Akció!

Koszter Atya: Lépcsőima

1 035 Ft

Szerző: Koszter Atya
Cím: Lépcsőima
Alcím: Levelek egy teológushoz a földön vándorló papról
Kiadás éve: 1946.
Kiadás helye: Budapest
Oldalszám: 309
Fájlok:

  • PDF – szöveges, OCR-es karakterfelismeréssel
  • ePub

Tartalom:

Előszó
Lépcsőima
1. A pap a szentmiséhez öltözködik
2. A papi hivatás
3. A pap küldetése
4. A kispap
5. A pap és az ember
6. Versenyben állok Istennel
7. Fölöttem felelősség-úr
8. Alter Christus
9. A pap és a világ
10. Isten magános embere
11. Bort prédikál, vizet iszik
12. Az asszony
13. A pap és az asszony
14. Józan jámborság
15. Dinamikus Isten-élmények
16. Kísértés tüzében
17. A tékozló fiú
18. Aszkézis
19. Devalvált emberek
20. Az evangélium agitátora
21. A Jó agitátora
22. Életedet a könyvhöz kötötték
23. Nemzetszolgálat
23. Magyar pap: magyar gentleman
25. A pap imádkozik
26. Breviárium
27. Gondolatok a vakációról
28. Egy pillantás a jövőbe
Búcsúszó

Leírás

„Előszó

Meg kell mondanom, honnan forrásoznak ezek a levelek. Hogyan merészelek én, huszonhárom éve az egyetemi ifjúság nevelője, könyvet írni teológusok számára.
A magam kalocsai kispap-múltját és a Pázmáneumban töltött teológus-éveimet nem számítva, két felületen találkoztam közelebbről a magyar szemináriumok világával.
Lelket döbbentő, de egyúttal felemelő az a bizalom, amely teológus lelkigyakorlatok megtartására hívja a névtelen világi papot, nagynevű szerzetes páterek sora után. A Pázmáneum, Veszprém, Kalocsa, a Központi Szeminárium, Szombathely hívott. Úgy hittem, hogy a befelé néző, misztikus mélységű lelkiség helyett, amely a szerzetesek lelkigyakorlatainak legfőbb ajándéka, énnekem az élettel birkózó pap világából kell felmarkolnom egy zsákra valót és azt ráöntenem a kispap-lelkekre; ezért hívtak. Megtettem. A teológusok meghallgattak és azt kérték, írjam le mindazt, amit elmondtam, hiszen ez a jövő, ez az élet, amelyből jó időnkint nagyokat lélegzeniök.
Tizenkét évvel ezelőtt rendeztük meg az első papi cserkésztisztképző tábort a budai Cserkészparkban. Azóta tíz évben 16 ilyen „Quo vadis?”-tábort tartottunk, amelyen az idők folyamán minden szeminárium és minden magyarországi szerzetesrend növendékei megfordultak. Ez a 628 felszentelt pap és teológus egyhangúan vallotta, hogy nemcsak cserkészmivoltában, hanem papi lelkületében is gazdagodott a táborban töltött napok alatt. Napi elmélkedés, szentbeszéd, szentmisehallgatás, szentáldozás, közös esti ima éppúgy megtalálta itt helyét, mint a szemináriumban; de itt az erős ütemű napi munkán felül mindez komoly teljesítmény volt. Tudtommal ez mindmáig az egyetlen olyan keret, amelyben világi és szerzetes papok, valamint az ország minden egyházmegyéjének teológusai testvéri együttesben, közös munkában egy-egy héten keresztül együtt dolgoztak és egymástól, valamint a bennük revelálódó otthoni világuktól rengeteget tanultak. Én is sokat tanultam. Egyet el nem hallgathatok: komoly, mély tiszteletet tanultam a szemináriumok spirituális urai iránt, akiknek egészen elsőrendű munkája a kispapjaikból sugárzott.
Lelkigyakorlatok és cserkésztiszti táborok. Ebből a két forrásból született meg ez a könyv.
Élére azt a gondolatot írom, amellyel valamelyik lelkigyakorlatomat kezdtem. A pályaudvar csarnokában felfűtve, erőtől dohogva, az indulás vágyától szinte toporzékolva állnak fiatal, ragyogó, erős mozdonyok. Odakintről befut egy hosszú vonat; kopottan, füstösen, hóval belepve érkezik a mozdony a messzeségből. Megáll a fiatalok mellett és mesélni kezd. A végtelenbe futó sínpárokról, amelyekre ráfeküdve, minden kerékkel belékapaszkodva, olyan szép rohanni, sietni előre! Váltókról, állomásokról, akadályokról, szenvedésekről, diadalokról, gyönyörű teljesítményekről: a nagy életről. Amit mond, abban nincsen mélység, nincsen poézis, ritmus sincsen, sem szépség. De fanatizmus van benne és erő, és benne lüktet az élet. Íme, ezt akarja adni a könyvem. Egy darabot abból a világból, amely odakint vár a csend házának lakóira. Egy darabot a papból, ki belőletek lesz.
A levelekben több szó esik majd a papról, mint a teológusról. Én a kispap-életet báb-állapotnak látom: átmeneti fejlődési stádiumnak, amelyben minden kis porcika értelmét az a pap adja meg, aki a kispapban eljövendő. A báb a lepkéről álmodik; a teológus a papról.
A mi Főpapunknak, Krisztusnak segítségét kérem, és odahajolok a papír fölé.
De-us, in ad-iu-to-ri-um me-um in-ten-de…

Budapesten, 1944. Szent Imre herceg ünnepén.

*

A dátum mindent elárul.
A budapesti egyik súlyos bombázás alkalmával megszűnt a villany és a gázszolgáltatás és megálltak a Szent István Társulat szedőgépei. És karácsonyra nem jelenhetett meg a teológus-könyv.
Aztán súlyos történelmi hónapok jöttek.
Amint előbújtunk a pincéből, leültem az írógép mellé és megírtam elveszett ifjúsági regényemet, az „Iluskát”. Utána elkértem a nyomdától a „Lépcsőima” kéziratát, hogy a változott időkhöz hozzáillesszem a fejezeteket. Átvettem, olvastam és — nem kellett rajta semmit változtatnom. Csak itt-ott az igéket kellett futurumból áttennem perfectumba.
Megtettem. És most átadom új nyomdának a könyvet. Menjen, kopogtasson be a kispapok és papok ajtaján.

Budapest, 1945. Szent Mihály arkangyal ünnepén.

Koszter atya”

(Visited 176 times, 1 visits today)

Értékelések

Még nincsenek értékelések.

„Koszter Atya: Lépcsőima” értékelése elsőként

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .

Érdekelhetnek még…