Leírás
„A könyvekhez írt bevezetőt általában nem olvassák el — még a könyvkedvelők sem. Különösen nem, ha a szerző hosszú oldalakon próbálja megindokolni, hogy miért is írta könyvét. Pedig az előszó olyan a könyvben, mint az operákban a nyitány: a születést és a lényeget tartalmazza. Az író az Előszóval óhajt közelebb kerülni az olvasóhoz és a bevezetőben indokolja meg tettének — írásának okát. Ennek a könyvnek a szerzője is csak ezt teszi — felvetvén a kérdést úgy önmagának mint az olvasónak — hogy miért kellett megírnia könyvét.
A legtöbb könyv emlékezés, sőt azon túl — vallomás. Vallomás életünkről, a velünk történt eseményekről és azok körülményeiről. Hű felvételek a korról, amelyben éltünk és szenvedtünk. Amíg a magunk megpróbáltatásait lassan belepi az idők pora és behegednek a sebek, addig sohasem tudjuk elfelejteni a mások kínját és szenvedéseit, amelyeket annakidején agysejtjeink titokzatos fényképezőgépével — mint kortárs és szemtanú az emlékezés lemezére felvettünk.
A képek talán emlékeztetik a még élő kortársakat az egy olyan kornak, amely akkor született, amikor egy egész Nemzet temette azt a valamit, amit — régi Magyarországnak hívtunk és szerettünk — annak minden hibájával és előnyével egyetemben.
A képek talán még emlékeztetik a még élő kortársakat az akkori időkre, a fiatalabbak pedig talán szembekerülnek azokkal az eseményekkel, amelyeket ma illő elhallgatni — de amelyeket elfelejtenünk nem lehet és nem szabad.”
Értékelések
Még nincsenek értékelések.