Marschalkó Lajos: Tiszaeszlár

950 Ft

Szerző: Marschalkó Lajos
Cím: Tiszaeszlár
Alcím: A magyar fajvédelem hőskora
Kiadás éve: 1943.
Kiadás helye: Budapest
Kiadó: Magyar Nemzeti Könyv- és Lapkiadóvállalat R.-t.
Oldalszám: 264
ISBN: 978-615-01-7609-3

OLVASS BELE!

Fájlok:

  • PDF – képes, OCR-es karakterfelismeréssel

Tartalom:

Solymosi Eszter vére
Előszó
I. Eszter eltűnik
II. Samu fecsegni kezd
III. Zsidó vérgyilkosságok
IV. Trient és Damaszkusz
V. A keresztény-gyűlölet
VI. Korfu mindent igazol
VII. Vizsgálat Tiszaeszláron
VIII. „Ez a bácsi vágta el a magyar leány nyakát”
IX. Móric vallomása
X. Ezeréves antiszemitizmus
XI. A zsidó sajtó akcióba kezd
XII. Egy jóslat teljesedik
XIII. A dadai hulla
XIV. Székely Ferenc Tiszaeszláron
XV. Hullaszemle a Csonkafüzesben
XVI. A zsidó terror
XVII. Matej vallani kezd
XVIII. Herskó Dávid mindent leleplez
XIX. Smilovits Jankel se tagad
XX. Klein Ignác és I. Ferenc József
XXI. Egy holttest vándorol
XXII. Zsidóroham az igazság ellen
XXIII. Botrány után botrány
XXIV. A zsidóság és a magyarság harca
XXV. Az exhumálás rosszul sikerül
XXVI. Rohling és Rotschild üzenete
XXVII. Megkezdődik a nagy tárgyalás
XXVIII. Móric nem tágít
XXIX. Terhelő tanúk
XXX. „Fuss innen Valjeán!”
XXXI. Tanúk, akiket a zsidók fizettek
XXXII. Mesék a kínvallatásról
XXXIII. Korniss és Tisza Kálmán találkozása
XXXIV. Scheuthauer vizsgáztat
XXXV. Móric mindent lát
XXXVI. Újabb hamistanúk
XXXVII. Móricot nem esketik meg
XXXVIII. A királyi ügyész vádat ejt
XXXIX. Merénylet Korniss ellen
XL. Ítélt a bíró…
XLI. Ítélt a közvélemény is
XLII. Az elkeseredés kirobban
XLIII. És mégis győztek
XLIV. Még ma is Tiszaeszlár!
XLV. Magyar tragédia

Leírás

„Legyenek ezek az akták örökre bezárva és soha többé fel nem nyitva.”
(Eötvös Károly védőbeszéde a tiszaeszlári per főtárgyalásán.)

Előszó.

A tiszaeszlári bűnügyről öt évtizeden át nem volt ajánlatos írni vagy beszélni. A magyar publikum így aztán csak Eötvös Károly megtévesztő meséskönyvén, Krúdy Gyula, Faragó Jenő filoszemita riport-regényein keresztül ismerte a világ egyik legnagyobb bűnügyének meghamisított történetét.

A nagy per ötvenedik évfordulóján jelentek meg a vizsgálat hősének, nagyszerű vasemberének, a legtörhetetlenebb jellemű magyar bírónak, Bary Józsefnek visszaemlékezései. Sajnos, a gondosan összegyűjtött adatokat már nem ő dolgozta fel. Egy, a bíróság előtt elhangzott vallomásból tudjuk, hogy ezt a munkát a „Bary-család nevében” Bary Zoltán kir. föügyészhelyettes végezte el, aki a terjedelmes mű előszavában valósággal mentegetődzött amiatt, hogy megvédte édesatyja emlékét. „A tiszaeszlári per hiteles történetének nyilvánosságra jutása, felekezeti béke veszélyeztetésével nem járhat! — olvassuk az első kiadásban. Elmondja a feldolgozó azt is, hogy a hozzátartozók azért is vártak az emlékiratok kiadásával, mert „lelkiismeretlen és felelőtlen egyének könnyen felhasználták volna az emlékiratokat az amúgy is kiélezett zsidóellenes hangulat fokozására”. Mindezek után pedig a Bary József, vagy a Bary-család nevében jelentkező késői memoire-író heves és méltatlan támadást intéz az antijudaizmus kitűnő képviselője Istóczy Győző ellen, majd pedig olyan megállapításokat tesz, melyek szerint „1881-ig sem zsidókérdés, sem antiszemitizmus Magyarországon nem volt”.

Ha valaki ilyesmit állít, vagy nem ismeri Szent László, Kálmán király, Nagy Lajos zsidótörvényeit, vagy sohasem hallott Kölcsey, Széchenyi, Kossuth és a többi magyar nagyok zsidóellenes állásfoglalásáról, vagy pedig le akarja tagadni az ezeréves magyar antiszemitizmus jogfolytonosságát.

Sok más októl eltekintve tehát ezért is meg kellett írni a tiszaeszlári bűnper történetét, annak, ellenére, hogy a szerző épp a Bary-családot képviselő főügyészhelyettes úr részéről találkozott feltűnő ellenállással. Értesült olyan kijelentésekről, melyek szerint az eszlári per megírására már csak azért sincs szükség, mert Magyarország éppen eléggé antiszemita ország. Ajánlott levélben közölte vele, hogy a tiszaeszlári per iratait annakidején „érthető okokból” megsemmisítették s miután azokat csupán a Bary-család másoltatta le, így ezek a Bary Zoltán főügyészhelyettes úr szerzői tulajdonává váltak.

A szerzői jog alapján a Nemzeti Múzeum okmánytárába zárt és egyedülinek hitt iratok azt hirdették e könyv szerzője felé, hogy „legyenek ezen akták örökre bezárva és soha többé fel nem nyitva”.

S ezek után a szerző hálás köszönetét mond mindazoknak, akik rendelkezésére bocsátották azokat az iratokat, amelyek épp olyan hitelesek és egykorúak, mint a Nemzeti Múzeum okmánytárában hét pecsét alatt őrzöttek. Köszönetét mond Jóba Elek úrnak, a „Nyírvidék” főszerkesztőjének, aki már előzőleg átadta a főtárgyalásról készült összes hiteles gyorsírói jegyzeteket. Ugyanígy az őszinte köszönet szavával fordul Békásmegyer község elöljárósága és Bőhm János főjegyző úr felé, aki még az elmúlt év elején lehetővé tette, hogy a Szalay Károly hagyatékában talált összes vizsgálati iratokat — melyeket érthető okból nem semmisítettek meg —, áttanulmányozhassuk, majd leírhassuk és felhasználhassuk. A munka megírásához értékes adatokat szolgáltattak Lápossy János tiszaeszlári ref. lelkész feljegyzései, ezenkívül Megyery Ella, a kiváló írónő, gróf Károlyi Antal és sokan mások.

Mégis legtöbb hála és elismerés öregebb Bonyhádi Perczel Istvánt illeti, aki 75 kötetben összegyűjtötte mindazokat a cikkeket, híreket, riportokat, glosszákat, egykorú kiadványokat, amelyek 1880 és 1887 között a zsidókérdésről megjelentek.

Ez a 75 kötet, amely kívül a „Zsidók”, belül a „Jüdische Delicatessen” címet viseli, kimeríthetetlen forrása a tiszaeszlári bűnügy eseményeinek. Közli az összes periratokat, vizsgálati- és boncjegyzőkönyveket, feltárja az akkori idők összes nevezetes eseményeit. Bonyhádi Perczel István — akinek remek gyűjteményére vitéz dr. Kolosváry-Borcsa Mihály főszerkesztő úr hívta fel a szerző figyelmét — a zsidókérdésre vonatkozó irodalomnak olyan tárházát adta át az utókornak, amelynek láttán csak hálásan és őszinte nagyrabecsüléssel tiszteleghetnek e késői utódók, akiket Bonyhádi Perczel adatai birtokában senki sem tud elzárni az eszlári ügy titkainak megismerésétől.

És most, amikor kezemben van minden eredeti irat, minden bizonyíték és minden egykorú jegyzőkönyv, mikor már a szerzői jog magyarázgatásával sem lehet az ébredő Magyarország elől elzárni a tiszaeszlári per történetét, azzal teszem le ezt a könyvet a magyar olvasó asztalára: Legyenek ezen akták örökre nyíltak és soha többé ne legyenek elzárhatók az igazságra szomjazó magyarság elől. Nem én óhajtom ezt, hanem Bary József emlékezete.

Marschalkó Lajos

(Visited 201 times, 1 visits today)

Értékelések

Még nincsenek értékelések.

„Marschalkó Lajos: Tiszaeszlár” értékelése elsőként

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .

Érdekelhetnek még…