Leírás
„1941…
Német páncélos csapatoknak 1941. július 9-én Dubnóba történt bevonulása után az ukrán városka lakossága elsősorban a „Borzalmak házára” hívta fel figyelmüket. Ez a régi fogház volt, egy ormótlan vörös téglaépület, amelyet kis, fából való őrtornyok szegélyeztek.
Amit itt találtak, arról így számol be egy haditudósító, Siegfried Pistorius:
„…528-anvoltak, akik nem érhették meg a szabadulás óráját, mert vád és ítélet nélkül legyilkolták őket. 528 férfi, asszony és gyermek. Megölték őket egyszerűen csak azért, mert ukránok voltak, mert szerették népüket és mert emberek akartak maradni. A fogház felrobbantott szélesfalú kapuján durván ácsolt fakoporsókat hordanak ki hosszú sorban. Meggyötört arcokon könnyek peregnek le, asszonyok esnek össze. A koporsókat zokogó gyermekek ölelik át: apjuk vagy anyjuk fekszik benne. A gyötrelem és nyomorúság menete az, amely celláról-cellára, emeletről-emeletre vonul ebben a házban: asszonyok keresik férjüket, férfiak asszonyaikat, gyermekek szüleiket… Öt emelete van a dubnói halálháznak. A hosszú, keskeny folyosókon sok száz cella van egymás mellett. A páncélozott cellaajtók be vannak zúzva, egyiken gépfegyver-golyók nyoma látszik, másikat kézigránát robbantotta szét. A lépcsőkön és szanaszét a földön ruhadarabok csizmák és vérfoltos takarók hevernek szörnyű összevisszaságban. A kőpadló tele volt vértócsákkal és az egész épületben valami édeskés hullaszag terjeng.
A német csapatok bevonulása előtt néhány órával szörnyű vérengzés volt itt: vérszomjas bolsevista gyilkosok gépfegyverrel lőttek be vagy kézigránátokat dobáltak a cellákba, meggyaláztak asszonyokat és leányokat és anyjuk keblén szúrták le a csecsszopókat. Az iszonyat útja az, amin a német katonák és Dubnó lakossága ebben a fogházban jár. Az egyik sarokban állati módon megcsonkított férfiak feküsznek vérükbe fagyva, emitt még viaszbábúéhoz hasonló merevséggel dőlnek halott asszonyok a vérfoltos falakhoz. Az egyik cellában leányok voltak; támadóik elől a cella túlsó sarkába menekültek, ott fekszenek most is — holtan. Arcukat az iszonyat torzítja el, nyakukon fojtogatás nyomai látszanak…”
Egy volt fogoly, aki túlélte Dubnó rémnapjait, a Rovnó melletti Kustynból való Csirva elmondj a, hogy mit élt át ezekben a napokban:
„Egyik felső emelet cellájában feküdtem harmincadmagammal. Mind ukrán politikai foglyok voltunk… Június 24-én az volt a parancs, hogy vacsora után azonnal feküdjünk le, de ne az oldalsó padokra, hanem szembe a cellaajtó ablaknyílásával. Fél óra múlva elrántották az ablaknyílást, de nem a vacsorát adták be, mint szokás volt,
hanem egy géppisztoly csöve jelent meg. Több lövés hangzott el.”
Értékelések
Még nincsenek értékelések.