Leírás
Vérvád – vérgyilkosság – rituális gyilkosság
Ezek a kifejezések nem újkeletű dolgok. Külföldön a vérvádnak könyvtárnyi irodalma van, mely évszázadról-évszázadra gyarapodott a vélt vagy valós vérgyilkossági eseteknek köszönhetően.
De mi is az a vérgyilkosság?
Egy olyan, főleg vallási meggyőződésből, babonás hitből fakadóan elkövetett gyilkosság, mely cselekménytől az elkövető kiengesztelődést, megbocsátást vár el saját maga iránt Istentől és célja az áldozatbemutatás általi feloldozáshoz jutás. Emellett felmerül még a gyűlölet és a bosszú eshetősége is. Gyűlölet Jézus Krisztus iránt, bosszú a kereszténység megalapítása miatt. A gyilkosság során az áldozat vérével végzett különböző rituálék adják tárgyunknak lényegét, ennek az áldozati vérnek a megléte a kulcsa az egész cselekménynek.
Huber Lipót kutatásai során megállapítja, hogy a XIII. századtól kezdve maradtak fenn írásos adatok arra vonatkozóan, hogy zsidók keresztény vért használnak rituális célokra. Valószínűleg mindezekre korábban is volt példa, de a nyomda feltalálása és az információáramlás körülményes mivolta miatt ezeknek az eseteknek a lejegyzésére és áthagyományozására sokkal kevesebb lehetőség nyílt, mint párszáz évvel később.
Magyar nyelvű és elfogulatlan tudományos értekezés e tárgyban Huber jelen művének megjelenéséig nem állt rendelkezésre, ezért hiánypótló munkának tekinthetjük.
Megtudhatjuk belőle azt is, hogy mivel a fiatal (szűz) áldozatoknak keresztény mivoltuk miatt vették vérüket, a Katolikus Egyház nagyon sok esetben beatifikálta (boldoggá avatta), kanonizálta (szentté avatta) és évszázadokon át tisztelettel vette körül emléküket. Általánosságban így volt ez a II. vatikáni zsinatig, amikor a liberalizáció következtében visszavontak minden velük kapcsolatos kultuszt, tiszteletüket elfojtották. Erre a liberális történetírás is vérszemet kapott és ezt az évszázadokon átívelő történelmi eseményhalmazt, világi és egyházi nyomozások eredményeit, könyvek garmadáit és mártírhalált halt keresztények emlékének százait dobták egyszerűen a felejtés szemeteskosarába és tették mára nevetség tárgyává az ilyen eseteknek a felvetőit.
Hivatkozási alapjuk minden esetben az alábbiakra szorítkozik: a rituális gyilkosságok kitalációk, hazugságok, antiszemita uszítások eredményei voltak csupán. Sok esetben az áldozat létezését is kétségbe vonták (csak kitalált történet volt), de legtöbb esetben az elbagatellizálás (a gyermek csak figyelmetlenségből veszítette el életét), az áldozathibáztatás (a gyermek öngyilkos lett) és a gyilkosság tényének figyelmen kívül hagyása (kínzásokkal csikarták ki a tanúvallomásokat a vélt gyilkosokból) voltak az okok az addigi nézetek felülbírálásához.
Mindenki hibás volt tehát, csak az elkövetők nem.
Huber művéhez több, mint 170 illusztrációt csatoltunk, melyek mind korabeli festmények, freskók, fa- és rézmetszetek, valamint szobrok, amelyek tértől és időtől függetlenül beszédes mementók a vérvádak valódiságát tekintve.
Figyelem!
Ebben a műben nagyon szuggesztív erejű, helyenként rendkívül brutális és felkavaró ábrázolássokkal találkozunk, ezért olvasását szigorúan csak 18 éven felülieknek ajánljuk!
Ember- és állatkínzásoknak garmadája rajzolódik ki szemeink előtt mind az írott, mind pedig az illusztrált részeiben. Ép ésszel felfoghatatlan és mérhetetlen gyűlölet lett dokumentálva Huber 50 fejezetet számláló cikksorozatában, mely az elmúlt 800 év leghíresebb vérvád-eseteit és ezeknek lélektanát, szociográfiáját veszi górcső alá.
Ismételjük: Egyes esetekben rendkívül realisztikus és véres illusztrációkkal ellátott művet csak felnőtt olvasóinknak javasoljuk.
Értékelések
Még nincsenek értékelések.