Posted on Hozzászólás most!

Vízöntő: Technológia

Vízöntő: A XX. század pestise
Vízöntő: A XX. század pestise

Lapunk hasábjain a technológiai vívmányok élet- és eszmeformáló vonatkozásaira mindeddig ritkán mutattunk rá. Az idealista világnézet valahogyan viszolyog az élet merő praktikus-materiális jelenségeivel való foglalkozástól. Úgy véli, hogy ezeket a kétségtelenül fontos dolgokat a szakemberek kezébe kell utalni, akik a nemzet szolgálatába állítják tudásukat, de ugyanakkor gondosan ügyel arra, hogy e vívmányok ne rontsák meg a világnézeti alapokat. Más szóval a tudomány haladását, gyakorlati alkalmazását központi ellenőrzés alatt tartja a világnézeti kereteken belül. Persze, ez a hivatott állami ellenőrzés úgy tűnhet sokaknak, hogy a szabadságot korlátozzuk. De hogy ez az ú. n. szabadság hova vitt, látni fogjak az alábbiakban.

Noha igyekszünk lépést tartani a korral, mégis valahogyan el-elmaradunk a praktikus, materialista államok mögött. Ez volt a kép nagyjából mindig is, amikor a kultúrába jobban belekötött Európa lemaradt a praktikus Anglia mögött és maga Anglia is a még praktikusabb Amerika mögött. Európa tudósai lefektették az elméleti alapokat, a praktikus alkalmazás lehetőségei valahogyan másod-, vagy harmadrendű feladatnak tűntek előttük.

Sőt, általában a világ népeit jellemzi ez a praktikustól való iszonyodás. Így a klasszikus görögök ismerték a gőzerőt (Heron labdája), a kínaiak puskaport, de sohasem jutott eszükbe, hogy mindezt gyakorlati célra alkalmazzak. Valamilyen egészséges ösztön, vagy talán ősi tudatalatti ismeret tartotta őket vissza attól, ami nekünk oly helyénvalónak, logikusnak látszik.

Talán valóban úgy van, ahogy azt Plato megálmodta: az Aquarius csillagkép kozmikus befolyására kellett várni az emberiségnek. Ez a befolyás kb. 200 évvel ezelőtt kezdődött el s ez irányítja azóta az emberi elmét és akaratot az Átalakuló Világ káoszába. Ebben az aquariusi korban a Természet és az Anyag megváltoztatása, megerőszakolása egyúttal a szellemi fejlődést is előmozdítani látszik. Aquarius az újnak, a forradalminak, a káosznak jegye, de egyúttal a régi szétrombolásán keresztül új, magasabb értékeket teremt.

Tudjuk, hogy a II. Világháború idején nemcsak Hitler, hanem sokkal kevésbé idealista amerikaiak is vonakodtak az atomerőnek háborús célokra való alkalmazásától. A történelem e nagy gaztettének elkövetésére a kultúrán kívül álló és idegen zsidóság vette rá az USÁ-t.

Egy érdekes kínai elbeszélés világit rá legjobban arra, amit itt világossá próbálunk tenni. Egy praktikus hajlamú kínai vándortudós sajnálattal látta, hogy az ország egy elmaradott részén a parasztok milyen nehéz fizikai munkával merik ki a vizet a folyóból öntözés céljából. Azt javasolta a parasztoknak, hogy készít nekik egy olyan kerékberendezést, amivel sokkal könnyebben és gyorsabban fogják majd a vizet merni. Ám a parasztok Taoisták voltak (platonikusok) és elutasították a tudós ajánlatát, mondván, hogy azok a népek, akiknek ilyen komplikált gépei vannak, igen ügyesek lehetnek, de lélekben is igen bonyolultak kell legyenek. Egy olyan elme, amely ilyen zseniális gépet tud megszerkeszteni, épp úgy képes zseniális gazságra is.

Ezt az egészséges tartózkodást veszítettük el az idők folyamán. A tudományos siker és eredmény elhomályosított bennünk egy ősi, másfajta Tudást.

Melyértelmű az az ősi zsidó legenda is, amely szerint az Isten bukott angyalai leszálltak a Földre és megtanították az ember fiait a Tudományokra. Maga Lucifer sem más, mint az intellektus hordozója.

Tisztáznunk kellett a konzervatív-idealista álláspontot az ú. n. haladó tudományokkal szemben (tipikusan marxi kifejezés), mielőtt tovább vizsgálnánk az emberi szellem nagyszerű vívmányainak és a technológiának fény és árnyoldalát.

Az elmúlt 200 évben elképesztő, valóságos forradalmi változást hozott az emberi zsenialitás, tudomány szerte a világban. Ekkor léptünk be az Aquarius jegyébe. Az sem kétséges, hogy mindaz, amit ma modern technológiának és magas életszínvonalnak mondunk, eredetében az európai Nagykultúrából sarjadt ki. Az is igaz, hogy Európa többet látszott törődni költészettel, zenével, művészettel, vallásbölcselettel, Isten trónusáig emelkedő elméletekkel, no meg nemzeti és hatalmi politikával és tradíciók őrzésével, mint azzal, hogy materiális- tudományos síkon elért ismereteit gyakorlatban is hasznosítsa.

A gyakorlati alkalmazásra inkább a kultúra perifériális részén gondoltak, így Angliában, de még inkább az USA-ban és Japánban. Ezek a gyakorlati tényvilág emberei el tudjak árasztani a lakosságot a technika legjobb vívmányait hasznosító fogyasztási cikkekkel, de a széles tömegek belső lelki szükségléteit, az emberek metafizikai éhségét nem tudják kielégíteni, mert semmiféle ideológiát, világnézetet nem képviselnek. Ezért sóvárog a fogyasztói-kapitalista rend világa valamilyen vezető eszme után. Ezért támad annyi szekta, kultusz (kriket-kultusz Ausztráliában, golfimádat Japánban is, szociális egyenlőtlenséget megbosszuló és igazságot szolgáltató terrorvallások, stb). Ezért tud a nyakukra ülni az új idők Mogulja, a zsidóság és tömi tele a többre és másra vágyó tömegeket a demokrácia, az emberi jogok és egyebek mákonyával.

A zsidó történészek szerint a zsidóság felszabadulását és a fehér ember hanyatlását a 3 r-nek köszönhetik. Ez a Renaissance, Reformáció és Revolúció, szűkebb értelemben a Francia Forradalom, tágabban minden forradalom, tehát a Technológiai Forradalom is. Nem kétséges, hogy e forradalmakban, főképp az első kettőben, a zsidóságnak semmi része nem volt. Ez kizárólag a fehér ember fausti lendületének megnyilvánulása.

A XVII. században a Forradalom az eszmei, szellemi síkról lassan lekerült a napi élet fizikai síkjába. A természet megfigyelése, annak kísérleti befolyása s a leszűrt ismereteknek az ember élete megkönnyítésére való fordítása jellemzi azóta az eltelt időket.

E téren az első hatalmas lépés volt a Mezőgazdasági Forradalom. Angliából indult ki 1700 után. Akkor is, mint ma is, a mezőgazdaságon állott vagy bukott az ember élete. A mezőgazdaság foglalkoztatta a népesség 90 %-át. Mindén élet végső feltétele a föld hozama volt. Aszályos évek katasztrofális következményekkel jártak.

Évezredek tapasztalata alapján megdönthetetlennek látszott az a követelmény, hogy a termőföldet ugaroltatni kell. Azaz 2-3 évenként pihentetik a földet, hogy visszanyerje termőerejét. Ez azt is jelentette, hogy minden második, harmadik évben nem volt termés. A szegénység, betegség, korai halál természetes jelenség ily körülmények között. Következésképpen a népesség szaporodása igen lassú volt.

Angliában ismerték föl először, hogy ha gabonatermés után nem ugarolnak, hanem hüvelyessel vetik be a földet, akkor nemcsak hogy jó nitrogéntrágyával erősítik a humuszt, hanem új, változatos termést is kapnak a betakarított hüvelyesekből.

Nagy, aquariuszi felismerés volt ez. Mégis, igen lassan terjedt el Európában. Hazánkban még a XX. században is ugaroltak. Nem ok nélkül járt hát a mi Széchenyink Angliában s abban is igaza volt Kossuthtal szemben, hogy nem fegyveres forradalomra, hanem mezőgazdasági és ipari forradalomra van szüksége az országnak, ha meg akar szabadulni a Habsburgoktól.

Akárhogy is áll a dolog, Anglia ezzel a Mezőgazdasági Forradalommal a jólét és gazdagodás terén hatalmas előnyre tett szert a világ többi népei felett. Előnyét meg a XX. században is megtartotta.

Egy statisztika szerint 1700-ban 20 mezőgazdasági dolgozó tartott el 21 embert, 1900-ban csak 3 dolgozó kellett 21 ember eltartásához. Vagyis 10 ember más tevékenységre fordíthatta figyelmét. Elsősorban Angliában állt elő az a helyzet, hogy egyre több ember fölszabadulván a nehéz földmunkától, más irányba kereshette annak módját, hogy könnyebbe váljak az élete.

Napjainkban még a modern trágyázás és gépek is elősegítik azt, hogy a mezőgazdaság — noha megmaradt az emberi élet alapfeltételének — egyáltalán nem emberigényes termelési ág.

Ennek meg nem egészen kiértékelt következménye az, hogy megszűnt az embernek évezredes kapcsolata a földdel. Azóta a „nemzetfenntartó parasztság” eltűnt. A mai farmernek a föld már nem beszél semmi titokról s nem sugall semmi misztikus gondolatot. Az ember elszakadt a Természettől, önálló életet kezdett, a tápláló anyaföld, a lélekmelegítő föld-szeretet már nem járja át a farmert. Az évezredes láthatatlan köldökzsinórt elvágta a gép. Sőt, a modern ember már-már ellenséges viszonyba került a földdel, a Természettel s egyúttal a nagy Egységgel. Jól vázolja ezt a gondolatot Ady: Elűzött a földem c. költeménye. A modern emberben meg is jelenik valamilyen bolond nosztalgia a föld, a természet iránt s lelkiismeret-furdalásában fölcsap természetvédőnek, a Föld Barátjának. E mögött is csak önmaga létét féltő önzése rejlik. A Föld Barátjának címezi magát s vele szemben a régi paraszt egy volt a földdel. Ez megint olyan valami, amit a forradalom gyermeke már nem tud megérteni.

További folyamanya a dolgoknak, hogy a paraszt elproletárosodott s ezzel egy további problémát vitt be a modern társadalomba. Erről már bőven írtunk.

A gabona magvak és hüvelyesek bővebb termelése szükségessé tette a termékek szállítását, kicserélését. Ezért indult meg az 1700-as évek folyamán Angliában és Franciaországban a vízi út, a csatornahálózat kiépítése. Ez máris egy második előny Európa többi része előtt. Ekkor dolgozták ki az angolok a szárazföldi utak technikáját is, (McAdam utak, Magyarországon még ma is!)

Ezután következett az, amit ma Ipari Forradalom néven illetünk s természetesen megint Angliában. Megjelentek az első gépek, a nehéz fizikai munka alól kezdett az ember felszabadulni. Még több ideje jutott a további tudományos és technológiai kutatásokra.

Jött a távíró felfedezése, ami meggyorsította az érintkezést a termelők és fogyasztók között szerte a világban. Ismét Angliának volt előbb több ideje arra, hogy közlekedési fölényét — így vasút- és hajóépítés — kihasználja és a gyarmatosítások révén növelje gazdagságát s biztosítsa hegemóniáját a világ többi népe fölött.

Anglia és Franciaország a gyarmatokról és a Távol-keletről egzotikus fűszereket és más értékeket hozathatott be, minek ellenében ipari cikkeket juttathatott el ezekbe az országokba. A kereskedelem óriási mértekben föllendült s mint született kereskedőnép, a zsidóság hirtelen helyet kezdte találni az új, forradalmi helyzetben. (Kelet-indiai Társaság.) Mérhetetlen vagyonok nőttek ki. E vagyonok mint tőke bekerültek az iparba s mintegy önmagukat gerjesztve további vagyonokat hoztak létre. (Kommerciális kapitalizmus.)

A gyarmatokra bevitt iparcikkek áldással együtt átkot is hoztak e népekre. Hiszen a gyarmati népek fejlődési fázisa még nem tette éretté őket az új korszakra. Rettenetes szociális és pszichés problémák nőttek ki a XX. századra nemcsak a gyarmatokon, hanem az ősi kultúrállamokban, mint pl. Japánban, Kínában. A több ezer éven át konszolidálódott kínai társadalmi rend a XIX. század folyamán fölborult s helyet adott nyugtalanságoknak, forradalmaknak, káosznak. Mindez az újnak, a fejlődésnek, az idők haladásának örve alatt a mai ál-marxizmusig. Így engedelmeskednek a világ összes népei a hatalmas Aquarius parancsainak.

Ugyanakkor a Mezőgazdasági és Ipari Forradalom az eddigi kommerciális kapitalizmust egy lépcsővel magasabb fokra, a financiális kapitalizmusba leptette előre. Megteremtette a Pénzben való gondolkodást, megalakultak a nagy bankok. A pénzen keresztül új hatalmasságok születtek. (Rothschild dinasztia és a többiek.) A fölpezsdült élet, amely a pénz hatalmának bűvöletébe került, a Pénznek, a Disznófejű Nagyúrnak szolgálatába szegődött és különösen Európában bonyolult népességi problémákat is teremtett a sok egyéb mellett.

A dolgok könnyebb áttekintése céljából az elmúlt 200 év társadalmi és népességi változásait négy nagy fázisra szokták fölosztani.

Az „A” típus az, amelyben lehetett pl. a középkori Európa népessége. A születések száma magas, de ezt az ugyancsak magas halálozások száma egyensúlyozza. Szaporodás alig van. A népesség korsúlypontja 20 év alatt jár. Annyit termelek, amennyit megettek, a kereskedelem és kézműipar luxuscikkei csak keveseknek jutottak ki.

A „B” típus. A Mezőgazdasági Forradalom jobb és bővebb élelmet adott a széles tömegeknek es a jóléttől az egészségügyi intézmények is javultak. A magas születési szám megmaradt, a halálozási szám azonban csökkent. A szaporodás nagyobb fokú. A korsúlypont 20 és 45 közé tolódott. Tehát a férfitársadalom mind munka, mind katonáskodás, mind propagatív szempontból több teljesítményre képes. A nők szülőképessége is meghosszabbodott. Ez a népességtípus főképp Nyugat-Európát jellemzi a XIX. század folyamán.

A „C” típus a következő fázis. Itt a születések kezdenek csökkenni. A kényelem és életöröm keresésében az ember vonakodik a gyermekáldástól. Ennek további következménye a népesség öregedése, a korsúly 50-60 év közé húzódik. Tehát a népesség zöme a propagatív kor vonatkozásában meddő kezd lenni. A születési szám annyira csökken már, hogy — most már emiatt — a halálozási szám elkezd emelkedni, hiszen a népesség túlnyomóan öreg. Ez a negyedik, „D” típus. A korsúly 50 év fölött van.

Az „A” típustól a „D” felé való haladás nem egy időben ment végbe Európában. Kelet-Európa pl. még ma is a B-C típusú népességbe sorolható.

Bármennyire is világosnak látjuk a népességtudomány által bemutatott képet, nem szabad beleesnünk abba a hibába, ami egyes körökben ma lábra kapott, hogy a történelmet egymagában a fenti ismeretek szerint magyarázzak. A történelemformáló erők sokrétűek és nem ismerhetők meg teljes egészükben.

Mint láttuk, az első hatalmas lépés a technológia alkalmazása terén a Mezőgazdasági Forradalom volt. (Ennek van egy modern változata, amit a II. Világháború után a hibrid-gabona termesztésben Zöld Forradalom néven neveznek s döntő hatással volt a világ élelmezésére.) Ez volt az első, ártatlannak, sőt, igen hasznosnak látszó lépés, amelynek nyomán csak áldás fakadt az emberiségre. Az első stáció után jött a többi, ugyancsak ártatlannak tűnő haladás, így a gépek szerkesztése, a villamosság felfedezése, stb.

E nagy lelkesedések idején csak néhány tudatlansággal vádolt szerzetes kezdett arról beszelni, hogy az ördög bújt bele az emberbe és sugallja e találmányokat. Oly nyilvánvaló volt mindeme vívmányok előnye az ember életének megkönnyítésére, hogy józan ésszel senki sem látott semmi kivetnivalót ebben a haladásban. Különben is az emberek már kezdtek nem hinni olyasmiben, hogy ördög.

Napjainkban, a káprázatosan zseniális tudomány és technológia korában némelyek tovább ragadtatják magukat lelkesedésükben az optimista jövő képe vázolásában. Mások a világvég apokaliptikus beteljesedését festik elénk. Az első csoportba tartozik a tudósok és szakemberek legnagyobb része. A másik csoport, filozófikus-metafizikus gondolkodok sorából kerül ki, akiket aztán körülvesz obskurus szektások hada és oly pszichikusan zavart lelkek, akiknek valamiért balul ütött ki az élet s Isten büntetését áhítják arra a világra, amelybe nem tudnak beilleszkedni. Ez a lármás csoport igen hallatja hangját.

Tovább a teljes írásra

(Visited 168 times, 1 visits today)
Vélemény, hozzászólás?

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .