Röck Gyula: Jézus megkísértése

450 Ft

Szerző: Röck Gyula
Cím: Jézus megkísértése
Kiadás éve: 1944.
Kiadás helye: Budapest
Kiadó: Szerzői
Oldalszám: 50

OLVASS BELE!

Fájlok:

  • PDF – szöveges, OCR-es karakterfelismeréssel
  • ePub

Tartalom:

A Szentírásról.
A bűnökről.
A kísértésekről.
A kétféle ember.
Kétféle lelkiség.
A kétféle világ.
II.
A pusztában.
Nemcsak kenyérrel…
Ne kísértsd a te Uradat…
Távozz tőlem Sátán…
S angyalok jövének…
Töredékek — tartozékok.
Ima.

Leírás

A szentírásról

Két szent fogalommal találkozunk az életben, egyik a vallás, a másik a hit. Hit és vallás, kettő, Mennyire kettő, mutatja az, hogy lehet valakinek vallása anélkül, hogy hite volna és fordítva is: lehet valakinek hite, anélkül, hogy vallása — gyülekezeti formája — lenne. Az emberiség — legalább is a kereszténység — általában valamely vallásba tartozik s mondhatni vallása mindenkinek van. Ellenben ha megnézzük a lelkük mélyén rejlő világnézetüket az embereknek, azt látjuk, hogy hitük alig van. Nem is lehet, hiszen a hithez, illetve a szentírásismeretekhez szükséges lelki, világnézeti és égi azaz misztikus és mágikus — dolgokról szóló irodalmat nem is ismerik. Megelégszenek a világ múlandóságaival: politikával, tudománnyal, regényekkel, színházzal, mozival — óh és mi szörnyű! egymással: átlag az átlaggal, mert — társaságbeli… Pedig nem így kellene, hanem úgy, hogy a sok világi időtöltés helyett, fordítanánk némi időt és pénzt lelki tanulmányokra is, mert nem fog az Isten bennünket addig üdvözíteni, amíg mi magunk is nem készítjük elő magunkat az üdvösségre. Avagy csak nem gondoljuk, hogy a mennyekországa oly siralmas világ, ahova ezt a minden lelkiség nélküli tömeget csak úgy bebocsátják?… Akkor az is egy ilyen „égi-föld” volna s az ember csöbörből vödörbe kerülne! Nem! Oda mássá kell lennünk úgy ismeretben, azaz világnézetünkben, mint erkölcsiségünkben. Milyenné? Majd meglátjuk később, de annyit már is, hogy hívővé és igazságossá! Nem hihet azonban az, aki hitét nem mélyítette el, aki a hitbeliekben, itt nem teológiai irányok, — katolikus, protestáns, zsidó, mohamedán stb. — ismeretét értem, hanem a Szentírás mélységeinek az ismeretét, — nem mélyült el, azaz nem tájékozódott. Tanulás nélkül az égi dolgokat sem ismerhetjük meg. Csak míg a világi dolgok megismerését érzékelés útján nyerjük, addig az égi, a szellemiek megismerését gondolkodás útján.

* * *

A megismerésnek ugyanis, több formája van: 1. érzékelés, 2. gondolkodás, 3. intuíció, 4. eksztázis.

Van, aki csak az első, a primitív fok ismeretkörében él s csak azt hiszi, amit lát, vagy hall: érzékel. Ezekben még nincs kifejlődve az elvont logikái képesség, minélfogva hinni, sőt következtetni se tudnak. Vakok és süketek mindazokra, amik érzékelésük körén kívül, akár alul, akár felül — vannak. Ezek azok a bizonyos emberek, akik látva nem látnak, hallva nem hallanak, azaz néznek, de nem látnak, hallanak, de nem értenek…

A másik, a gondolkozó típus már túl lát a tapasztalás körén s éles logikájával azt látja, ami láthatatlan s azt hallja, ami hallhatatlan amazoknak. Ezek a tényből a tényezőkre — ez fontos! — tudnak következtetni… Ezek már kinőttek a tömegből, ha még nem is nőttek be a kiválók, a választottak sorába.

A harmadik, az intuícióval megáldott emberek csoportja. Ezek már a logikán túl is „érzékelnek”…  Megérzik a helyest, ráéreznek az igazságra, belelátnak a forma mélyén rejlő lényegbe:  intuitívek. Ezek a sorok között is olvasnak s minden nyitott könyv, minden egy élő rádió nekik, mely égi üzeneteket közvetít az Isten szent és örök munkáiból és törvényeiből. Ezt a képességet nem letet megszerezni, sem kiiskolázni, ezzel születni kell. Akinek nem adatott, az itt, e földön soha se szerzi meg! Ezért nevetséges dolog az emberiséget iskoláik szerint osztályozni, mert vannak tanult tudatlanok és tanulatlan bölcsek is… Aszerint mennyi bennük az isteni rész: a lélek…

A negyedik csoport, — amit a tudatlanok beteges állapotnak szeretnének beállítani, — már túl esik minden emberi mérték és érték határán. Ezt át kell élni. Itt csak annyit jegyzünk meg, hogy az eksztázisnak több fajtája van: természetes és természetfeletti, de ezeknek is különféle a fokozata, kisebb-nagyobb fokú elragadtatás. A természetes csoportjába tartozik Kelet eksztázisa, a hipnózis, autószuggesszió, stb. Úgy is mondhatnánk erőszakos, erőltetett, akarattal szerzett eksztázisok. — A másik csoportba tartozik Nyugat szentjeinek az elragadtatása. Nem akarják, imáik, vágyódásuk, istenszeretetük, lelkesülésük — s nem közönyük — folyamánya, mondhatni érzésviláguk kirobbanása s nyilván égi kezek leereszkedése folytán lesznek elragadtatva. Első, Kelet, a mágia, — emezek, Nyugat a misztika erő világába tartoznak. Ezen elragadottak közül nem egy úgy Keleten, mint Nyugaton nemcsak érzéki öntudatát és érzékenységét veszti el, — égethetik s nem érzi, vághatják s nem vérzik, stb. — hanem nem egy felemelkedik a levegőbe, vagy egyik helyről a másikra elragadtatik. Szerintük — elragadtatásuk alatt — más megismerő képességgel rendelkeznek, mintegy az idő és tér felett állnak, idő és tér nélkül gondolkoznak s ezért látják a múltat és jövőt: egyben, egy örök jelenben. Ezeknek mintegy kinyílik a túlvilág s úgy látnak, hallanak és élnek ott, mint itt elragadtatásuk alatt. Ezek közé tartoznak a médiumok is, csak nem a természetfeletti, hanem a természetes eksztázis csoportjába.

Ezeket kell tudni, mielőtt Jézus megkísértésébe elmerülnénk, mert másként — a misztika és mágia ismerete nélkül — nem tudjuk valószínűsíteni s ennélfogva hinni sem az Úr megkísértésével járó misztikus jelenségeket.

Említettük, hogy a szellemi világot nem érzékeljük, hanem gondoljuk, azaz következtetjük a logikánkkal. Ezzel szemben az anyagi világot nem gondoljuk, hanem érzékeljük érzékeinkkel Mindkét esetben a lélek tapasztal és gondol, de egyikben inkább, másikban kevésbé, aszerint, hogy mennyire ura, vagy mennyire rabszolgája a lélek a testnek. A lélek az, amely megismer, de ménnél jobban belekötődik, beleérzékiesedik a testbe, annál kevésbé gondol hanem inkább csak érzékel, mert az érzékek túlfejlődése, vagyis az érzékiség uralma, a lelkiség rovására megy. Itt a titka a régiek előtt ismert, de a modern (?) ember előtt elrejtett aszketika (és az igazi vegetarianizmus) titkainak. Mennél inkább felszabadul a lélek a testiség minden iránya és formája — szerelem, falás, ínyencség, iszákosság, dohány, stb. — alól, annál szabadabb, aktívabb, szemlélőképesebb lesz a lélek, s megnyílik előtte mindegyre jobban az a világ is, mely mások — a testi ember — elől el van zárva. Ide, ebbe a lelkiszemlélődés vonalába, semmiféle tanultsággal nem lehet felküzdeni magunkat, ide lélek, lelkiség, átszellemülés kell amit megszerezhet pap is, hívő is, tudós is, tudatlan is, de nem az ész, hanem a szív, nem a tapasztalás, hanem az elgondolás, illetve elmélyülés által. Ez a lélek képessége és a lélek világa…”

(Visited 133 times, 1 visits today)

Értékelések

Még nincsenek értékelések.

„Röck Gyula: Jézus megkísértése” értékelése elsőként

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .

Érdekelhetnek még…