Dücső Csaba: Nincs kegyelem

501 Ft

Szerző: Dücső Csaba
Cím: Nincs kegyelem
Kiadás helye: Budapest
Kiadás éve: 1939.
Oldalszám: 92
Fájlok:

  • PDF – szöveges, OCR-es karakterfelismeréssel
  • Epub

Tartalom:

Elősző
I. fejezet
II. fejezet
III. fejezet
IV. fejezet
V. fejezet
VI. fejezet
VII. fejezet
VIII. fejezet
IX. fejezet
X. fejezet
XI. fejezet
XII. fejezet
XIII. fejezet
XIV. fejezet

Leírás

“Az új század is eljött. Az emberiség pedig megülte vele a lakodalmát. Nagy ünnepies menyegző volt! Emberek rendezték! Csapra verték a szíveket és nevettek, mikor a piros vér kibugyogott és elárasztotta a Földet. Ez volt az italuk!…

A nemzetek egymásnak estek és marcangolták egymás testét. Vijjogva nevettek, mint a bolondok, mikor a másik fel-fel sikoltott fájdalmában. Tépték, harapták egymást. Ez volt a menyegzői lakomájuk…

Mikor pedig egyik-másik haldokolva felbukott és kínjában még egy utolsót beleharapott a neki szent fekete földbe, akkor a többiek megrészegedve a vértől, a győzelemtől, összefogódzkodtak és rémesen kacagva járták a haldokló felett a diadal táncát. Ez volt az ő menyegzői táncuk!…

Büszke kemény férfiak álltak a végeken. Belefúrták magukat Doberdó kemény szikláiba, véresen gázoltak át az Isonzón, megmakacsolták magukat a Kárpátok gránátszagatta fenyői között, lengyel rögöket öntöztek vérükkel. Védték a Hazát! A drága, Szent Hazát!

És míg ők kint küzdöttek, tűrtek, szenvedtek, addig előjöttek a hegyek martalócai. Előbb óvatosan dugták ki fejüket a sziklák mögül és körülnéztek, hogy vajon, mit csinál Ő? Látták, hogy Ő most harcol! Ekkor lassan elősompolyogtak a havasok rejtekeiből. És mindig többen jöttek! Mindig többen! A rongyos martalócgárda hatalmas embercsordává duzzadt. Vad, féktelen öldöklési vággyal a szívükben, mezítláb botladoztak le a völgyekbe. És útjukban kigyulladtak a kis magyar falvak. Az éjszakákat a védtelen szüzek sikoltozása, a nappalokat az apró, ártatlan gyermekek halálsikítása tette zajossá. És ők csak mentek! Hazát foglaltak! A mezítlábakra felkerültek a lopott csizmák és a rongyos pásztoröltözeteket felváltották a rabolt ruhák. Hazát foglaltak! Földet szereztek. Ők!..

Ő pedig, aki kint küzdött, a diadalordítás hallatára egy pillanatra hátrafordult Aztán megsuhintotta kardját és lecsapott. A „diadalmas hódítók” erre ijedten szétrebbentek és félelmükben üvöltve húzódtak vissza a hegyekbe és újra meglapultak a sziklák között. Csak bátortalanul mohó szemmel pislogtak a gazdag föld felé. Nézték, a zsákmányt, de moccanni sem mertek!…

Azután jött az összeomlás. Őt, a kemény katonát leterítették. A martalócok pedig újra kezdtek szállingózni le a völgyekbe. Megint kigyulladtak a faluk és ők megint „hódítottak”…

Azután nekifeküdtek a földnek és a rónákba, a hegyekbe apró gyerekbicskával girbe-görbe vonalakat túrtak. Szemébe kacagtak az Istennek és azt mondták: „Íme, az új határ!” Gúnyolódtak az Istennel, hogy az csak Egy országot tudott teremteni, míg ők hármat szabtak ki! Ők, az új istenek, az új honalapítók, felosztották Mária országát! Ők, a történelem nagyjai!

Gondolták, hogy el tudják egymástól választani a két Szerelmest, a Dunát és a Tiszát! Gondolták, hogy a komor hegyek ezentúl az ő bástyáik lesznek! Gondolták, hogy csak úgy fel lehet hasogatni darabokra a Kárpátokat! Gondolták, hogy a Szent Koronából csak úgy ki lehet tördelni a legszebb gyémántokat!…”

(Visited 182 times, 1 visits today)

Értékelések

Még nincsenek értékelések.

„Dücső Csaba: Nincs kegyelem” értékelése elsőként

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..