Leírás
„I. Az orosz paraszt a forradalomban.
1917. őszén fojtott remegések futottak át az orosz óriáson. Ázsiai nyugalomban heverő teste meg-megmozdult. Mindegyik mozdulata földrengésként hatott és a föléje épített cári uralom egy-egy megdönthetetlennek hitt pillérjét döntötte romba. A cári hatalom támaszai, az orosz hadtestek a németektől, a magyaroktól egyre-másra szenvedték el a borzalmasabbnál borzalmasabb vereségeket. Az akkori orosz hadvezetőség — hasonlóan ahhoz, amit a finnországi harcokban is láttunk — számolatlanul hajtotta rohamra a katonák tömegeit. Hullahegyek emelkedtek a nyomukban, de minden hiábavaló volt. A háborút a cár katonái elvesztették és a háborúval együtt elveszett a cár maga is. A külső sikertelenségekre az erőszakkal fenntartatott belső rend eresztékei is recsegni-ropogni kezdtek és az orosz tömegek, amelyeknek a cári uralom semmi szabadságot nem engedett, a rájuk nehezedő nyomás csökkenésével jogaikat kezdték követelni.
E harcban a kommunista gyári munkásság járt elől. Sztrájkjaival megbénította a hatalmas birodalom életét. Megálltak a vonatok, kialudt a tűz a gyárak kohóiban. A munkásság a gyárakból az utcákra vonult, ahol közelharcokat vívott a cárhoz még hű maradt testőrezredekkel. Csatározásaik azonban mindaddig eldöntetlenek maradtak, amíg a harcterekről hazaözönlő vert, szétzüllött katonaság, bandákba tömörülve, a kommunista munkásság oldalán döntően bele nem avatkozott a harcba. Segítségükkel a kommunista munkásság szerezte meg a győzelmet.
1917. őszének eseményei a cári világot egyik napról a másikra eltűntették. A liberális polgárság képviseletében Kerenszki ugyan menteni akarta a helyzetet és radikális színezetű polgári kormányt alakított, a munkásság és a katonaság azonban az ő kezéből is kicsavarta a hatalmat és kikiáltották a Szocialista Szovjetek Köztársaságának Unióját: létrehozták a mai Szovjetoroszországot.
A kommunisták azonban csak néhány városban tudták uralmukat feltétlenül biztosítani. A vidéken országszerte a legteljesebb zűrzavar mutatkozott. A volt cári hatóságok beszüntették működésüket, helyüket azonban az új kormány szervei még nem foglalták el. Mindenütt az erősebb joga érvényesült. Míg a városok utcáin harcok folytak, a falvak népe sem maradt tétlen. A jog tekintélye megsemmisült, az erkölcsi fékek meglazultak, nem volt már hatóság, nem volt többé rendfenntartó közeg, aki megakadályozta volna az orosz parasztot, hogy évszázados vágyát, éhségét, amelyet a föld iránt érzett eszeveszett pusztító féktelenséggel ki ne elégítse.”
Értékelések
Még nincsenek értékelések.