Ha egyszer a történelem jellemezni fogja az elhunyt VI. Pál pápát, talán így foglalja majd egy mondatba véleményét: A modern haladás gyűjtőneve alá foglalt spirituális hanyatlás minden tünetét magán hordta s a korra annyira jellemző tömeg-mágikus megigézettség ellen sem egyéni képessége, sem időszakos tisztánlátása nem volt elegendő ahhoz, hogy Szent Péter hajóját viharállóvá építse át.
VI. Pál nem tudott ellenállni a Nagy Kísértenek, miként Mestere: a követ kenyérré akarta átváltoztatni. Ezért szövetkezett a szocialistákkal, a kommunistákkal, a világboldogítókkal, az Emberi Jogok bolondjaival.
Az elit vallásából a Mindenki vallását akarta csinálni. A többséghez szólt s nem a jobbakhoz. Valamilyen furcsa bűvölet alatt a farkasokat ölelte keblére s következésképpen elriasztotta a bárányokat. Az erőszakosokkal fogott össze az erősek ellen. A népek és a társadalom minden rétegét megérteni látszott és ezért le kellett szállnia a legutolsó ember szintjére.
Ezért változtatta meg a 2000 éves szöveget az Úrfelmutatás rituáléjában: …ez az újszövetség vére, mely értetek és SOKAKÉRT kiontatik… Az „embervallás” reformjában ezért helyettesítette az elit-hangzású „sokakért” szót, a demokratikus MINDENKIÉRT, minden emberért szóval.
Ekképpen Krisztus nem csak a követőinek, hanem az ellenségeinek is a Megváltója. Ezzel megszűnt a Pokol értelme és az Utolsó Ítélet szükséges volta s vele együtt mindaz, amiben 2000 éven át hittek apáink.
Elrendelte, hogy imádkozzunk a Szovjetben szenvedő zsidókért, de soha nem imádkoztunk a Szovjet által üldözött keresztényekért. Közbenjárt Francónál kommunista terrorlegények érdekében, de egy szava sem volt, amikor Kádárék az 56-os felkelőket akasztották.
Az ilyen dolgok nem hagynak kétséget az iránt, hogy minket, nemzetiszocialistákat nem szeretett. Mi valahogyan rosszabbak voltunk az ő szemében minden Lenin-fiúnál, minden lehetséges emberi gonosztevőnél. Mi képviseltük az ő szemében a metafizikai Sátánt.
A Gonosznak, a Sátánnak a „nácikkal” való behelyettesítése a modern mágiának egyik legtüneményesebb fogása. A gondolkodásnak ez a járványszerű megbetegedése, a kígyótól megbűvölt állat védelmi apparátusának, idegrendszerének ez a megbénulása és az ítélőképesség megzavarodása az ő lelkét is elérte. Úgy látszik, hogy a világ népeinek tudatalatti rétege olyan általános és egyetemes illúziókat, víziókat dob a tudatba, amelyeken keresztül a fizikai lét végzetes megsemmisülését készíti elő. Ahogy az ókor bölcsei mondták: akit Jupiter el akar pusztítani, annak elveszi az eszét.
Ez a gondolat visz át a Világvég nagy próféciáihoz. A leghíresebb keresztény jövendölés az utolsó pápákat és a Végítéletet illetően Szent Malachiás († 1148) irlandi érsek nevéhez fűződik. A jóslat első nyomdai kiadása 1695-ból való.
Az utolsó 10 pápa e jóslat szerint (a nevek szimbolikusak):
| Égi Fény | XIII. Leó (1878-1903) |
| Égi Tűz | X. Pius (1903-1914) |
| Elpusztult Vallás | XV. Benedek (1914-1922) |
| Rendíthetetlen Hit | XI. Pius (1922-1939) |
| Angyali Pásztor | XII. Pius (1939-1958) |
| Pásztor és Hajós | XXIII. János (1958-1963) |
| Virágok Virága | VI. Pál — a 267. pápa |
| Félholdból | De medietate lunae |
| Nap Munkája | De Labore solis |
| Olajfa Dísze | Gloria Olivae |
A jóslat így fejezi be: a római szentegyház utolsó üldözése alkalmával fog székelni a római Péter (második), aki a juhokat sok viszontagság közt fogja legeltetni, melynek múltával a hét dombú város földúlatik és a félelmetes bíró ítélni fog népe fölött.
Ha VI. Pál csak eszköz volt a jóslat szerinti kérlelhetetlen Végzet útján, okolhatjuk-e valamiért?
A teljes mű itt vásárolható meg.
