Eszláry Károly: A proletárdiktatúra zsidó összeesküvés

400 Ft

Szerző: Eszláry Károly
Cím: A proletárdiktatúra zsidó összeesküvés
Megjelent: é. n.
Kiadás helye: London
Oldalszám: 34
Fájlok:

  • PDF – szöveges, OCR-es karakterfelismeréssel
  • ePub

Tartalom:

A Ludovikás Ellenforradalom politikai eszméi
     II.
A Kun Béla-féle kommunista diktatúra bukása
Az 1919. évi tanácsköztársaság bukása

Leírás

„A Világhódítók mai irányított történetírása a Ludovika Akadémia ellenforradalmával eddig egyáltalán nem foglalkozott, pedig annak jelentősége nemcsak magyarországi vonatkozású, hanem annak hatása ez egész emberi társadalomra kiterjedt. Ez a mozgalom volt ugyanis az, amely fegyverrel a kezében legelőször mondott nemet az 1917-es orosz összeomlás Marx és Lenin kommunizmusának és utasította el annak eszméit. Valóban e tekintetben alig lehet vele egyenértékűnek tekinteni azokat az eseményeket, amelyek Németországban 1919 márciusában zajlottak le és amelyeknek következtében véglegesen felszámolásra került a Luxemburgék Rózájának „Spartakus” mozgalma. Ez már azért sem, mert ebben egy nemkommunista kormány végzett az ellenzéki helyzetben levő vörösökkel és nem egy ellenzéki ellenforradalom saját bolseviki kormányzatával. Ami a többi, ebben az időben lezajlott ellenforradalmat illeti — nevezetesen az 1919/20-as oroszországit, az 1920-as lengyelországit és a szintén 1920-as Balti államokéit — azok kitörése, kivétel nélkül, mind későbbre esett, mint az 1919-es Ludovika-ellenforradalomé.

A Ludovikás ellenforradalom eme tagadhatatlan időbeli elsőbbségén kívül, annak jelentőségét, a többiekét meghaladó nagyobb távlata még inkább kihangsúlyozza. Hiszen minden másként következhetett volna be, ha a „hajlékonyabb” Ludovikás ellenforradalomnak és nem a „merevebb” szegedi ellenforradalomnak lettek volna történelmi következményei. Ez esetben ugyanis nem csupán a történelmi Magyarország elavult intézményeinek felszámolása történt volna meg őszintébben, hanem ki lehetett volna kerülni több nem megfelelő divatos intézménynek a bevezetését is. És talán, ha kívül és belül, ha külföldön és ha Magyarországon egyaránt mindenki a józanabb eszét vette volna elő, a közép-európai államok még ma is annyira várt szolidaritása is több siker reményében következhetett volna be, ha az előbbi és nem az utóbbi ellenforradalom győzedelmeskedik. Ebben az esetben ugyanis sem a hitleri Németország, sem a sztalin-kruscsev-brezsnyevi Oroszország nem lett volna képes annyira kiterjeszkedni a Duna középső medencéjében. Hiszen a létrejött unió megakadályozhatta volna annyi kis nép elnyomatását és kipusztítását, akik külön-külön egymástól a clemenceaui politikának megfelelően elszigetelten, képtelenek voltak magukat megvédeni bármely nyugatról, vagy keletről jövő imperializmus ellen, amely uralmak — e népeket mintegy elnyelve — az egész emberiség részére váltak fenyegetőkké.

Mindazonáltal a külföld vonatkozó némasága a Ludovikás ellenforradalomról még sem lep meg bennünket, mert ez a szándékos agyonhallgatás beletartozik a világhódítók magyar vonatkozású sajtóprogramjába. Azután az sem csodálatos, hogy a hazai történetírás és sajtó is mellőzte ezt a megmozdulást, aminek oka abban rejlik, hogy a korabeliek általában opportunisták és csak kevés kivétellel említenek meg kedvezőtleneket a tényleges hatalom birtokosairól.”

(Visited 309 times, 1 visits today)