Szálasi Ferenc: Nagytér, élettér, vezetőnép

400 Ft

Szerző: Szálasi Ferenc
Cím: Nagytér, élettér, vezetőnép
Alcím: Szálasi Ferenc előadása a Nyilaskeresztes Párt – Hungarista Mozgalom Pártkülügyek értekezleteinek sorozatában, Budapesten, a Hűség Háza nagytanácstermében, 1943. június 15-16-án.
Kiadás éve: 1982.
Kiadás helye: Sydney
Kiadó: Hungarista Mozgalom
Oldalszám: 48
Egyéb információ: Jelen kiadás az 1982-ben, Ausztráliában megjelent reprint alapján készült.

OLVASS BELE!

Fájlok:

  • PDF – szöveges, OCR-es karakterfelismeréssel
  • ePub

Tartalom:

Nagytér
Élettér
Vezetőnép

Leírás

„A Hungarizmus ideológiai rendszerében és rendjében megadja komoly, felelősségtudattól áthatott és az általa szerkesztett képét az új világnak, valamint alapjait, kereteit és tartalmát a nacionalizmus és szocializmus közös világnézetéből fakadó új igazságnak, új valóságnak és új szabadságnak. Ennek teljes ismerete szükséges azért, hogy minden egyes hungarista előtt tisztán álljon a cél, az emberiségnek az az új közössége, amelyért eddig közel 800 millió ember küzd tudatosan vagy ösztönszerűen. De szükséges elsősorban azért is, hogy elsősorban magyar nemzetünk ismerje meg hivatását, kötelességét, feladatát, felelősségét, ezekből adódó jogait és azt a célt, melynek elérését parancsolóan akarnia kell, valamint azt az utat, melyet becsületesen járni és megalkuvás nélkül végigharcolnia kell.

Választ akar adni a Hungarizmus ez alkalommal arra a kérdésre is, hogy érdemes-e hősi életszemléletet minden szép, igaz és jó élet alapjává tennünk?

A Hungarizmus mindezekre a kérdésekre határozott igennel felel. Ezt az igent, jogosságát és szükségét akarom bizonyítani. De bizonyítani akarom azt is, hogy a Hungarizmus világnézet, magyar népünk nézete a világról, ahogyan látni és élni akarja, amelynek megteremtéséért minden áldozatot vállal. De feltárom azt is, hogy az új koreszmében hogyan nem akarjuk látni és élni az új világot. Ez jogom is, de elsősorban kötelességeim.

A Hungarizmus legfontosabb tétele az, hogy az új világkép alapja a rend és az életösszhang. Erre alapozza ideológiai és gyakorlati elveit. Nem törődünk és nem törődhetünk azzal, hogy egyes népek még nem látják az új világot. Nem törődünk és nem törődhetünk azzal sem, hogy a felvilágosodásnak és technikának ebben a szédületes iramú világában egyes népek még mindig nem veszik észre, hogy földgömbünk ezek miatt egyszerre, majd minden átmenet nélkül hirtelen igen kicsire zsugorodott, így az élet minden tényezője hatással van földgömbünk minden pontjára távolságra való tekintet nélkül.

Vannak egyesek, akik veszedelemnek minősítik, hogy ma, amikor még semmi sem dőlt el, már arról beszéljünk, értekezzünk és vitatkozzunk, hogy milyen lesz ez új világkép, mert úgy mondják csak felesleges izgalom és botrány a vége. Attól eltekintve, hogy mi már tudjuk, hogy az új koreszme fog győzni és fog mindent elkövetni, úgy véljük, hogy izgalomkeltés vagy botránkozás csak annak fegyvere, aki nem tisztázni akarja a parancsolóan szükséges életkérdéseket, hanem a zűrzavart még jobban fokozni kívánja. Nem törődhetünk még azzal sem, hogy egyesek remegő elővigyázatra intenek elhamarkodott tények nyilvánosságra hozatalától, mint ahogyan teszik ezt különösen azon az oldalon, mely minden nyilvánosságra hozott angolszász-blöffrendezést visszafojtott, leplezni alig tudó örömmel vesz tudomásul, de komolykodó, aggodalmaskodó atyáskodó, mindamellett rosszul kendőzött, halálsápadt félelemmel veszi tudomásul azokat a terveket, melyek az új világkép és új koreszme nacionalista és szocialista vezetői és harcosai részéről kerülnek napvilágra.

Célunkat meg kell már adnunk azért is, hogy magatartásunkat legyen mihez igazítanunk. A célmegadás szükséges különösen azért is, mert ez az egyedüli lehetősége annak, hogy a még plutokrata-szabadkőműves-zsidó-marxista rendszerek zsákmányuralma és bitanghatalma alatt sínylődő népek is meglássák és meghallják az új élet szépségét, igazságait és jóságát. Célmegadás és magatartás követelik egymást, egyik a másik nélkül nem állhat meg. A hit igen, hegyeket mozdít. De csak a hit és tudás tud együtt alkotni. A magatartásban élő hit és a célmegadásban jelentkező tudás tud együtt alkotni. A magatartásban élő hit és a célmegadásban jelentkező tudás kell vezesse mindenkor mindazoknak a lépéseit, akik összeesküdtek, fellázadtak a népek nyomora és rabszolgasága ellen, hogy az új életet adó népek szabadságharcában népjólétet és népszabadságot építhessenek egyedüli és egyedülálló felelősségük tudatában.

A Hungarizmus az új világkép erkölcsi, szellemi és anyagi rendszerét három alaptényezővel építi: a nagytérrel, az élettérrel és a vezetőnéppel.

Kérdés: az új világképet miért kell éppen ezekkel a tényezőkkel megépíteni; miért nem lehet mindent úgy hagyni, ahogyan van, csak éppen a plutokrata-szabadkőműves-zsidó-marxista rendszert kellene megsemmisíteni, a politikai, gazdasági és társadalmi világkép pedig maradhatna változatlan.

Válasz: régi alapokra új rendszert építeni éppen úgy nem lehet, mint ahogyan régi emberekkel nem lehet megvalósítani az új koreszmét. A liberalizmusra tehát éppen úgy nem lehet építeni az új világnézet gyakorlati rendjét, mint ahogyan nem lehet Churchillt megbízni azzal, hogy megvalósítsa az új koreszmét; mert ha ez mégis megtörténne, úgy a zsidócsöbör változna csupán zsidóvödörré, máskülönben minden maradna a régiben: a zsidó világuralom és a népek erkölcsi, szellemi és anyagi rabszolgasága, amit ilyen elkövetett égbekiáltó ostobaság után meg is érdemelnének.

A Hungarizmus azt vallja, hogy földgömbünk minden feltárt és az idők folyamán feltárásra kerülő erkölcsi, szellemi és anyagi jószágkészletét mindenkor úgy kell felosztani, hogy minden nép azokhoz hozzáférhessen és belőlük kielégíthesse erkölcsi, szellemi és anyagi igényeit és szükségleteit. Ennek érdekében azonban el kell végeznünk történelmünk első tudatos jószágkészlet-elosztását. Az élet parancsoló szükségéből fakadó igazság-alapját szabályoznunk kell tehát 134 millió föld-km2 és 360 víz-km2 erkölcsi, szellemi és anyagi életviszonyát és életgyakorlatát kereken 512 millió családban élő 2050 millió emberhez úgy, hogy ebből az emberiséget alkotó népek jóléte és életbiztonsága ténylegesen és jogosan is beállítható legyen.

A liberális világkép kialakítása a zsákmánygazdálkodás alapján történt, nem a népek, hanem a kiválasztott erőszakosok egyedüli jóhasznára. E tényből adódik a szükség, hogy nemcsak a szabadkőműves-plutokrata-zsidó-marxista rendszereket kell végleg felszámolni, hanem földgömbünk jelenlegi gyakorlati világképét is teljesen és egészében át kell alakítani. Ez azonban nem jelent kevesebbet, mint azt, hogy fel kell teljesen számolni az angol, az USA, a szovjet és francia világbirodalmak rablógazdálkodásra épített egész gyarmatrendszerét és helyébe fel kell építeni az új koreszmének megfelelő gyakorlati világrendszert.

Mindebből adódik, hogy földgömbünk újjárendezésének sorsdöntő és iránymutató nagy elvi kérdéseit tisztáznunk kell. A Hungarizmus ennélfogva kifejti felfogását, nézetét a nacionalista és szocialista új világról és benne népünk hivatásáról, feladatáról, kötelességéről, felelősségéről és jogáról, egyrészt, mert igaznak tartjuk nézetünket és felfogásunkat a dolgokról és másrészt, mert úgy véljük, hogy ahogyan néma gyermek szavát még az anyja sem érti, éppen úgy néma népnek igazságát nem érti meg az élet sem.”

(Visited 164 times, 1 visits today)

Értékelések

Még nincsenek értékelések.

„Szálasi Ferenc: Nagytér, élettér, vezetőnép” értékelése elsőként

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .

Érdekelhetnek még…