Posted on Hozzászólás most!

Vízöntő: A pápa halálára

Út és Cél, 1978. szeptember

Ha egyszer a történelem jellemezni fogja az elhunyt VI. Pál pápát, talán így foglalja majd egy mondatba véleményét: A modern haladás gyűjtőneve alá foglalt spirituális hanyatlás minden tünetét magán hordta s a korra annyira jellemző tömeg-mágikus megigézettség ellen sem egyéni képessége, sem időszakos tisztánlátása nem volt elegendő ahhoz, hogy Szent Péter hajóját viharállóvá építse át.

VI. Pál nem tudott ellenállni a Nagy Kísértenek, miként Mestere: a követ kenyérré akarta átváltoztatni. Ezért szövetkezett a szocialistákkal, a kommunistákkal, a világboldogítókkal, az Emberi Jogok bolondjaival.

Az elit vallásából a Mindenki vallását akarta csinálni. A többséghez szólt s nem a jobbakhoz. Valamilyen furcsa bűvölet alatt a farkasokat ölelte keblére s következésképpen elriasztotta a bárányokat. Az erőszakosokkal fogott össze az erősek ellen. A népek és a társadalom minden rétegét megérteni látszott és ezért le kellett szállnia a legutolsó ember szintjére.

Ezért változtatta meg a 2000 éves szöveget az Úrfelmutatás rituáléjában: …ez az újszövetség vére, mely értetek és SOKAKÉRT kiontatik… Az „embervallás” reformjában ezért helyettesítette az elit-hangzású „sokakért” szót, a demokratikus MINDENKIÉRT, minden emberért szóval.

Ekképpen Krisztus nem csak a követőinek, hanem az ellenségeinek is a Megváltója. Ezzel megszűnt a Pokol értelme és az Utolsó Ítélet szükséges volta s vele együtt mindaz, amiben 2000 éven át hittek apáink.

Elrendelte, hogy imádkozzunk a Szovjetben szenvedő zsidókért, de soha nem imádkoztunk a Szovjet által üldözött keresztényekért. Közbenjárt Francónál kommunista terrorlegények érdekében, de egy szava sem volt, amikor Kádárék az 56-os felkelőket akasztották.

Az ilyen dolgok nem hagynak kétséget az iránt, hogy minket, nemzetiszocialistákat nem szeretett. Mi valahogyan rosszabbak voltunk az ő szemében minden Lenin-fiúnál, minden lehetséges emberi gonosztevőnél. Mi képviseltük az ő szemében a metafizikai Sátánt.

A Gonosznak, a Sátánnak a „nácikkal” való behelyettesítése a modern mágiának egyik legtüneményesebb fogása. A gondolkodásnak ez a járványszerű megbetegedése, a kígyótól megbűvölt állat védelmi apparátusának, idegrendszerének ez a megbénulása és az ítélőképesség megzavarodása az ő lelkét is elérte. Úgy látszik, hogy a világ népeinek tudatalatti rétege olyan általános és egyetemes illúziókat, víziókat dob a tudatba, amelyeken keresztül a fizikai lét végzetes megsemmisülését készíti elő. Ahogy az ókor bölcsei mondták: akit Jupiter el akar pusztítani, annak elveszi az eszét.

X. Pius pápa
Robert Morel (Lexicon de l’Eglise Nouvelle, Paris, 1971) így határozta meg a „Progresszivizmus” (Haladószelleműség) szót: „PROGRESSZIVIZMUS, amit X. (Szent) Pius Modernizmusnak nevezett és elmarasztalt.”

 

Ez a gondolat visz át a Világvég nagy próféciáihoz. A leghíresebb keresztény jövendölés az utolsó pápákat és a Végítéletet illetően Szent Malachiás († 1148) irlandi érsek nevéhez fűződik. A jóslat első nyomdai kiadása 1695-ból való.

Az utolsó 10 pápa e jóslat szerint (a nevek szimbolikusak):

Égi Fény XIII. Leó (1878-1903)
Égi Tűz X. Pius (1903-1914)
Elpusztult Vallás XV. Benedek (1914-1922)
Rendíthetetlen Hit XI. Pius (1922-1939)
Angyali Pásztor XII. Pius (1939-1958)
Pásztor és Hajós XXIII. János (1958-1963)
Virágok Virága VI. Pál — a 267. pápa
Félholdból De medietate lunae
Nap Munkája De Labore solis
Olajfa Dísze Gloria Olivae

A jóslat így fejezi be: a római szentegyház utolsó üldözése alkalmával fog székelni a római Péter (második), aki a juhokat sok viszontagság közt fogja legeltetni, melynek múltával a hét dombú város földúlatik és a félelmetes bíró ítélni fog népe fölött.

Ha VI. Pál csak eszköz volt a jóslat szerinti kérlelhetetlen Végzet útján, okolhatjuk-e valamiért?

 

Elvitathatatlan, hogy a II. Vatikáni Zsinat eredményeképpen a progresszivisták falkája levetette álarcát, nyílt működésbe kezdett, támadva a kinyilatkoztatást és tradíciót, az egyház pilléreit és olyan doktrínák hirdetésébe fogott, amelyeket korábbi papák elutasítottak.
Elvitathatatlan, hogy a II. Vatikáni Zsinat eredményeképpen a progresszivisták falkája levetette álarcát, nyílt működésbe kezdett, támadva a kinyilatkoztatást és tradíciót, az egyház pilléreit és olyan doktrínák hirdetésébe fogott, amelyeket korábbi papák elutasítottak.

 

A teljes mű itt vásárolható meg.

(Visited 113 times, 1 visits today)
Vélemény, hozzászólás?

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .