Posted on Hozzászólás most!

Zivuska Andor: Bűnös-e Marietta?

Debreczeni Ujság 1932. július 17.
Debreczeni Ujság 1932. július 17.

(Marschalkó Lajos regénye)

A „Nyíl” című füzetregény vállalat regény sorozatában most hagyta el a sajtót Marschalkó Lajosnak; a fiatal írógeneráció kitűnő képességű tagjának „Bűnös-e Marietta?” c. kis regénye. A mintegy félévvel ezelőtt kiadott: „Arany koporsó” c.. regénye után érthető meleg érdeklődéssel nyúlt a kritikus, a szerző új regénye után és az utolsó sorok elolvasása után azzal az érzéssel tette le, hogy egy finom tollal megírt, mesterien bonyolított, bőven patakzó fantáziából eredő történetet olvasott, amelynek a sorain, — bár a történet nem meríti le gyökereit mély lélektani bonyodalmakba, nem viharzik át nagy szenvedélyek hullámtorlaszán, — de mindenütt visszaragyogja a született író félreismerhetetlen tálentumának a fémjelzését!… Azok közé az írások közé tartozik Marschalkó írása, amelyen megindul az ember; olvas egy sort… két sort… tíz sort… — száz sort…. és akkor észrevétlenül megfogja valaki a kezét és viszi, viszi — el nem ereszti többet — addig, míg az utolsó sorig el nem jutott, mert hatalmában van az írónak az érdekelni tudás nagy adománya és ennek a magnetikus hatóköréből nem tud kiszabadulni az olvasó. Úgy tudom: sok, sok ezer példányban dobta a piacra a vállalat a „Nyíl” legújabb kisregényét és biztos is vagyok benne, hogy már is sokan, nagyon sokan olvasták el a finom tollal megírt kis történetet, amely a „Nyíl”-ban jelent meg s amely minden aprólékos kitérő nélkül úgy száll a frappáns kifejlet felé, mint egy biztos kézzel elröppenő nyílvessző.

…Egy vidéki szubrett és egy fővárosi írónak a históriája a dolog. A szubrett belekeveredik egy gyilkosság gyanújába s az író bravúros nyomozása deríti fel a történteket, ragyogtatja ki a kis szubrett ártatlanságát, akit búcsúfelléptekor virágerdő fogad; aki előtt kialszanak a rivalda lámpái örökre, hogy a szerelmes íróval elinduljon aztán a boldogság napfénye felé!… Ennyi az egész! De a kis történet fűtve van izgalommal, színnel, hangulattal s revelálja az író értékét különösen az, hogy nem csak lát az író, hanem: láttat: az élet eleven plasztikája domborodik a történet minden során. Mindent egybevéve: melegen köszöntjük a fiatal írót, de mikor elismerésünket ide fűzzük, önkénytelenül hangot adunk a várakozásnak, amellyel a jövőbe tekintünk.

A komoly írói készséghez várjuk azt a lélekbe mélyedő, komoly regénytémát, amelynek meg kell találnia Marschalkó Lajos tollát! Akinek a Gondviselés olyan finom pengét adott, mint az övé, annak nem lesz nehéz lefegyvereznie a kritikát és hódolatra bírni a közönségei akkor sem, ha a közönség és kritika: nagy regényt vár: ahol a fantázia játékos kedve és bravúrja mellett a szenvedésben és megpróbáltatásban gazdag, nagy lelki problémákat emelő élet eleven valósága lüktet!

(Visited 36 times, 1 visits today)
Vélemény, hozzászólás?

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .