Kádár Lajos: Istentelenek

400 Ft

Szerző: Kádár Lajos
Cím: Istentelenek
Sorozatcím: Nemzeti Könyvtár – 64. szám
Kiadás éve: 1942.
Kiadás helye: Budapest
Oldalszám: 47
Fájlok:

  • PDF – szöveges, OCR-es karakterfelismeréssel
  • Epub

Tartalom:

 

Leírás

„Hol kiderül, hol meg beborul. Néha napokig lajhog az eső, aztán áttetsző ragyogással felvidul az ég. A langyos tavaszi fuvallat csírákat bomlaszt és a föld szaga betölti a végtelenséget.

Húsvét napja van. Orosz húsvét. Idő: 1931.

Tarjányi János világháborús hadifogoly egykedvűen ballag a Dnyepper partján. Kezében zsák, lábán faháncsbocskor. Rongyos orosz nadrágját térdig bekötözte bocskora madzagjával. Odaért az irtáshoz, széjjel kémlelt. Senkit se látott. Hamarvást lekutyorodott és szedni kezdte az irtáskor széjjel maradozott nyírfaforgácsot.

Mikor tele lett a zsák, hirtelen vállára kapva elindult a falu felé. Csak úgy keresztülvágott az ártéren. Nagyon félt a mezőőrtől. Igen, mert csak párttagok gyűjthettek tűzrevalót. Tarjányi János sohasem igényelte a párttagságot. Nem. Bár az is igaz, hogy meg sem kapta volna. Mindig ludas volt valamiért a helybeli szovjet urai előtt. De ni! Már haza is ért. A gyepsor felőli oldalon laktak. Könnyen bejutott, mert kerítésük se volt. Régente, a „hajdani jóvilágban” trágyatőzegből raktak kerítést, ó, de hol van már az az idő?…

– Találtál forgácsot? – lépett ki a konyhából Nárciszka, a Tarjányi János asszonya, egy tűzszemű harminc év körüli ukrán hadiözvegy.

– Találtam. Még egy jó zsáknyit össze lehetne szedni – felelte János. – Azt majd estére hozom el. – És sokatmondóan Nárciszkára kacsintott.

Bábuska, a vénasszony, János anyósa matatott ki a szobából.

– Ó, Bozse-moja, máma borscsot főzök, káposztalevest. – és vén fogatlan száját vigyorogva elhúzta. Odatotyogott a forgácsoszsákhoz, és megemelte, mint a kincset.

Tarjányi János kisietett az istállóba. Egy véghetetlen rossz lóhámot akasztott le a polcszegről és bevitte a szobába. Árat, szurkosfonalat kerített elő az asztalfiókból és egy kisszékre kuporodva hozzáfogott a lószerszám megjavításához.

Nárciszka lépett be a szobába és felháborodottan támadt rá emberére, miközben keresztet vetett.

– Ó, Iván, szent húsvét napján lószerszámot javítasz?!

– Igazis… El is felejtettem… – idétlenkedett János. Aztán még hozzátette a maga megnyugtatására: – Izé… az én húsvétom mán elmúlott…

– Mindegy az, Vánka! – mondta meggyőződéssel az asszony. – A jó Isten azt is szívesen veszi, ha velünk ünnepelsz.

János abbahagyta hát a munkát. Bedugta a lószerszámot az ágy alá.

Most meg Bábuska nyitott rájuk, a vénasszony.

– Te, Nárciszka! – súgta a lányának.

– Tessék, anyám! – készségeskedett a menyecske.

– Te, te! Elmentek a gyerekek? – puhatolta félő gyanakvással.

– El.

– Szóljatok azonnal apátoknak! – ugrott a vénasszony a szoba kelet felőli sarkába és leemelte a falról Sztálin nagyított képmását. – Jajj, siessetek! Hozzátok be az Ikont!”

(Visited 366 times, 1 visits today)

Értékelések

Még nincsenek értékelések.

„Kádár Lajos: Istentelenek” értékelése elsőként

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .