Leírás
„Ez a könyv századunk egyik legközismertebb kérdésének a tárgyalása, melyben leplezetlenül igyekszem elmondani úgy az érveket, mint az ellenérveket, hogy végre tisztán lássuk ezt a kérdést, mely millió ember évezredes kérdése…
Nem teológiai, hanem egyszerű filozófiai tanulmány, mely noha igénybe veszi a kijelentést, de nem arra épít, hanem a logikára; mely nem állítani, hanem inkább indokolni igyekszik, tudva és tapasztalva, hogy pozitív ismerettől messze még az emberiség, részben mert a dolgokat csak megjelenésük, nem pedig lényegük szerint ismeri; részben mert az emberi képességek és az emberi élet kevés a dolgok lényegének a megsejtéséhez is s így a pozitív ismerettől távol, csupán hit által fogadja el a tapasztalati körén kívülieket.
Ismétlem, filozófiai tanulmány, adatgyűjtés, mely nem a kijelentésre — azaz Szentírásra — , hanem inkább a logikai és etikai szükségszerűségekre épít. Régi elméletek és új meglátások gyűjteménye s ez épp oly megengedhető a filozófiában, mint az volt a tudományban sőt a teológiában is, hogy Isten nem hat nap alatt teremtette a világot… avagy, hogy nem a Föld a világ központja… hogy a Napon foltok vannak… hogy mégis forog a Föld… hogy az őslények maradványai nem véletlen geológiai képződmények, hanem egy letűnt kor állatvilágának bizonyítékai… hogy az ember nem hétezer éve él a Földön… hogy az élet nemcsak földi, hanem kozmikus jelenség… hogy a semmi és a valami csupán nézőponti különbség, de lényegében egy… hogy nemcsak a Földön, de más csillagokon is lakhatnak, sőt mivel a világ fény és anyaghalmaza, törvényei és élete egy, laknak is… hogy az inkák is, kiket annakidején nem számoltak embereknek, emberek… hogy a pogányok is, ha némi pótvizsga után is, de üdvözülhetnek… hogy a megváltás abszolút diadala nem milliók elvesztése, hanem mindenek megmentése… hogy senki se veszhet el, csak a veszedelem fia…
Amint az átlag, — azaz testi — ember élete evés-ivás, a középtehetségűé a sport, a kiválóké a filozófia és a művészet területén folyik le, úgy az emberiségé is eme harmadik fok elé ért, ahol mindegyre jobban hangzó nagy kérdése, hogy:
honnan… hova… és — miért?…
* * *
Nem elnémítást, hanem megvilágítást keres a gondolkozó lélek, mert természeti sajátja azokat fogadni el, melyek logikusabbak… morálisabbak másoknál… Logikai valószínűségek és etikai szükségszerűségek a lélek delejtűjének pozitív és negatív pólusai… S ez a két képesség az, mely elvezeti az Örökvilágosság felé… Mert ha nem is tudja lelkünk az örökigazságot meglátni, de meg tudja különböztetni — érezni! — az igazságot a hamisságtól… jót a rossztól, szépet a torztól valami benne rejlő ösztön, misztikus képesség, szellemi adottság révén.
A kijelentés — hisszük — isteni. Annak értelmezése azonban — emberi. Senki se higgye, hogy az igazság ismerését, hanem annak csupán elgondolását nyújtja e könyv, annál inkább, mert nem az igazságot, hanem annak csak árnyképeit ismerjük.
De mivel az igazság és valóság megismerése céljából mindent annyiféleképpen kell megvilágítanunk, ahányféleképpen csak lehetséges, ez okból nemcsak megengedett, de szükséges fejlődő ismereteink arányában a megismert dolgok felülvizsgálása…”
Értékelések
Még nincsenek értékelések.