Leírás
„Korunk képe.
Az ember sorsa az ember erőiben pihen. Erőink rejtett erők, kibontakozásuk a jövő titka. Ki tudja, mit hoz a jövő esztendő? Ki tudja, mit hoz a holnap? Ki ismeri az ember mélységeiből kibontakozó sorsot?
A történelem lelke rajtunk zúg keresztül. Mi vagyunk ma a legfontosabb emberek és még mi sem tudjuk, mit hordozunk eszünkben, szívünkben? Ha pedig magunkat sem ismerjük, hogy ismernénk hát másokat? Saját sorsunk is rejtély, hát a sorsokból kirobbanó embersors, nemzetsors, hogyne volna rejtély?
Az ember sorsa az utolsó pillanatig is ködös maradhat.
Az emberiség sorsa is az utolsó napig lehet sötét.
Amíg úton vagyunk, kétes hová jutunk ki?
Amíg a csúcsot el nem értük, bizonytalan, jó úton jártunk-e?
Háromszáz év röpült el az ember lelke fölött.
Háromszáz év öröme és szenvedése, dicsősége és veresége zajlott el előlünk.
A világháborút is végigszenvedtük.
A népek tomboló győzelemmámorát éppúgy végighallgattuk, mint a legyőzöttek jajkiáltásait. Vae victis.
A boldogok azt hitték, hogy boldogságuk most már örök.
A boldogtalanok ege végleg beborult.
És az eredmény?
Jaj a győzőknek is!
Vae victoribus quoque!
Csak a legutóbbi időkben, mondhatjuk utolsó napokban, értünk a csúcsra és megdöbbenve látjuk, eltévelyedés volt a világháború és óriási csalódás az egész elmúlt háromszáz esztendő. Az újkor története befejezetlen, sőt be sem lehet fejezni. A jövő pedig bizonytalan.
A római birodalom története teljes és befejezett egész. Született, élt és meghalt.
A keresztény középkor önmagában kerekded és tökéletes életkép. Kezdete, virágzása és lehanyatlása olyan, mint a legtöbb ember élete.
Az újkor befejezetlen.
Semmi sem valósult meg, amit ígért.
Vannak ugyan boldog népek. Francia-, Angol-, Olaszország mint népek talán boldogok. De az emberi szellem sehol sem boldog.
Mert más a népek élete és más az emberi szellem élete.
A népek sorsa különböző, de a népekben élő emberi szellem azonos.
A népek magukban élnek, de az emberi szellem a népekben él.
A bölcselő pedig nem a népek életét szemléli, hanem a népekben kibontakozó emberi szellemet vizsgálja.
Egy emberi szellem él a népekben és ezt a szellemet az összes népek képviselik.
Az emberi szellem sorsa, fejlődése, kivirágzása a népek kultúrmunkája.
Mit ér a szellem fejlődése szempontjából, ha Franciaország tombol győzelmi mámorában, míg Németország jajgat nyomorúságában?
Sem a győzelem, sem a bukás nem emelik az ember szellemét.”
Értékelések
Még nincsenek értékelések.