Leírás
„A bolsevizmus világveszedelem
Írta
Huszár Károly
volt magyar miniszterelnök
A modern kultúra napjainkban egyik legnagyobb válságát éli át. Az emberiség negyven fokos lázbetegségben szenved. A nagy tömegek általános elégületlensége beteggé tette az összes állami organizációkat. A bolsevizmus csak egyik fekélye az emberi társadalom beteg szervezetének. A XX. század embere elvesztette a lelki iránytűt, és idegesen kapkod új életideálok és új életformák után. A modern kapitalizmus bámulatos újításokat hozott, de egyúttal eddig ismeretlen gazdasági és szociális bajokat idézett fel. Államok, parlamentek, szociológusok, közgazdászok vesződnek a nagy probléma megoldásával. Az evolúció lassú és a revolúció gyors útján igyekeznek a gondolkodók, az úttörők, a népvezérek és a tömegek a sokszor tűrhetetlen helyzeten javítani. A modern parlamentek, világkongresszusok, a gazdasági érdekképviseletek versenyeznek egymással abban, hogy miként kell a szociális kérdést helyes irányban megoldani. A demokratikus társadalmi reformmunka javában folyt, mikor a világháború borzalmai reászakadtak az emberiségre. A fajok, nemzetek élethalálharca leírhatatlan szenvedéseket hozott minden országban a népre. A legyőzött országok vagyontalan tömegeinek vér- és pénzáldozata teljesen felborította lelki egyensúlyukat, de a győztes országokban is nagy a szegények keserűsége és szenvedése. A lövészárkokból hazakerült tömegek, a hadifoglyok, a rokkantak, az özvegyek, az árvák, a tönkrement exisztenciák milliói mind egy új társadalmi rend után sóvárognak. A tömegek erejük tudatára ébredtek, és duzzadt önérzettel részt kérnek sorsuk intézésében. A demokrácia hódító körúton van az egész világon, és a dolgozó néprétegek szemlátomást nyomulnak elő az egész vonalon. Ez egy egészen természetes és örvendetes jelenség.
Ennek a nagy világváltozásnak is megvannak azonban a gyermekbetegségei. A betegebb állami szervezeteket előbb és erősebben támadják meg ezek a nyavalyák. A hatalmasabb, rendezettebb nemzeti organizmusok nagyobb ellenállást tudnak kifejteni ezzel a kórsággal szemben. A társadalmi reformerek nem mind jóakaratú és tudós orvosok, hanem sokan közülök csak a világnyomor konjunktúráit kihasználó önző kuruzslók és spekuláló néplázítók. Vannak közöttük fanatikusok, lázadók, de a legtöbbje öntudatos kihasználója a világínségnek. Egynémelyik a szociális messzianizmus rajongó mártírja, de a javarészük egy degenerált világfaj söpredéke, amely a mostani zűrzavart fel akarja használni arra, hogy a régi vezetők erőszakos elűzésével ők kerüljenek a társadalom élére. A világforradalom lángralobbantásán dolgoznak ezek mind, és a régi intézményeket erőszakkal akarják lerombolni, még mielőtt elkészítették volna az új társadalom alaprajzát. Az elégületlenség kétségbeesett dühével akarnak felrobbantani mindent, hogy azután a káoszból felépítsék a maguk utópiáját. Az emberiség alja asszisztál ennél a démoni munkánál, és a legnagyobb kegyetlenséggel folyik az egész világ aláaknázása. Oroszország kimondhatatlanul szenved ez alatt a járom alatt. Magyarország túl van ezen a pestisen, de állami szervezetünk minden része erősen meg lett támadva. E mű célja hiteles és szakszerű összefoglalásban megmutatni a kultúrnemzeteknek, hogy mit csinált a bolsevizmus diktatúrája Magyarországból. Itt-ott talán kissé túlságosan részletes, de enélkül nem volna tökéletes a kép.”
Értékelések
Még nincsenek értékelések.