de kevesen vannak, akiket a menny boldogságának megszívlelése ösztönöz jóra, serkent az erényre, buzdít a keresztény tökéletességre. Ugyanígy látjuk a keresztény művészeknél is: remekül tudják ábrázolni Krisztus szenvedését, megdöbbentően Isten ítéletét és a kárhozatot, de a menny boldogságáról alkotott képeik, festményeik nagyon elmosódottak, színtelenek, erőtlenek, hatástalanok. Dante is, ez a nagy keresztény költő, sokkal megragadóbban tudja lefesteni Divina Commedia című remek költeményében a poklot, mint a mennyországot; a pokolról szóló rész meghat, átjárja szellemünket, megrezgeti idegeinket, a mennyország leírása hidegen hagy: nagyon ködös, homályos, szívünktől-lelkünktől nagyon is távol van.”
Értékelések
Még nincsenek értékelések.