Leírás
Dr. Alexander Cannon: Kelet mágusai:
“A FORDÍTÓ ELŐSZAVA.
Rendkívül örülök és nagy megtiszteltetésnek tartom, hogy „India hipnózisa” című, sajtó alatt lévő munkám elolvasása után — a Kiadó épp engem kért fel arra: írjak előszót Dr. Alexander Cannon: „Kelet mágusai” című világhírű könyvéhez, mely Angliában és Amerikában két millió példányban fogyott el, s amint hallom, a Német Birodalomban és Olaszországban is öt kiadást ért el.
Ez a könyv a „Világ Tetejé”-re visz bennünket, túl a Himalája hóborította hegyóriásain is, Tibet rejtelmes földjére, a szent lámák birodalmába, és olyan csodákról mesél, hogy a szkeptikus nyugati olvasónak önkénytelenül három kérdés tolul ajakára a szerzővel kapcsolatban. Merő kitaláláson alapulnak-e Dr. Cannon állításai, s ha igen, mi célja volt vele? Érzéki csalódásnak vagy ügyes szemfényvesztők hipnotikus befolyásának esett áldozatul a szerző? Vagy valóban hallotta és látta mindazt, amit könyvében állít?…
Hogy a tudós szerző — akit szerencsém volt személyesen is ismerni, sőt írországi birtokán mint titkára, több rendkívül érdekes kísérletének lehettem szemtanúja — valóban látta és hallotta átélt élményeit, erre nézve világhíre és orvosi szaktudása garancia. Dr. Alexander Cannon ír orvos, Európa és Amerika jelenleg élő legkiválóbb hipnotizőr-ideggyógyásza: a „Nagy-Britanniai és írországi Orvos-lélekbúvár Társaság” elnöke, a „Brit Orvostársaság” tagja, a Londoni Lélekkutató Intézet” alelnöke, a „Kir. Londoni Psychiátriai és Neurológiai Klinika” főorvosa, a „Királyi Földrajzi Társaság” tagja, a „Hong-kongi Egyetemi Orvostársaság” alelnöke, a „Trópusi Betegségek Egyesületé”-nek elnöke, Észak-Tibet Kusog-Jógija, a Himalájai Nagy Fehér Páholy mestere, — kissé nehéz lenne tehát elhinni, hogy valami előttünk ismeretlen okból azért járt két évig kutatóúton Távol-Keleten, hogy tibeti Münchhausen bárónak adja ki magát! Elég, ha itt a korábbi tibeti tudományos irodalomra utalok: Alexandra David-Neel híres könyveire, aki — mint a világ első női lámája — négy évig élt Tibetben s maga is buddhista hitre tért. De az angol Evans-Wentz és Yeats-Brown ezredes könyvei is arról tesznek tanúságot, hogy az úgynevezett „tibeti csodák” valóban léteznek az Örök Hó Birodalmában.
Alexandra David-Neel egyik könyvében leírja, hogy nem egy ízben saját szemével látta, mint forgatják ki a természet törvényeit puszta akaratukkal a tibeti lámák. Hatezer méteres magasságban, fagyott gleccserek hátán, negyven fokos hidegben látott ilyen jógikat meztelenül ülni s mesterségesen gerjesztett testmelegük megolvasztotta körülöttük a havat. Szemtanúja volt annak a láma-gyakorlatnak is, amikor, a nehézkedés törvényével dacolva, a „tanítvány” keresztbetett lábbal nyolc méter magasra veti fel testét, mert pusztán akaraterejével könnyűvé tette magát.
De Yeats-Brown őrnagy leírásai is mindenben megerősítik Dr. Cannon tapasztalatait. „Nem tudom megmagyarázni a tibeti mágusok csodálatos mutatványait” — írja az őrnagy egy helyen. — „Fogalmam sincs, hogy bírják legyőzni a testi fáradtságot, amikor hipnotikus transzban kétszáz kilométert is képesek futva megtenni, anélkül, hogy egyszer is pihennének. Nem tudom, hogyan győzik le a nehézkedés törvényét, amikor úgy emelkednek a levegőbe, hogy keresztbe fektetett lábuk és az alattuk lévő leopárd-bőr között semmi támasz nincs. Orvosilag teljesen érthetetlen, hogy nyelhetnek le halálos méregadagokat, anélkül, hogy bajuk történne? Láttam a lámákat a halálhoz minden tekintetben hasonló transz-állapotban, amikor szívük, tüdejük működése megszűnik… „
Giuseppe Tucci, az Olasz Királyi Tudományos Akadémia tagja, a milánói „Illustrazioné”-ben megjelent cikkében többek között ezt írja: „A szent emberek még nem haltak ki e világból. India és Tibet járatlan utjain még mindig látni aszkétákat, amint kolostortól kolostorig zarándokolnak és magasztos látomásaikat, szellemi magányukat mindenüvé magukkal viszik. Ezek a jógik gyakran önsanyargató, testi vezekléssel büntetik magukat, hogy „sziddhá”-k, „megvilágosodottak” legyenek, s a régi titkos tanítások nyomán szelleműk áltál uralkodjanak az anyag felett. Tibet rejtelmes és vonzó világában ma is fejetetejére állítják a lámák a természeti törvényeket. A nyugati elme előtt egyik legfélelmetesebb rituáléjuk a halottak lelkének megidézése. Hátborzongató látvány a lámák ütemes vallási tánca, „naldsorpá”-ik égő tekintete; ijesztő hallani a papok monoton varázsénekét s a túlvilágról visszaidézett szellemek panaszos jajgatását… A „csöd” misztikus szertártásának nem egy képzett európai tudós volt már szemtanúja. A lélekerő gyakorlati alkalmazása s a hipnózis és telepátia terén Tibet, ha egyszer kitárja kapuit, még sok meglepetést tartogat a nyugati tudománynak… „
Nem kell okvetlenül a „természetfölötti”-ben hinnünk ahhoz, hogy a Dr. Cannon-ok, David-Neel-ek és Dr. Tucci-k rendkívüli beszámolóit érdeklődéssel, befogadásra kész lélekkel olvassuk. Hiszen mindnyájunkban ott lappangnak a lélek rejtett erői, a tudati alatti én csodái. Egyszerű természeti törvények ezek, amelyeket azonban a nyugati ember a bölcsőtől a sírig tartó vad rohanásában már elfelejtett vagy elhanyagolt. Ám a Természet szívéhez közelebb álló, más értékítélettel bíró egyszerűbb népfajok még ma is ismerik a Nagytermészet törvényeinek titkát és e szerint is élnek.
Budapest, 1943, szeptemberében.
Dr. Balogh Barna.”
Röck Gyula: A reinkarnáció:
“Ez a könyv századunk egyik legközismertebb kérdésének a tárgyalása, melyben leplezetlenül igyekszem elmondani úgy az érveket, mint az ellenérveket, hogy végre tisztán lássuk ezt a kérdést, mely millió ember évezredes kérdése…
Nem teológiai, hanem egyszerű filozófiai tanulmány, mely noha igénybe veszi a kijelentést, de nem arra épít, hanem a logikára; mely nem állítani, hanem inkább indokolni igyekszik, tudva és tapasztalva, hogy pozitív ismerettől messze még az emberiség, részben mert a dolgokat csak megjelenésük, nem pedig lényegük szerint ismeri; részben mert az emberi képességek és az emberi élet kevés a dolgok lényegének a megsejtéséhez is s így a pozitív ismerettől távol, csupán hit által fogadja el a tapasztalati körén kívülieket.
Ismétlem, filozófiai tanulmány, adatgyűjtés, mely nem a kijelentésre — azaz Szentírásra — , hanem inkább a logikai és etikai szükségszerűségekre épít. Régi elméletek és új meglátások gyűjteménye s ez épp oly megengedhető a filozófiában, mint az volt a tudományban sőt a teológiában is, hogy Isten nem hat nap alatt teremtette a világot… avagy, hogy nem a Föld a világ központja… hogy a Napon foltok vannak… hogy mégis forog a Föld… hogy az őslények maradványai nem véletlen geológiai képződmények, hanem egy letűnt kor állatvilágának bizonyítékai… hogy az ember nem hétezer éve él a Földön… hogy az élet nemcsak földi, hanem kozmikus jelenség… hogy a semmi és a valami csupán nézőponti különbség, de lényegében egy… hogy nemcsak a Földön, de más csillagokon is lakhatnak, sőt mivel a világ fény és anyaghalmaza, törvényei és élete egy, laknak is… hogy az inkák is, kiket annakidején nem számoltak embereknek, emberek… hogy a pogányok is, ha némi pótvizsga után is, de üdvözülhetnek… hogy a megváltás abszolútdiadala nem milliók elvesztése, hanem mindenek megmentése… hogy senki se veszhet el, csak a veszedelem fia…
Amint az átlag, — azaz testi — ember élete evés-ivás, a középtehetségűé a sport, a kiválóké a filozófia és a művészet területén folyik le, úgy az emberiségé is eme harmadik fok elé ért, ahol mindegyre jobban hangzó nagy kérdése, hogy:
honnan… hova… és — miért?…
* * *
Nem elnémítást, hanem megvilágítást keres a gondolkozó lélek, mert természeti sajátja azokat fogadni el, melyek logikusabbak… morálisabbak másoknál… Logikai valószínűségek és etikai szükségszerűségek a lélek delejtűjének pozitív és negatív pólusai… S ez a két képesség az, mely elvezeti az Örökvilágosság felé… Mert ha nem is tudja lelkünk az örökigazságot meglátni, de meg tudja különböztetni — érezni! — az igazságot a hamisságtól… jót a rossztól, szépet a torztól valami benne rejlő ösztön, misztikus képesség, szellemi adottság révén.
A kijelentés — hisszük — isteni. Annak értelmezése azonban — emberi. Senki se higgye, hogy az igazság ismerését, hanem annak csupán elgondolását nyújtja e könyv, annál inkább, mert nem az igazságot, hanem annak csak árnyképeit ismerjük.
De mivel az igazság és valóság megismerése céljából mindent annyiféleképpen kell megvilágítanunk, ahányféleképpen csak lehetséges, ez okból nemcsak megengedett, de szükséges fejlődő ismereteink arányában a megismert dolgok felülvizsgálása…”
Tordai Vilmos: Okkult elemek a magyarság életében:
“Olykor talán szellemes, de — bocsánat az őszinte szóért — sokszor felületes gondolkozású intellektuelek szeretik mostanában az okkultizmust úgy tüntetni fel, mint átfutó divatot, amely pszihológiai törvényszerűséggel követi a háborús időket, miként ez az ötvenes években is történt. Igazság szerint azonban, ha megengedjük is, hogy nagy szenvedések, nagy testi és lelki nyomorúságok s tömeges halálozások idején erősebben lobban fel az emberek lelkében a túlvilági problémák iránt való érdeklődés, az okkultizmust, illetve az okkult jelenségekkel való foglalkozást nem lehet pusztán átfutó divatnak tekinteni, mert épp oly ősi és épp oly folytonos az, mint akár a vallás. Régi tapasztalat, hogy a templomok is akkor telnek
meg legjobban, amikor az emberek szenvednek. A legtöbb embernek, sajnos, csak akkor jut eszébe az Isten vagy a halál, amikor bajban van, máskor szívesebben hajszolja a földi élvezeteket. Ámde a vallásos érzéseknek e váltakozó elhalványodása és fellobbanása alapján senki sem mondhatja, hogy a vallásos érzés általánosságban nem örök és kiirthatatlan az emberi lélekből. Csak az érdeklődés foka lehet »divat«, maga a vallás nem.
így vagyunk az okkultizmussal is. Mindig volt, van és lesz, bár kulturkorszakok szerint változó elnevezések alatt szerepeltek is egyes jelenségei. Nincs nép, amelynek történelmében, folklorisztikájában, hagyományaiban, vallásában, irodalmában és társadalmi megnyilvánulásaiban kezdettől fogva bőségesen ne találnánk oly gondolatokat, megfigyeléseket, sőt gyakorlati élményeket, amelyek a természetnek és az emberi léleknek bizonyos ismeretlen, misztikus hátteréről lebbentik fel egy-egy pillanatra a fátyolt és amelyekből, az elvont vallásos okoskodásokkal mintegy párhuzamosan, konkrétebb fogalmak és meglátások alakultak ki a halhatatlanságról és a túlvilági életről.
Legyen ez a könyv tanúbizonysága annak, hogy megvan ez a természetes okkultizmus a magyarság életében is éppen úgy, mint e Föld minden más népénél, és hogy az okkult dolgok iránt való érdeklődés nálunk sem pusztán külföldről importált áru, hanem eredeti gyökéren termett, kipusztíthatatlan élőfa.
Ennek a fának ágait, leveleit, lombját mutatom be a következő lapokon.
Bizonyára lesznek olyan kritikusaim, akik elkábitva a fölényes materialisztikus felfogásnak nem mindig tudományos jelszavaitól, a nemzet életében jelentkező természetes okkultizmusnak minden gondolatában merő babonaságot, minden megfigyelésében érzéki csalódást és minden tapasztalati leírásában tudatos megcsalattatást látnak. De ezeknek nincs igazuk.
Lehet, hogy a könyvemben felsorolt tekintélyes számú adat közül egyik-másik talán nem bír történelmi alappal, nem volt reális megfigyelés, hanem csak tévedés, hazugság vagy fantázia szüleménye. Minden egyes adat keletkezését a legelső forrásokig felkutatni nem lehetett e könyv feladata. Ámde ez adatok legnagyobb része oly megnyilvánulásokról szól, amelyek kimutathatólag minden időkben, minden népnél milliószor és következetesen törvényszerű hasonlóságokkal történtek, az adatok összességét tehát általánosságban a »babonaság« megvető kifejezésével illetni csak azért, mert misztikusak és ellenkezni látszanak az érzéki tapasztalataink útján eddig megismert természeti törvényekkel, nem lehet és tudományosan gondolkozó embernek nem is szabad. Hiszen tudnunk kell, hogy a természetnek még sok ismeretlen törvénye van, tudnunk kell, hogy még a »babonának« is van reális magva, amint erre már Ipolyi és Kandra is rámutattak, és tudnunk kell, hogy az abnormis pszihofiziológiai tünemények, a hipnotikus és szuggesztív jelenségek, a kiváló külföldi tudósok által kellő tudományossággal megfigyelt ihletve látás és médiális képességek máris igazolják sok régi misztérium és »babona« lényegének valóságát, anélkül, hogy azért megszűntek volna továbbra is rejtélyek maradni. Oly rejtélyek, melyeknek végleges megmagyarázására talán ezután sem lesznek elegendők a csupán fizikai érzékszerveink útján megismert természeti törvények s melyeknek megoldása, úgy lehet, egykor igazolni fogja azt a feltevést, hogy csakugyan körülvesz bennünket még egy másik, érzékentúli, láthatatlan világ, épp oly élettel és törvényekkel teljes, mint ez a mi fizikai világunk.
Egyébként munkámnak főcélja nem az, hogy az okkult dolgok ősiségére, általánosságára, a régi hagyományoknak a modern megfigyelések és tudományos kutatások eredményeivel való meglepő egyezésére rámutatva, mindenáron meggyőzzem olvasóimat azok valóságáról is, hanem az, hogy feltárjam az okkult jelenségek ismerői előtt: mennyi érdekes okkult motívum található a magyarság életében, amelyeket érdemes további beható, tudományos tanulmány tárgyává tenni.”
Értékelések
Még nincsenek értékelések.