Nemzetiszocialista káté – Nemzetnevelés

Leírás

„Előszó

A közelmúlt történelmi eseményeiből levonhatjuk az eredményt, hogy elsősorban azok az államok, fajok és országok küzdöttek sikeresen népeik boldogulásáért, amely országok először léptek rá a minden mellékkörülménytől mentes radikál-nacionalizmus útjára. Az úgynevezett demokrata államok a maguk polgári világnézetükben nem értették meg a német és olasz belső szabadságharc lényegét és lenézték, kigúnyolták azokat a rendeleteket, intézkedéseket, és a nép egész struktúráját átalakító vastörvényeket, amelyek tulajdonképpen mind a nemzetnevelést szolgálták. Ma már tudjuk — Valaki nekünk is ezt hirdette —, hogy a XX. század a totális háborúk kora és ebben a totalitásban nemcsak a hadseregnek, nemcsak az olasz milíciának, vagy a német SA-alakulatnak, hanem az úgynevezett polgári osztály minden tagjának is kemény kötelességei vannak. Ennek a kötelességérzetnek megacélosítása: a nemzetnevelés feladata. A nemzetnevelés tulajdonképpen már a bölcsőben kezdődik és csak a koporsónál ér véget. Az ország szempontjából és az ország biztonsági érzetének a kialakítása végett nem mindegy, hogy miként, s hogyan nevelődik az anya karját elhagyó gyermek. Nem mindegy, hogy milyen légkörben cseperedik családfenntartóvá — apává, vagy anyává — a fajta és az ország gyermeke.

Ezért a gondolatért állították sorompóba a németek a Hitlerjugend, az olaszok pedig a Balilla-szervezeteket. Az új nacionalista államok vezetői szakítottak a nyárspolgári gondolattal. A mindenen túli fegyelem és a hűség gondolata voltak azok az iránytűk, amely őket országépítési munkájukban vezette.

A nemzetiszocializmus tanai szerint egyike a legfontosabb feladatoknak, mert az eszme harcosai jól tudják, hogy eredményt nem gerinctelen férfiakkal, nem gyáva és nyegle „polgárokkal” hanem kemény minden harcra és áldozatra kész a helyes nemzetnevelési eszközökkel megnevelt népközösséggel lehet elérni.

Tulajdonképpen ezt a célt szolgálja nálunk a leventeintézmény, melynek az eredményei ma már elvitathatatlanok. Sajnos, a huszonnegyedik életévét betöltött fiatalember ezután magánéletére vonatkozóan senkinek sem tartozik felelősséggel és úgy éli napjait, ahogy azt jó, vagy rossz sorsa irányítja. Ennél a pontnál kapcsolódna bele az úgynevezett szabadidő-mozgalom — Németországban a Kraft durch Freude, Olaszországban a Dopolavoro —, mint amely szervezet továbbra is döntő és irányító befolyást jelentene a nagy tömegek életébe. Hazánkban az igazi nemzetnevelés eddig csak a mindannyiunk áltál féltve őrzött hadsereg keretén belül valósult meg. A nyilaskeresztes gondolat a militarizmus alapján áll, s mint ilyen esztendők óta követeli a széles és eddig magára hagyatott magyar néprétegek lelki militarizációját, a fegyelem és a hűség gondolatának jegyében. Lelkiismereti kérdéssé kell tennünk az adott szó jelentőségét, az ígéret betartását, a fölösleges polgári fecsegés kiirtását és mindazokat a nyárspolgári csökevényeket, amelyek sajnos még mindig sötét felhőkként terpeszkednek a magyar lelkek fölött. Ennek a gondolatnak a jegyében íródott ez a könyv, s ezért a gondolatért bocsájtja azt útjára a Nyilaskeresztes Füzetek szerkesztősége.

Kitartás! Győzünk!

FIALA FERENC„