Jean & Jérôme Tharaud: Ha Izrael a király

500 Ft

Szerző: Jean & Jérôme Tharaud
Cím: Ha Izrael a király
Fordító: Régnier Viktor
Kiadás helye: Budapest
Kiadás éve: 1924.
Oldalszám: 75
Fájlok:

  • PDF – szöveges, OCR-es karakterfelismeréssel
  • Epub

Tartalom:

I. fejezet — Bismarck arcképe
II. fejezet — Nyugatnak egy védőbástyája
III. fejezet — Az Orczy-ház
IV. fejezet — Gróf Tisza István meggyilkolása
V. fejezet — Egy törekvő mágnás
VI. fejezet — A Habsburgok bukása
VII. fejezet — Károlyi diadala
VIII. fejezet — Kun Béla
IX. fejezet — Az új Jeruzsálem
X. fejezet — A magyar falu
XI. fejezet — A szovjetek bukása
XII. fejezet — Egy végnélküli párbeszéd
XIII. fejezet — Ahasvérus botja

Leírás

„…Pest, a nagy, lapos város, mely szemben, a Duna túlsó partján terül el, nem dicsekedhetik, miként Buda ősi vára, művészies és harci romanti­kájú múlttal, de azért, idővel a Kelet félelmetes ostromának ő is áldozatul esett. Nem hatalmas seregek rohamainak ugyan, melyek történelmi képek festésére alkalmas anyagot nyújtanak, hanem valami különös fajtájú, láthatatlan, földalatti ostromnak, mely mint a lassan emelkedő árvíz, ellepte a várost. A két század előtt Buda várából fegyveresen kiűzött „kelet” alattomosan kúszva lassan visszaszivárgott Pest városába és befészkelve magát oda, egy szép napon a bennszülöttek csak azon vették észre magukat, hogy lábaik alól kicsúszott a talaj. Saját városukban nem ők uralkodtak többé! Hogy történhetett meg ez a furcsa dolog? Elmon­dom azonnal.

A múlt század elején Pest csak külvárosa volt Budának, s majdnem kizárólag német kereskedők lakták. Ezek a Thüringiából vagy Frankoniá­ból eredő németek azoknak a jobbágyoknak voltak leszármazottjai, kiket Mária Terézia mint valami embernyájat a kétszáz éves török uralom által kipusztított. Magyarországra terelt, hogy ezzel újból benépesítse a kihalt vidékeket. E kereskedők üzletei azokban a hosszú, földszintes, téglából épült, meredek tetőzetű házakban voltak, melyeknek néhány, mindig rit­kábbá váló példányát még ma is láthatni a régi városrészekben. A lakos­ság zömét szerény iparosok, becsületes és szorgalmas kereskedők tették. Megtartották anyanyelvüket, s mégis hamarosan alkalmazkodtak a ma­gvar társadalom szokásaihoz. Minthogy a magyarok régtől fogva nem szerették a kereskedéssel való foglalkozást, egypár osztrák, örmény, levante-i vagy görög kivételével alig találtak az előbb említett németek számottevő versengőkre. Üzleteik tehát nagyszerűen virágoztak mindad­dig, amíg egyszerre fel nem bukkant a piacon egy új alak, kit rég ismertek ugyan a falvakból, de akit eddig a körülmények távol tartottak a váro­soktól.

Minden magyar falunak ugyanis már régi idők óta megvolta maga zsidaja. Lengyel-, vagy Oroszországból jöttek ezek — hol a sűrű kiván­dorlások ellenére még ma is hemzsegnek — vagy Ausztriából, hol az 1848.-i forradalom előtt nem kaptak letelepedési engedélyt, vagy ha nagy nehezen néhányat mégis befogadtak közülük, ez csak a családalapítási jog megtagadásával történt. Csak a legidősebb fiú házasodhatott meg ott; a többiek kénytelenek voltak liberálisabb országokba vándorolni, mivel az agglegénység ellenkezett. vallási előírásaikkal.

Természetes, hogy ilyen körülmények között sokan a kincses Magyar­országra jöttek, hol nemtörődömséggel fogadták őket, úgyhogy leteleped­hettek és könnyen meggazdagodhattak. Az egyik beállt valamelyik nagy­úrhoz „házizsidónak” és ott a legkülönbözőbb szolgálatokat teljesítette. Mások valamelyik nagyközségben telepedtek le korcsmárosoknak és a parasztoknál körülbelül ugyanazt a szerepet játszották, mint „házizsidó” társaik az egyházi vagy világi főuraknál. A röghöz tapadt magyar paraszt megvetette mindazt, ami nem függött össze a földműveléssel, vagy állattenyésztéssel, így a kereskedést és az azzal foglalkozó zsidókat is. A falusi nép nem tudta, vajon az Isten, vagy az ördög küldötte-e nya­kára a zsidó korcsmárost. Annyi azonban bizonyos, hogy az rövidesen ­olyan nélkülözhetetlenné vált, akárcsak. az eső, vagy a nap melege. Ezek a sehonnai kóbor zsidók nem állottak semmiféle törvény védelme alatt; jogilag csupán megtűrtek voltak s tulajdonképpen a nagyúr kényére és a paraszt kegyére voltak utalva. A megtelepedett, mély vallásosságú keresztény magyarok utálták ez átkozott vándorokat; Krisztus meg­feszítőinek unokáit gyűlölték bennük és mégis megtörtént az a különös dolog, hogy a kegyesen befogadottak, kitartó furfangjuk segítségével, las­sanként az egész vidéki lakosság anyagi életének intézői lettek…”

(Visited 443 times, 1 visits today)

Értékelések

Még nincsenek értékelések.

„Jean & Jérôme Tharaud: Ha Izrael a király” értékelése elsőként

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .