Leírás
„Memento!
Valami olyasféle észlelhető az embernél is, ami a bogárnál: ha falnak megy, nagyot koppan, aztán elhallgat…
Igen, igen, különösen a modern embernél észlelhető ez, aki fölényes mosollyal tárgyalja le a hívő középkort.
Nem is olyan nagyon régen még Kartesius „dubium universale“, általános nagy kételye volt a hangadó. Ma a nagy tagadás az elv, s Hegel „igen” és „nem”-jének egyenrangúsítása. S a kor e filozófiájához hozzájárult a világháború minden keservével, vérével; — a fogolytáborok embertelenségével — a Szibéria lelkeket megfagyasztó hómezőivel…
…S elaludt az ember szívében az Isten, s Vele a szép, a jóság, a napsugár, a mosoly… És elővette, birtokba vette a düh, az elkeseredés, a téboly, az állatember, — s mint a kormányvesztett sajkát a galileai tengeren, amelyben aludt az Isten, vitte, sodorta a ma emberét — a falnak!
És nagyot koppant!…
És most hallgat…
Bár hallgatna… Meghallaná a beszélő, a hozzá szóló Istent!…
Mert igenis, beszél az Isten.
Nem ott, ahol a természetfelettitől elfordult ember véli hallani szavát. Nem a spiritiszta seansok idegrontó intimitásaiban. Nem a babonaságig lekicsinyelt szent ceremóniákat helyettesítő mistikus és hátborzongtató hókusz-pókuszokban… stb.
Nem, nem ezekben beszél az Isten.
Beszél ma az Isten Lourdes, Pompei, Quadalupa, Beaupè és egyéb szentélyekben. Beszél az Isten hatalmas, megrázó csodákban… Ma valahogy így is kell beszélnie!”
Értékelések
Még nincsenek értékelések.