Út és Cél – 1999. március

300 Ft

Szerkesztő: Dobszay Károly
Cím: Út és Cél (1999. március)
Kiadás éve: 1999.
Kiadás helye: Dortmund
Kiadó: Hungarista Testvéri Közösség
Oldalszám: 20

OLVASS BELE!

Fájlok:

  • PDF – szöveges, OCR-es karakterfelismeréssel

Tartalom:

Leírás

„B Ú C S Ú  K Á N T O R  B É L Á T Ó L

Neve már régen fogalommá vált. Nyolcvan évéből hatvanat töltött a Hungarizmus szolgálatában és 54-et távol a szülőhazájától.

A háború vihara sodorta Nyugatra. Rövid ausztriai, majd angliai tartózkodás után, az 50-es évek elején érkezett a kenguruk földjére. Központi utasítás szerint alapította meg a Hungarista Mozgalom Ausztráliai Szervezetét és a magyar nemzeti forradalom kitörésekor már nem volt Ausztráliában olyan nagyobb város, ahol ne működött volna hungarista szórvány.

A szervezés, valamint a hungarista szórványok állandó tájékoztatása rengeteg munkával járt, főként azért, mert az Ausztriában kiadott Út és Cél című központi lapunk példányai csaknem három hónap alatt érkeztek Ausztráliába. Ezért sokszorosított körleveleket adott ki hónapról-hónapra „Hungarista Mozgalom Ausztráliai Szórványok Tájékoztató Szolgálata“ címmel, igen szegényes, sőt kezdetleges eszközökkel. Az első kiadványoknál fából készült keret közé kifeszített vászon-darab képezte a sokszorosítási eszközt, majd – amikor a távoli Salzburgban a Mozgalom központi lapja már szabályos nyomdai eljárással készült – az ottani sokszorosító gép is Ausztráliába vándorolt. Így a kezdetleges körlevélből már tekintélyes, fedőlappal ellátott folyóirat lett és az is maradt Kántor Béla élete végéig.

Lapot indítani még hivatásos sajtóembernek sem könnyű. A hivatásos sajtóember – ha hungarista – azt mondja, hogy amit ő csinál az emigrációban, az nem érdem, hanem kötelesség! Kántor Bélára ezt semmi esetre sem lehetett elmondani, mert ő sohasem készült sem újságírónak, sem lapkiadónak, a kellő iskolázottsága sem volt meg hozzá, mégis vállalta és véghez vitte, mert nem volt más, aki vállalta volna. Az ő számára sem volt ez érdem, hanem jóval több annál: – hősiesség!

Jó segítőtársakat talált Szedlák Árpád, Trepák Sándor, Polgár Lajos, stb. személyében és a kis „vidéki“ tájékoztatóból rövidesen öt világrész területén ismert és közkedvelt kőnyomatos folyóirat lett, sőt eljutott a távoli Indokínában harcoló magyar idegenlégiósokhoz is, akiknek egyéb kiadványokat, főként magyar könyveket is küldözgettek ausztráliai és kanadai hungarista testvéreink.

A hatvanas évek végén Kántor Béla kiadásában születtek meg PERSEVERANCE (magyarul: KITARTÁS) címmel a Mozgalom első és mindmáig egyedüli angol, francia és spanyol nyelvű kiadványai.

Ezt már nem nézhették ölbe tett kezekkel az ausztráliai sötét erők: munkahelyén többször is követtek el merényletet élete ellen, mégis kitartott elvei és a Mozgalom szolgálata mellett élete utolsó napjáig.

Amikor központi lapunk, az Út és Cél válságba került, a Mozgalom vezetőségének kívánságára megszűntette az idegen nyelvű kiadványokat és Hungarista Tájékoztatója mellett kiadta központi lapunkat is, amely ugyan szintén szegényes, kőnyomatos eljárással készült, de tartalmilag jobbnak, színvonalasabbnak, érdekesebbnek és nyelvezetében magyarabbnak bizonyult, mint az előző évtizedekben volt.

Az emigráció évei alatt senki sem dolgozott annyit a Hungarizmus érdekében, mint Kántor Béla.

Emléke legyen áldott és példamutató a Mozgalom mindenkori ifjúsága számára!

U. M.”

(Visited 122 times, 1 visits today)

Értékelések

Még nincsenek értékelések.

„Út és Cél – 1999. március” értékelése elsőként

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .

Érdekelhetnek még…