Lépes Andor: Zsidók keresztény álarcban

200 Ft

Szerző: Lépes Andor
Cím: Zsidók keresztény álarcban
Kiadás éve: 1935.
Kiadás helye: Törökszentmiklós
Oldalszám: 26
Fájlok:

  • PDF – szöveges, OCR-es karakterfelismeréssel
  • ePub

Tartalom:

 

ELŐSZÓ
TEGNAP
ÉS MA

Leírás

“ELŐSZÓ

A zsidókérdésnek az az ágazata, amellyel Lépes Andor, fiatal barátom gondos, tartalmas tanulmánya foglalkozik, ma ismét igen időszerű, és sokkal szövevényesebb, mintsem némelyek gondolnák. A keresztény hitre tért zsidók problémája nálunk is, egyebütt is állandóira föl-fölvetődik. Mostanában egyaránt buzgóan foglalkoznak vele azok is, akik a zsidóság kikeresztelésében látják a zsidókérdés legegyszerűbb és legszelídebb megoldását, — azok is, akik a képmutatóan, nagyon is zsidó faji tervszerűséggel kikeresztelkedők miatt féltik a keresztény érdekekkel együtt az őszintén, teljes lélekkel megtért zsidókat, — de azok is, akik keresztény vagy zsidó fajvédő részről egybehangzóan azt hirdetik, hogy a zsidó pedig semmiféle áttéréssel ki nem vetkőzhetik zsidó mivoltából, semmiféle kikeresztelkedéssel le nem bánthatja testi-lelki alkatáról a mindenen átütő zsidó vérség és a többezer éves testi-lelki örökség következményeit.
Nem az én feladatom ennek a tanulmánynak az előszavában eldöntenem a vitát, megelőzve Lépes Andor fejtegetéseit, érvelését és megoldási ajánlatát.
De rá kell mutatnom — összhangban ennek a tanulmánynak a szellemével — néhány alapvető jelenségre. Mint a zsidókérdésnek évtizedes ismerője, figyelője és hangoztatója, akit sűrűn értettek félre zsidó és keresztény részről egyaránt, megállapíthatom, hogy igenis akadnak és mindig akadhatnak zsidók, akik őszintén, teljes belső konverzióval, térnek át valamely keresztény vallásra, de ezeknek a száma elenyészően csekély. Aki a zsidóság, az egész zsidóság ilyetén szellemi-erkölcsi átalakulásáról álmodozik, az lehet nemes, emelkedett lelkű álmodozó, sőt az „egy akol, egy pásztor“ krisztusi ígéretének, jegyében reálgondolkozó is, de csak — évszázadok távlatában. Az élő történelem azonban nem ér rá várni, és nem szabhatja intézkedéseit ilyen távoli reménységhez. Nem lehet tőle rossz néven venni. De nem lehet rossz néven venni például az Egyháztól sem, ha minden előtte jelentkezőt — jóhiszeműségének feltételezésével — befogad nem lévén a szívek és vesék vizsgálója a kifejezés végső értelmében. Nem tiszteletlenség viszont az Egyház iránt, ha a hitélet területén túl való megítélést valaki nem tőle igényli a kikeresztelkedett zsidók dolgában, és ahogy nem engedné a becsülettel megtért zsidókat egy kalap alá vétetni a képmutatóan megtért (tehát valójában meg sem tért) zsidósággal, éppúgy nem engedi elterelni figyelmét a maroknyi komoly konvertita érdemei miatt a tömérdek ál-keresztény zsidó viselt dolgairól.
Mindenesetre igaza van Lépes Andornak abban is, hogy a faji taktikából — s azon belül egyéni élettaktikából — áttértek ellen védekezni elég nehéz. Az ilyen tudatosan megtévesztő zsidók ugyanis befelé, a zsidóság felé mindig igazolhatják magukat, de kifelé a kereszténység félé vagy sohasem, vagy csak nagyon későn árulják el, hogy ők „marannuszok”, szóval változatlanul zsidók maradtak. Itt inkább csak cselekedeteiknek, vagy szellemi-erkölcsi kisugárzásaiknak szigorú megfigyelése igazíthatná el a védekező keresztényeket.
Végső eligazodást ugyan ez sem adna mindig, mert hiszen hányszor látunk kikeresztelkedett, vagy félvér-zsidókat, akik jó keresztényeknek vélik magukat, igyekeznek is azok lenni, legalább is semmiféle gonosz terveket nem szőnek a keresztény környezet, gondolkodás és érdek ellen, de… de döntő politikai, társadalmi, művészeti események megítélésében, mások számára esetleg irányító szellemi tevékenységükkel akaratlanul is zsidóbarát irányok felé húznak, és olyan észjárást nyilvánítanak és terjesztenek, amely a maguk évezredes faji örökségből érthető, de a kereszténységre nézve nem kívánatos, sőt veszedelmes. Különösen az akkor, mikor a tudatosan vagy öntudatlanul vétők fontos pozíciókban cselekszik mindezt, ahol minden ilyen egyéniség egy-egy ízig-vérig keresztény erő elől veszi el a helyes és üdvös megnyilatkozás vagy a kellő irányítás lehetőségét. A nemzsidó társadalomnak mindenképp joga, sőt kötelessége mind a két színezetű kikeresztelkedettek vagy a félvérek felé gyakorlati intézkedésekkel védekezni.
Ha már minden bajt szóvá akarunk tenni a zsidókérdés körül, ugyancsak nagy baj az is, hogy akár Lépes Andor, akár más a „Zsidók keresztény álarcban“ című könyv mellett ma már bízvást megírhatna egy másik, igen szomorú könyvet „Keresztények keresztény álarcban“ címmel, azoknak az egyre szaporodó hadáról, akik keresztényeknek születtek, s akiket emiatt kénytelen-kelletlen keresztényeknek nevezünk, de magunkban csak macskakörmök között, mert lelkiségük elzsidósodott, s rendszerint fennen és célszerűen fitogtatott kereszténységük csak nagyon is zsidós önzésüknek, anyagelvűségüknek pecsenyesütögető nyársa és tüzelőfája, és akik — mint belső, de szintén álarcos ellenségek — legalább is akkora veszedelmet jelentenek, mint a képmutatóan áttért vagy jó szándékkal, de nem áthatóan kikeresztelkedett zsidóság. Erre rátérni természetesen nem volt feladata Lépes Andor tanulmányának, amelyet a maga komolyságában, időszerűségében és megszívlelendő fejtegetéseivel örömest ajánlok mindenki figyelmébe.

Lendvai István.”

(Visited 95 times, 1 visits today)

Értékelések

Még nincsenek értékelések.

„Lépes Andor: Zsidók keresztény álarcban” értékelése elsőként

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..

Érdekelhetnek még…