Leírás
„A Nagysúly-hegy
Trombita harsogott az utcán. Fülsértőén. Dallamtalanul. A befüggönyözött ablakok mögé gyűltek az emberek. Nem sokan, csak egyesek. Azok, akikben nagyobb volt a kíváncsiság, mint a bánat. Azok, akik fejletlen koruk vagy politikai rövidlátásuk miatt nem értették át egészen a történteket.
A trombitálok közelebb jöttek. Egyre közelebb. Már feltűntek az utca hajlásában. Voltak vagy húszán. A magyar bakáénál hosszabb kürtöket fújtak, magyar fülnek össze-vissza. A trombitások után fegyveres had következett. Mintegy század. Bocskorban. Szegényes gúnyában. Rogyadozó térddel. Vállukra dróton, madzagon akasztott rozsdás fegyver. Arcukon a félelem döbbeneté. De
mentek. Egész nap az utcákat járták és fújták a kürtöket, mert ők voltak a győztesek!
Árpi is hallotta a recsegő hangokat az utca felől a szobába szűrődni. Széket tolt az ablakhoz.
— Mit teszel, kisfiam? — kérdezte a szelídlelkű asszony, aki háttal az ablaknak, karosszékében ült és az elnyűtt harisnyákat foltozgatta.
— Katonák gyünnek!
— Ne nézd őket, drága gyöngyöm! Nem szépek!
— Mér nem szépek?
— Mert nem magyarok!
— Hát milyenek?
— Ellenségek!”
Értékelések
Még nincsenek értékelések.