Makkai János: Urambátyám országa

900 Ft

Szerző: Makkai János
Cím:
 Urambátyám országa
Alcím: Középosztályunk illemrendszerének és társadalmi viselkedésének szociográfiája
Kiadás éve: é.n.
Kiadás helye: Budapest
Oldalszám: 240
Grafikus: Szalay Lajos
Egyéb információ: Második kiadás

Fájlok:

  • PDF – képes, OCR-es karakterfelismeréssel

Tartalom:

Előszó

ELSŐ RÉSZ: AZ ILLENDŐSÉG TITKAI

I. fejezet. Az illendőség az emberi viselkedésben

Az illem univerzális jellege. ― Családi, nemzetiségi, törzsi illem. ― Az osztályillem. ― Nemzeti illem. ― Nemzetközi illem. ― Az illem a vad népek világában. ― Az illem a történelmi korokban. ― A stílusok.

II. fejezet. Az illem szociológiája

Az illemet befolyásoló általános tényezők. ― Családok és családtagok. ― A nemek viszonya. ― Az életkorok. ― Társadalmi osztályok egymás között. ― A felső osztályok hatása az alsóbbakra.

III. fejezet. A művelt társadalmak illemrendszere

A mai polgári életideál és életérzés. ― A kommunista illem. ― A korszerű úriember fogalma. ― A mai úriember az illemet alkotó viszonylatokban. ― Hogyan változtassunk az illemen?

IV. fejezet. A felső osztályok társadalmi ragályai

Az állandó hanyatlás tüneménye. ―  A lebzselés. ― A fényűzés. ― Osztálygőg és sznobizmus. ― A parvenüség. ― Az erkölcsi szabadosság.

MÁSODIK RÉSZ: AZ ÁZSIAI ÁRNYÉK

V. fejezet. A magyar a kötelező európai formavilágban

Keleti és nyugati úr. ― A bemutatkozásról. ― Nevünk viselése. ― Címek és rangok. ― A megszólításokról. ― A köszönésről.

VI. fejezet. A magyar a főbb illemalkotó viszonylatokban

A középosztálybeli gyermekszoba. ― Az osztály öntudata a családban. ― Patriarkális jelenségek. ― A vallásos elemek hiánya. ― Ifjúságunk nevelésének ridegsége. ― Középosztálybeli hölgyek és urak. ― A nemi nyomor és következményei. ― Uramöcsém és urambátyám. ― Az epidémia mélységei. ― Urak és szolgák között. ― Viselkedés alantasainkkal.

VII. fejezet. Parlagi örökségek

„Paraszt”. ―  Tótozás, svábozás és egyéb hasonlók. ― Az úrhatnámság egyéb jelenségei. ― Vendéglátásunk titkai. ― Parlagi intézmények. ― A borravaló. ― Ki fizessen? . ― A mulatásról. ― Vadászat afférok után.

VIII. fejezet. Bécsi emlékek

Nemes idill száz év előtt. ― Két szembetűnő maradvány. ― A tegeződés egykor és ma. ― Kikkel és hogyan tegeződjünk? . ― Bonyodalmak a kézcsók körül.

IX. fejezet. A bennünk lakó zsidó

A kétféle kelet. ― A zsidó viselkedés elterjedése. ― A társadalmi formarombolás. ― Anyagias gondolkozás és érdeklődés. ― Zsidó parvenük.

HARMADIK RÉSZ: FEHÉR TÓGÁBAN A FÓRUMON

X. fejezet: A közélet illemrendszere

A közéleti illem formálói. ― A köz szolgálatának elve. ― A fair play elve. ― A magánélet szentségének elve. ― A közéleti harc elfajulásai. ― Az orvosszerek. ― A szónoklásról. ― Az államfő felköszöntése. ― A közhelyek használata – illetlenség. ― Külföld és külföldiek

XI. fejezet. A párbaj

A párbaj az illemrendszerben. ― Katonai és polgári becsület. ― A párbajok csökkentése. ― Szokásos bonyodalmak. ― Új törvényes megoldást!

XII. fejezet. Köztisztviselőink

A köztisztviselők fajtáiról. ― A paraszti kisnemesi úr-ideál következményei. ― Érzéketlenség az idő iránt. ― A hivatal személyes felfogása. ― Gyanakvás más életérzésűekkel szemben. ― A hivatal atmoszférája. ― A diplomáciai szervek viselkedése.

XIII. fejezet. Az üzleti illem

A középkor emléke. ― Kupecek és ügynökök. ― Az üzleti élet méltósága. ― A korszerű kereskedő. ― A leggyakoribb hibák. ― Kisiparosaink.

Utóhang

Leírás

ELŐSZÓ

POLITIKUSNAK NEMCSAK AZ A hivatása, hogy népének gazdasági és szociális kérdéseivel foglalkozzék. A reformpolitikusnak meg igazán nem az a küldetése, hogy jelszólicitálást és közhely-háborút folytasson kortársaival. A valódi újító, akár kicsiny, akár nagy lélek, akkor teljesíti hivatását, ha felismeri ez élet újabb problémáit és környezetében elindítja azokat a mozgalmakat, amelyeket a kor lelkisége diktál. Ha majd e problémák a közvélemény szemléletében általános érdeklődésűvé nőnek s ha megindul körülöttük a társadalmi harc – majd jelentkezik elég közéleti iparos és politikai vámszedő, aki mindenkor minden áramlatnak az élére vágtat és a végén azzal a boldog érzéssel tekint körül a csatamezőn, hogy: ő győzött.

Az igazi reformpolitikus valódi hivatása az, hogy új tennivalókat fedezzen fel a nemzeti és társadalmi életben. Ilyen tennivaló sokkal több van, mint azt a tömegek és vezéreik hinnék. Az élet állandóan fejlődik, él, változik. A társadalom mélységeiben nagy eltolódások mennek végbe, a hangulat hullámzik, az elvek vándorolnak, a pártok kisajátítják egymás gondolatait és az emberek többnyire észre sem veszik, hogy csupán jelszavakért és nem a mögöttük rejtőzködő gondolatokért és eszmékért küzdenek. A felületesen politizálok az életfejlődésnek csak bizonyos jelenségeit veszik észre s csak azokat művelik a maguk eszközeivel, amelyek közhely-szerűekké válnak és már felgyújtották a társadalom szenvedélyeit. Ám, hogy milyen jelenségek érdemelnek figyelmet, hogy mi mindennel kell foglalkoznunk, hogy a társadalom életét és magatartását hol, mikor és miként kell megjavítanunk, azt csak egyedülálló szellemi munkások vehetik észre, csak erre született egyéniségek érzékelhetik.”

(Visited 317 times, 1 visits today)

Értékelések

Még nincsenek értékelések.

„Makkai János: Urambátyám országa” értékelése elsőként

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .

Érdekelhetnek még…