F. M. Dosztojevszkij: A zsidókérdés

300 Ft

Szerző: F. M. Dosztojevszkij
Cím: A zsidókérdés
Kiadás helye: Budapest
Kiadás éve: 1919.
Oldalszám: 21
Fájlok:

  • PDF – szöveges, OCR-es karakterfelismeréssel
  • Epub

Tartalom:

Előszó.
Pro et contra.
Állam az államban. Negyven évszázados lét.
Nos, hát éljen a testvériség!
Az egyetemes ember sírbatétele.
A kivételes eset.

Leírás

„Oh, kérném csak azt ne gondolják, hogy én itt tényleg a «zsidókérdést» kívánom felvetni! Ezt a címet csupán tréfából választottam. Egy olyan nagyjelentőségű probléma, aminő a zsidók helyzete Oroszországban és aminő másrészről Oroszország helyzete, mely fiai közé három millió zsidót számíthat, — egy ily probléma megoldása túlhaladja erőmet. Azonban lehet erről egyéni véleményem és ehhez járul még az is, hogy sok zsidó váratlanul érdeklődni kezdett véleményem iránt. Egy idő óta leveleket írnak nekem, melyekben komolyan, keserűen és elszomorodva szemrehányást tesznek, hogy én megtámadtam őket, hogy gyűlölöm a zsidót, még pedig nem csupán «fogyatkozásai» miatt, «nem csupán mint kizsákmányolót», hanem éppenséggel mint «zsidót», mint népet, valahogy ebben az értelemben: «Judás eladta Krisztust». Ezt írják nekem a művelt zsidók, vagyis olyanok, kik mindenkor annak a megértetésén fáradoztak, hogy műveltségüknél fogva már rég nem részeseik nemzetük előítéleteinek, a vallásos szokásokat sem tartják meg, miként a többi, egyszerű zsidó, mert mindezt műveltségükhöz méltatlannak hiszik. «És természetesen istenben sem hiszünk már». írják nekem. Ehhez csak azt kívánom egyelőre megjegyezni, hogy bűnt követnek el ezek a «magasabbrendű izraeliták», kik különben nemzetükért síkra szállnak, midőn negyven évszázada élő Jehovájukat elfelejtik és megrágalmazzák. Ez nemcsak a nemzeti érzés szempontjából bűn, hanem egyéb, mélyebb okoknál fogva is. Nem különös, hogy a zsidót Isten nélkül el sem lehet képzelni? Ám ez a théma már az egész nagy kérdéshez tartozik, ezért egyelőre el kell tekintenünk tőle. Leginkább egy dolgon csodálkozom: honnan és hogyan van az, hogy engem a zsidó-nép, a zsidó-nemzet ellenségének, sőt zsidófalónak tartanak? A zsidóban a kizsákmányolót, valamint egyes hibáit elítélni részint maguk ezek az urak is megengedik, azonban,.. azonban csak elméletben: a valóságban nehéz érzékenyebb és kicsinyesebb embert találni, minő a művelt izraelita, nehéz valakit találni, ki mint «zsidó» könnyebben erezné magát zsidóságában megbántva. De mikor és mi által adtam tanújelét a zsidónép elleni gyűlöletemnek? Minthogy ilyesmit soha nem éreztem, mit mindazok a zsidók, kikkel hosszabb-rövidebb ideig érintkeztem, jól tudnak, — még mielőtt a tulajdonképpeni zsidókérdésre térnék, — az ilyen vádakat egyszer és mindenkorra visszautasítom, nehogy később vissza kelljen térnem erre. Tán azért vádolnak meg zsidógyűlölettel, mert «izraelita» helyett «zsidót» mondok? Először is sohasem hittem, hogy ez a név sértő lehet, másodszor pedig, ahogy visszaemlékszem, mindig csak egy bizonyos eszméhez való viszonyában használtam: «zsidóság, elzsidósodás», stb. Mindenkor egy bizonyos fogalomról, egy bizonyos irányzatról, valamely kor jellemzéséről volt szó. Erről a viszonylatról lehet vitatkozni, lehet ellenkező álláspontot képviselni, de nem lehet a szót szándékos sértésnek tekinteni.”

(Visited 403 times, 1 visits today)

Értékelések

Még nincsenek értékelések.

„F. M. Dosztojevszkij: A zsidókérdés” értékelése elsőként

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .