Röck Gyula: Utolsó idők és korunk

601 Ft

Szerző: Röck Gyula
Cím: Utolsó idők és korunk
Megjelent: 1936.
Kiadás helye: Budapest
Oldalszám: 135
Fájlok:

  • PDF – szöveges, OCR-es karakterfelismeréssel
  • ePub

Tartalom:

I. Bevezetés
II. Idők… Jelek… Fogalmak…
III. Világi jövendölések
IV. Egyházi jövendölések.
     Szent Malachiás jóslata.
     A la-salettei jövendölés.
V. Szentírási jövendölések.
VI. Az apokalipszis.
     a) Intelmek.
     b) Az utolsó napok…
     c) Az utolsó idő.
     d) Az Antikrisztus kora.
     e) Az Antikrisztus bukása.
     f) Ezeréves Istenország
     g) Az új ég és új föld.
VII. Világszemlélet.

Leírás

“Ma, amikor a jelek szerint az utolsó idők árnyai bontakoznak ki a jövő sötét egén, ma, amikor egyre nagyobb területet foglal el a bűn embere, helyénvalónak látom a mai egyoldalú tudományoktól szemeink elé húzott vastag függöny mögé is bevilágítani.

Minden időben várták a világ végét és — sose jött… Az Úr utáni ezredik esztendőben fel is készültek rá és — mégse jött… Ma is milliók hiszik, a jobbak kívánják és mégse jön… Ezek a világ fiainak ellenvetései ama állítással szemben, hogy a huszadik század az utolsó idők százada, hogy korunk az utolsó idők kora. Majd meglátjuk, helytállnak-e eme állítások?…

Sokan írtak erről a kérdésről, de mind csak a maga vallási szögéből írt, kihagyva mindent, bármily értékes volt is az, ami más. Ez a könyv — tekintet nélkül mindenre — egy célt szolgál: a lehetőségig összhangosítani az utolsó időkre vonatkozó komolyabb jövendöléseket. Tudom, hogy a nevetségessel határos ma, ebben a tudományos sötét korban — mikor az anyag leple borítja a szellemet — ilyenbe hinni; mégis nyílt kérdéssé kell tenni ezt a sokunk lelkében vajúdó kérdést, nem félve, hogy megcsusszan-e fejünkön a presztízs. Hogy ez a könyv a világ fiai előtt nem talál hitelre, az nyilvánvaló, de hisz a Szentírás sem talált, pedig az Isten íratta. S ez természetes is, mert minden könyv csak egy bizonyos rétegnek íródik, egyik a lelki-embereknek, másik a testi-embereknek… Hívőnek, hitetlennek… Két úrnak nem lehet szolgálni, se írni…

Hogy mennyire benne vagyunk a világ romlásában, mutatja a szépről a torz felé hajló művészet… az ideál helyett szeretőket nevelő irodalom… a zenének a jazz felé való elfajulása… a bensőséges hitnek külsőségekre való átváltódása… a tudományoknak a természet felé való egyoldalúelhajlása…

Amit évszázadokon át megőriztünk, az ma mind-mind kimozdult helyéről s nem a szebb, jobb, igazabb, szentebb felé, hanem le a torz, a rossz, a hamis, a bűn irányában s az isteni képmásságra hivatott emberen már-már verődnek az állati képmásság csúf vonalai: önzés, hiúság, testiség… S ami legszörnyűbb, még ez a kor emlegeti a homo sapiens-t, a bölcs embert. Ilyen önhittség, ilyen tudományos vakság mellett nem várhatunk mást, csak olyan sorscsapásokat, amelyek alaposan kiábrándítsanak bennünket az önimádás tébolyából…

S ez jön, de kell is, hogy — jöjjön!!!

A ma embere mindent tud, ami gép, sport és élv, de semmit az isteni tudományokból, legfeljebb — kevés kivétellel —, hogy hogyan lehet Istentől kérni és kapni… De hogy mi az Isten célja, az ember hivatása, mi a mindenek előtt való legfontosabb, arról legtöbbnek nincs tudomása. Eltakarja lelkét a test… a lényeget a forma… És Isten írásai helyett az emberek írásaiból doktorálnak. És a huszadik század embere ott van, ahol a régi pogánykor embere volt: az állati élet szintjén, a kereszténység mellett úrrá lett a pogányság: a Rang, a Pénz, az Élv.

Az a kis kivétel, az a megmaradt kis nyáj pedig szomjas lélekkel sírdogál és tévelyeg, mint a pásztor nélkül való juhok…

Olyan minden, mint a beteljesült idő…”

(Visited 82 times, 1 visits today)