Leírás
„Ez a kis könyv miattad jött létre!
Mi tagadás, — bizony nehezen született meg!
Százszor is belemártottam a tollat a tintába, hogy végre papirosra vessem az első sorokat, — de nem ment az írás. Nem találtam kellő szavakat, amelyekkel megszólíthatnálak, bizalmadat kiérdemelhetném s amelyekkel őszintén és szeretettel eléd tárhatnám a munkásifjú komoly életfeladatait. Mintha mázsás súly gátolta volna a tollvonásokat, hogy soraimban ne legyen semmi érdekesség, semmi lendület.
Azután jöttek a kishitű gondolatok: Mit akarsz ezekkel a pusztába kiáltó tanácsokkal? Az emberiség rohan az ösztöne útján; feltartóztathatatlan az erkölcstelenség lávafolyama, nem tudod megszüntetni a szegénységet, a rossz környezetet és a fiatalság ereiben lángoló érzékiséget, amelyek mind-mind melegágyai a munkásifjúság bűnözésének! Kinevetik jó szándékodat és nevetség tárgyává teszik figyelmeztetéseidet azok, akiket a sok csábítás már elrontott s akikből a bűn szinte kiölte már a jó és tiszta dolgok iránt való fogékonyságot!
Beszéltem ifjúsági vezetőkkel is, akik komoly képpel igyekeztek bizonyítani, hogy a magyar munkásifjúság még nem érkezett arra a magaslatra, hogy lelki dolgokról lehetséges és érdemes volna vele tárgyalni; munkásifjúságunk még nem mondható annyira megdolgozott talajnak, hogy az erkölcsi tisztaság elhintett magvai benne nemcsak megfogamzásra találjanak, hanem kitéphetetlen, gyümölcsöző fává is növekedjenek.
E kísértő és leverő gondolatok sötétségén át azonban hangokat és alakokat véltem felfedezni: Felvilágosítás híján bűnbe tévedt, segítség nélkül mélyre süllyedt ifjak, kéjre éhes nők hálójában vergődő fiúk, egészségüket és jövőjüket tönkretevő fiatal munkások kiáltását hallottam. Megdöbbentő film módjára peregni kezdtek emlékeim: hányan sírtak és zokogtak előttem összetört fiatalságuk romjain és hánynak ajkáról hallhattam a kétségbeesett panaszt: „Miért is születtem erre a világra!?””
Értékelések
Még nincsenek értékelések.