Sziliczei Várady Gyula: A ghettótól – a trónig

400 Ft

Szerző: Sziliczei Várady Gyula
Cím: A ghettótól – a trónig
Alcím: A keletről fenyegető vörös zsidó világrém
Kiadás éve: 1923.
Kiadás helye: Törökszentmiklós
Oldalszám: 36
Fájlok:

  • PDF – szöveges, OCR-es karakterfelismeréssel
  • ePub

Tartalom:

 

Szerző előszava.
I. A zsidóság szerepe a világpolitikában. Európa rabszolgasága két zsidóhatalom között.
II.
III. Magyarország történelmi küldetése.
IV. Mi történt Magyarországon? Hogyan kapcsolódnak be a Magyarországon történtek a zsidó világuralmi tervekbe?
V.
Befejező összefoglalás.

Leírás

Szerző előszava.

A ma és talán a holnap és a holnapután történelmének ezt a néhány komoly lapját, melyek jóformán minden változtatás nélkül megjelentek sorozatosan az A Nép című kitűnő, igaz és hősies keresztény magyar napilapunk 1922. október 29. November 5. 12. 19 26. vasárnapi számaiban, azért hoztam könyvalakban nyilvánosságra és bocsátottam keresztény magyar testvéreim rendelkezésére, mert igazságaim akkor ugyan igen nagy pillanatnyi hatást értek el, amit a minden oldalról, még a zsidók által Amerikába kiüldözött és ki-Cunard-Line-ezett magyar testvéreink részéről is hozzám jött számtalan hálás és elismerő levél bizonyít, de ezek az igazságok az egymásra torlódó események súrlódásai közt az emlékezetből és a köztudatból azóta ismét eltűntek s bár igazságaimat az azóta bekövetkezett események az utolsó betűig igazolták és igazságok maradtak:

a közszellem, a tömeg-meggyőződés kialakulására nem gyakorolták azt a mély hatást, melyet tőlük vártam és a melyre hivatvák.

Én már 1915-től kezdve, a rettenetes világ-vihar egy-egy fellobbanó fényénél, láttam és felismertem az árulókat; a világzsidóság szerepét a világháborúban, s leszögeztem a még akkor általában észre sem vett sőt kétségbe is vont igazságot, hogy az ágyúk dörgése és a légcsavarok kattogása mögé elrejtve (lásd a Budapesti Hírlap 1916. év február 18. és 19. számában megjelent A vég kezdete c. vezércikkemet) voltaképpen a kultúrák, a világnézetek harca folyik, hol az önzés áll szemben az önfeláldozással a gyűlölet az emberszeretettel az individualismus az altruismussal. Ugyanezen vezércikkem második közleményében szóról-szóra ezt mondtam:

Ha valamely előreláthatatlan és teljességgel ellenőrizhetetlen belső árulás, az utolsó pillanatokban, a lehetőségek mérlegét az ántántban lekötött titkos erők javára nem billenti, nekünk győznünk kell.

Az akkori viszonyok közt, két évvel a tényleg bekövetkezett „belső árulás” előtt, a Budapesti Hírlapban, azt hiszem lehetetlen volt ennél világosabban szólanom.

A Budapesti Hírlap a tömeggondolkodástól az általános felfogástól oly eltérőnek találta akkori háborús vezető cikkeimet, hogy azokat mindig egész nevemmel kellett jeleznem. (lásd 1915. évf. 127. számban, 1916. évf. 49. 50. sz. 177. és 178. sz. hol kilenc hóval előre bejelentettem az orosz zsidóforradalmat. 307. sz. és 321. sz. az 1917. évi 21. szám stb. Egyedül az 1917. évi augusztus 22. és 23. számokban megjelent Világáramlatok—Világszervezetek című vezető cikkeim, melyekben több mint egy évvel előre bejelentettem mindazt, ami 1918. okt. 30-án bekövetkezett, jelentek meg Sziliczei név alatt.

1895-től a kérdések kérdésének, a zsidókérdésnek szenteltem jóformán összes irodalmi tevékenységemet. Pl. 1912-ben Brassóban megjelent a „Zsidóság és társadalom” c. tanulmányom, melyben két évvel élőre megmondtam Estei Ferencz Ferdinánd trónörökös tragédiáját mely könyvemet Ő fenségének is megküldöttem, aki Von der Staaten Obersthofmeistere által 1649. szám alatt meg is köszönte azt nekem — Shakespere Cassandrájának tragikuma jut eszembe. kinek jóslatait akkor sem hitték el, mikor azok már mind beteljesedtek.

Nem is soroltam fel most sem ezeket az adatokat más célból, csak annak igazolására, hogy én a zsidó kérdésre vonatkozó. 28 éves tanulmányaim, írásaim, könyveim és ezer és ezer szenvedéseim és üldöztetéseim pályámnak a zsidók által történt sokszoros, megakasztása, egész karriérem megsemmisítése árán, megváltottam a jogot ahhoz, hogy a mai kor legégetőbb, világtörténelmi jelentőségű kérdéséhez, a zsidó világkérdéshez minden kendőzés nélkül, nyíltan és nyomatékosan szólhatok.

Igen, én már 1915-től kezdve láttam a társadalom alatt, a sötétben dolgozóárulókat. Azokat, akik Erdélyre, a Kárpátokra, Dél és Nyugatmagyarországra s Budapest és környékére, a  mai Csonkamagyarországra alkudoztak és összeesküdtek azokban az időkben, midőn mi idegszálaink megfeszítésével figyeltük a harcterek állandó sikereit, s a belső front szívós munkájával támogattuk Közép Európa nagy önvédelmi harcának niebelungeni erőfeszítéseit.

Amik e könyvben most a nyilvánosság előtt megjelennek, hogy meggyőződéshez és az események összefüggésének helyes szemléletéhez vezessék magyar testvéreimet, az igazságok régen élnek már az én lelkemben. 1920. III. 16-án Székelyudvarhelyen Gr. Majláth G. Károly erdélyi püspök Ő Nagyméltósága, Tamás Albert főgym. igazgató és Rés János Ist. Bold. paptársam jelenlétében adtam szabad előadásban, fesztelen társalgás közben első ízben kifejezést ezeknek az igazságoknak, majd repatriáltatásom után itthon, az „A Nép” hasábjain hoztam azokat, szélesebb körű nyilvánosságra.

Szomorú elégtételem, hogy az események összefüggéséből levont következtetéseim eddig még mindig kivétel nélkül beteljesedtek. Félek, hogy az e könyvben felsorolandó dedukciókat is igazolni fogja a holnap, vagy a holnapután.

Olvasóimat csupán arra legyen szabad kérnem, hogy elfogultság nélkül, gondolkodva olvassák el a következő néhány lapot, hogy az ott lefektetett igazságok lelkünk vérévé, meggyőződésekké váljanak.

Utoljára hagytam, de nem a legjelentéktelenebb indító okom volt végül ez igazságok nyilvánosságra hozatala tekintetében az a néhány sor, amit Ezechiel próféta könyvében, 33. fejezet 6. versben olvashatunk: Si speculator viderit gladium venientem et non insonuerit buccina et populus se non custodierit: veneritque gladius, tuleritque de eis animam, sanguinem populi de manu speculatoris exquiram: Ha az őrálló látja a fegyvert jönni és nem kürtöl és a nép nem őrizkedik: és eljő a fegyver és közüle lelket veszít el, emez ugyan az ő gonoszságában éretett, de vérét az őrálló kezéből követelem.

Nem én választván Krisztust, hanem Krisztus, az én jóságos Uram és Istenem, választván ki engem az ő szolgálatára, mint kath. pap nem tudnám magamat a reám ruházott szent hivatás felelősségével szemben nyugodtnak érezni, ha amit nekem a sötétben mondott, el nem mondanám a világoson és amit nekem a fülembe súgott, nem hirdetném a tornyok, az őrhelyek tetejéről.

Törökszentmiklós, 1923. VII. 15.

Sziliczei Várady Gyula.”

(Visited 438 times, 1 visits today)

Értékelések

Még nincsenek értékelések.

„Sziliczei Várady Gyula: A ghettótól – a trónig” értékelése elsőként

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .

Érdekelhetnek még…