Leírás
„JELVÉNYDIVAT ÉS A BENNE REJLŐ MISZTIKUM
I.
Mérnök barátommal találkoztam az Andrássy-úton. Megálltunk, beszélgettünk. Megtárgyaltuk a világ rohanó eseményeit és arra a már banálissá vált megállapításra jutottunk, hogy bizony, olyan időket élünk, amikor egy év eseményeinek sokasága meghaladja a rendes békeidők fél évszázadát. Jóval meghaladja.
Beszélgetés közben szóba került a vallások, a politikai világnézetek egymás közötti harca. Barátom egyszerre csak megfogta kabátom hajtókáját és kérdően nézett rám.
— És innen hol a jelvény?
— Nem viselek jelvényt, — mondtam és csodálkoztam hirtelen kérdésén.
— Pedig ez ma divat, ma minden ember a gomblyukában hordja a világnézetet…
— Nem hódolok az ilyen divatnak, mégis remélem elhiszed, hogy a meggyőződésem annál szilárdabb.
Hosszan beszélgettünk még ezután s barátom egész komoly alapon kifejtette, hogy nem is olyan jelentéktelen dolog az, hogy a mai rohanó világban a jelvény, pontosabban a jel jellemez egy-egy irányt.
— Van ezekben a jelekben, amelyeket egy-egy vallás, egy-egy állam, vagy politikai párt, esetleg világnézet szimbólumaként használnak, valami különösen misztikus. Ezek a jelek önként, minden előre megfontolás nélkül, úgyszólván spontán adódtak és a misztikus az bennük, hogy amennyiben geometriai ábrát mutatnak, én mint technikus bizonyíthatom neked, hogy pontosan, tévedésmentesen megjelölik annak a pártnak, annak a vallásnak, világnézetnek, államnak a történelemben, de még közelebb is a jelen világkáoszban levő szerepét, pontosan mutatják a leellenőrizhető múltját és jelenét és az élőre látható jövője róluk hibátlanul leolvasható.
Csodálkozva hallgattam ezt a fejtegetést, mert még a gondolata is távol állt tőlem, hogy korunk jelvényeiben misztikumot, még kevésbé fátumot véljek meglátni, de további fejtegetése annyira magával ragadott, hogy levezetései nyomán egyre jobban megszilárdult bennem az a hit, hogy mondatait komoly tanulmány előzte meg. Elképzeltem őt, amint dolgozóasztala fölé hajol és vonalzójával és körzőjével megszerkeszti ezeket a jelenkor divatos ábráit, matematikai mérésekkel és geometriai szögeléssel tételeket állít fel bennük és általuk… De folytassuk barátom szavait, amint nekem a maga igazát magyarázza… A kérdésem a következő volt:
— Mit tartasz tulajdonképpen misztikus ábráknak?
Válasza rövid, de velős.
— Misztikusak azok az ábrák, melyek szerkezetiek. A szerkezet utal mindarra, ami kifejezhetetlen, de az emberi életben hajszálpontosan bekövetkezik.
Vegyük sorra korunk jeleit, melyekben barátom misztikumot, múlt pontos regisztrálását, a jelen tényeit és a jövő előrevetítését meglátja… Ezek: a kereszt, a kereszténység egyszerű, nyílt, fölséges jelvénye. Dávid csillaga, a zsidóság zárt, titkolódzó ábrája. S a politikaiak közül itt van a horogkereszt, a maga feltétlen iránytjelző nyíltságával. Barátom szerint ezek a jelek egytől egyig háromszögelhetők, azaz segédvonalak meghúzásával háromszögekre oszthatók. Ez mutatja életképességüket, eltekintve a zárt, illetve nyíltságukban rejlő jellemüktől. És itt van a szovjet-csillag a maga szerkeszthető, de rejtélyes szerkezetével.
Még egy utolsó kérdés.
— Mit jelent az, amit az előbb mondtál, hogy ezek az ábrák szerkezetiek?
A válasz ismét világos, egyszerű és meghatóan szép volt.
— Szerkezeti az, ami mértanilag kimutatható és számtanilag igazolható. Az pedig, hogy a bennük fekvő utalások bekövetkeznek, az technikával magyarázható és a konstrukcióval igazolható…
Ennek a beszélgetésnek alapján született meg ez a könyv.”
Értékelések
Még nincsenek értékelések.