Marschalkó Lajos: A vörös boszorkány

500 Ft

Szerző: Marschalkó Lajos
Cím: A vörös boszorkány
Kiadás éve: é. n.
Kiadás helye: Budapest
Oldalszám: 75
Fájlok:

  • PDF – szöveges, OCR-es karakterfelismeréssel
  • Epub

Tartalom:

I. FEJEZET.
II. FEJEZET.
III. FEJEZET.
IV. FEJEZET.
V. FEJEZET.
VI. FEJEZET.
VII. FEJEZET.
VIII. FEJEZET.
IX. FEJEZET.
X. FEJEZET.
XI. FEJEZET.
XII. FEJEZET.
XIII. FEJEZET.
XIV. FEJEZET.
XV. FEJEZET.
XVI. FEJEZET.
XVII. FEJEZET.
XVIII. FEJEZET.
XIX. FEJEZET.
XX. FEJEZET.
XXI. FEJEZET.
XXII. FEJEZET.
XXIII. FEJEZET.
XXIV. FEJEZET.
XXV. FEJEZET.
XXVI. FEJEZET.
XXVII. FEJEZET.

Leírás

„- Így aztán nem csoda, ha tönkre me­gyünk! Szép társaság, mondhatom! Ezek akarnak újságírók lenni?

– De kérem, szerkesztő úr, tessék meg­hallgatni! Arról végre nem tehet az ember…

– Micsoda? Nem tehet?!! Még így mer beszélni, maga tökfilkó? Már hogy nem tehet? hát ki tehet róla? Talán a skót rinocéroszhoz címzett manchesteri fogadó portása te­het róla, hogy maga tehetségtelen fráter és hogy lump?

– Hallgasson már meg, szerkesztő úr, hiszen azt akarom megmagyarázni…

– Tudom, óh tudom, hogy maga már meginterjúvolt egy exkirályt, két miniszterelnököt, egy maharadzsát, egy ál-walesi her­ceget, egy sztratoszféra-repülőt és három kül­földi filmsztárt. Tudom… Mindig a babérjain pihen… Állandóan pihen… a babérjain!… Ettől aztán nem lesz jobb a holnapi lap. Egy­általán: lapunk rosszabb, mint valaha!… Rosszabb!! Ki meri mondani, hogy nem ros­szabb? Mi? Ki mer nekem ellentmondani? Ha?… merje valaki kétségbe vonni, hogy la­punk nem a legrosszabb Európában!!

A viharos párbeszéd a Pesti Híradó szer­kesztőségében zajlott le – ahogyan mon­dani szokás. Kabóczai, a szerkesztő, pulyka­vörös arccal ordítozott, míg Jávorka, a riporter, a sértett önérzet fájdalmas pózában hall­gatta. Egy darabig hiábavaló kísérleteket tett, hogy kimagyarázza magát, végül ő is dühbe jött, fejébe csapta a kalapját. – A kalapot, a felelős szerkesztő magas és pulykavörös színe előtt! – rántott egyet a vállán, körül­belül olyan mozdulatot tett, mintha valaki azt akarja mondani: Ejh, pukkadj meg! aztán elment. Jól bevágta az ajtót. Csak úgy zúgott. Hátmeghy, a főszerkesztő hátramozdítója úgy megrémült a külső szobában, hogy ijedt nyúl­fejét két válla közé kapta és majdnem az író­asztal alá bújt, mert azt hitte, hogy Jávorka tévedésből őt fogja lenyelni. De nem így tör­tént, Jávorka rá sem hederített, lerohant a lépcsőn, mire Hátmeghynek visszatért a vér e szívébe, kihúzta suta alakját, az alázatnak és a megbotránkozásnak meghatározhatatlan keverék arckifejezésével nézett fújva és vörös arccal belépő főnökére, mint, aki azt mondja: Hallatlan!… Hallatlan, hogy mit mernek ezek a mai fiatalok! A fő-szer-kesz-tő úrral szemben!…”

(Visited 278 times, 1 visits today)

Értékelések

Még nincsenek értékelések.

„Marschalkó Lajos: A vörös boszorkány” értékelése elsőként

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .