Leírás
„Három és fél évig tartó nehéz és véres háború után 1918 novemberében újra lábhoz tette fegyverét az olasz katona. Körülötte elült az ágyúk moraja, a puskák ropogása. A futóárkok éjszakáját a diadalmas élet hajnala váltotta fel. A hős, aki ifjúsága legszebb éveit a halál társaságában élte át, támolyogva, mint új életre feltámadt Lázár lépett ki a sírból, amelyben mint élő eltemetve küzdött és állta az ellenség támadásait éveken keresztül. Sár és vér borították ruháját, arcán ott ült a hosszú szenvedés nyoma, de szíve és minden idegszála még jobban hozzáláncolták az eszményhez, amelyért 1915-ben magára vette a háború borzalmait. Réveteg szemei előtt kibontakozott a nagy és hatalmas Olaszország és egy új, igazságosabb társadalmi renden felépülő állam, amely számbaveszi, hogy ki-ki mivel járult hozzá a nemzet jólétéhez. A győzelem himnuszát hallotta mindenünnen, a győzelem boldogságát olvasta le minden arcról, győzelemről beszélt neki minden nyomtatott betű. Ez az ő műve volt.
Azzal nem törődött az olasz katona, hogy miképpen fogják az őáltala elért sikert értékesíteni, annak gyümölcseit learatni. Azt nem vette észre, hogy Olaszország jussát máris megcsonkította a belgrádi fegyverszünet, amely másnak beavatkozását tette lehetővé abba, ami Isten és Ember előtt egyedül az olaszok joga volt: a felbomlott osztrák-magyar monarchia jövendő sorsának igazságos rendezése. Még bízott kormányában és felelős államférfiaiban. Neki magának csak egy vágya volt: hazatérni.
Hazatért és fagyos közönnyel fogadták. Minél jobban távolodott a fronttól, annál nagyobbnak bizonyult a szakadék közötte és az otthonmaradottak között. Új ember volt ő, kinek lelkületét a háborúnak mindennél erősebb forradalmi ereje átgyúrta és akit ezért otthon már nem tudtak megérteni.
Míg állt a küzdelem, a futóárkok lakóinak millióit egy közös gondolat lendítette támadásra és ugyanaz a gondolat szegezte oda a küzdelem árán szerzett röghöz, amikor az ellenfél előretörésének kellett ellenállni. Megszűnt minden különbség ember és ember között, az egyén felaprózó fogalmát az összességnek átfogó közös gondolata váltotta fel.”
