Hétfőn a szokásos irodalmi délutánon a Bessenyei Kör irodalmi szakosztálya helyi szerzőnek, Farkas László ref. vallástanár, írónak „A pók” című regényét mutatták be. A regény ismertetése előtt Belohorszky Ferenc dr. elnök felolvasta méltató értekezését. Rámutatott, hogy a magyar élet értelmisége jóformán teljesen, a falu felé fordult. Kétségtelen, hogy ez az érdeklődés bizonyos vonatkozásban káros is volt, mert avatatlan kézzel nyúltak a falu életéhez olyanok, akik ezt az életformát nem ismerték eléggé. Nem láttunk mást, csak bűnt, pusztulást, romlást, s ez már önmagában véve is csak csökkenthette erőinket kifelé, befelé egyaránt. Szerencsére sakkal többen voltak, akik komoly elmélyüléssel kutatták a falu életét, lelkiségét mozgató erőket és hatalmas munkával láttak neki a magyar ugar művelésének. Komoly tanulmányok, vaskos kötetek fordították tekintetünket a magyarság legértékesebb rétege felé. Nem volt nehéz a költészetnek ezen a területen sem újat teremtenie. Eddig nem nézték a magyar falu életét a költők, regényírók maga egészében. Belohorszky sorra vette Eötvöstől Kodolányiig a falu problémáival foglalkozó magyar alkotásokat és megjelölte szerepüket, körülhatárolta jelentőségüket. Majd Farkas László „A Pók” c. regényét vizsgálva, megállapította, hogy ez a regény a magyar falu életét jellegzetes vívódásával mutatja be. Farkas László a falu beállításával és szemléletével szintetikus képre. Beleilleszkedik az élet teljességébe és azt nem kívülről szemléli, hanem legbelsejéből. Hogy megkötöttsége mellett is — hisz így is az elkobzás veszélye fenyegette művét — nyílt és leplezetlen őszinteséggel tárta fel a falu égető kérdéseit, mély nyomot hagyhat a lelkekben. Tendenciát kereshetnek a regényben, de ma az élet maga is telve van tendenciákkal, méginkább a falu élete s ezért nem csoda, ha az író is tendenciózus lesz. A Bessenyei körben elismeréssel fogadták Farkas László Pók c. regényének bemutatását részletei…

Farkas László nyíregyházi ref. vallástanár, regényíróról egy oldalas cikket írt a Magyarság

Bágyoni Váró Andor: A pók az első zsidókutató regényünk

Farkas László nyíregyházi ref. vallástanár, több mélyreható és nagy érdeklődéssel fogadott regény írója országos figyelem és méltatás terébe került a megtisztult új magyar szellem győzelmes kibontakozása óta. A Magyarság c. fővárosi lapban Bágyoni Váró Andor, a kiváló esztétikus egyoldalas cikkben foglalkozik „az első magyar zsidókutató regény”, Farkas László: A pók c. művének, a mai időkben fokozott jelentőséget nyert regényének méltatásával. A jeles újságíró-esztétikus több részletet közöl A pók-ból, s e közléseket a következő rendkívül érdekes adatok közlésével vezeti be:

Farkas László református pap. A pók címmel 1936-ban regényt írt. Tudomásom szerint ez volt az első komoly és irodalminak nevezhető írás, amely regény formájában dolgozta fel a zsidókérdést. (Talán csak elődje volt a Kazárföldön.)

A református pap regényét röviddel a mű befejezése után felhozta Budapestre. Mint kezdő író úgyszólván teljesen tájékozatlan volt az akkor főként zsidó, vagy zsidószellemű kiadó-őserdőben és ezért — egyébként helyes és egészséges ösztönnel — nem könyvkiadóvállalathoz vitte kéziratát, hanem a Függetlenség szerkesztőségébe. Farkas László kéziratával Hubay Kálmánhoz, a lap akkori főszerkesztőjéhez került, aki testvéri szeretettel és érdeklődéssel fogadta az új írót. Hubayt különösen akkor kezdte érdekelni a regény, amikor a pap-író elmondta, hogy a regény témája a magyarországi zsidókérdés. A szerző könyvében a falusi zsidó szatócsok, a kisvárosi zsidó ügyvédek és a vegyesházasságok nemzetrontó hatását vetíti az olvasó elé. A regény nagyon tetszett Hubaynak és főmunkatársának is, akit a könyv kiadásának támogatásával bízott meg.

De hiábavaló volt minden igyekezet és támogatás: ebben az időben nem akadt könyvkiadó, aki A pókot kinyomatta volna. Vagy nyolc könyvkiadó nem akarta, egy tisztességes pedig — nem merte. Bágyoni Váró Andor: A pók az első zsidókutató regényünk részletei…

Az olaszliszaki csodarabbi, mikor a falu jegyzője a csendőrökkel házkutatást akart tartani nála, azt kérdezte híveitől nagy csodálkozással — ki ez az úr? A rabbi nyolc esztendeje lakik a zempléni kis községben, éppen a községháza tőszomszédságában, de a jegyzőt még soha nem látta, születése óta magyar állampolgár is, de soha még hitsorsosain kívül egy teremtett magyar lélekkel szóba nem állt. Ott él a magyar falu kellős közepén nyolc esztendő óta, de sem ő maga, sem hívei tudomást nem vesznek arról a világról, amelyet a magyar falu élete jelent. Évek, évtizedek múlhatnak, sem a lelki, sem az eszmei közösség, sem a politikai érdekazonosság, sem a kulturális vagy gazdasági egymásrautaltság motívumai nem indíttatják rá sem a rabbit, sem udvarát és népét, hogy a falubeliekkel közelebbi viszonylatokba kerüljenek. Úgy él, magas fapalánkkal körülkerített házában, mint a Dalai Lámát a Himaláya ezerméteres hegyláncai, járhatatlan útjai, vad pásztornépei, őserdei, Istentől-embertől nem járt pusztaságai, nem rekesztik olyan messzeségbe a való világtól, mint amilyen hideg, titokzatos és járhatatlan távolságban él az olaszliszkai rabbi a magyar valóságos élettől.

Sötét, sápadt, megközelíthetetlen alakja körül a csodatevés nimbuszával, megtelepszik a kis zsuptetős faluban. Jön, senki sem tudja honnan. Egy ismeretlen, homályos, árnyakkal, évezredes hagyományokkal, fanatizmussal, babonával telített világból, a faji elzárkózottság véres, bosszút és átkot lihegő törvényeivel körülbástyázott múltból s jön úgy, hogy ennek a világnak, ennek a múltnak, ennek a fajnak minden törvényét, minden betűjét és minden célját magával hozza és érvényesíti ott, ahol megtelepszik. Maga, udvara és hívei, akárhogy szaporodjanak az idők folyamán, — pedig szaporodnak valami csodálatos kísérteties hamarsággal — a környezettel, a faluval szemben soha ki nem lépnek a zárkózottság, a különvalóság magányából, amely nekik elég s amelybe más halandó soha be nem hatolhat. Soha, sem panaszukkal, sem pörükkel, sem kérésükkel, sem igényükkel a környező idegen világot magukhoz közelebb nem engedik. A kétméteres palánk a rabbi háza körül csak nyomorult semmitmondó szimbólum azokhoz a jogi, erkölcsi, faji és gazdasági előítéletekhez képest, amelyek őket egymás közt összetartják s mindenki mástól elválasztják. Milotay István: Olaszliszka részletei…





Marschalkó Lajos könyve a nyolcvanas évek legnagyobb zsidó-bűnperéről

„Megöltek egy kis libapásztort,
Égre kiált a régi vád, —
úgy ölték meg Solymosi Esztert,
mint egy tokos, pihés libát.

(Erdélyi.)

Ma, 1944 április 1-én 62 éve terjedt híre annak, hogy Tiszaeszláron kegyetlen rituális gyilkosságot követett el az ottani zsidóság a 14 éves Solymosi Eszter ellen. Megindult a nagy tiszaeszlári per, amelynél nagyobb és izgalmasabb esemény azóta sem fordult elő a magyar bűnügyi krónikában. A tiszaeszlári esetnek már egész irodalma van s a vád és a nagy per felelevenítését ismét aktuálissá teszi a kitűnő írónak és publicistának, Marschalkó Lajosnak most megjelent könyve, amelynek címe:

Tiszaeszlár

Marschalkó Lajos már évtizedek óta a jobboldali keresztény nemzeti gondolat meg nem rettenő harcosa. Bátor kiállásait írásaiban, elmefuttatásaiban a keresztény jobboldali társadalom őszinte örömmel olvasta, a zsidóság pedig félve dugta össze a fejét egy-egy merész leleplezése, vagy jobboldali síkraszállása nyomán. Még mindig kísért a tiszaeszlári vád… részletei…

Igazi hazaszeretet

A „hazaszeretet” — szóval is úgy vagyunk, mint a „világnézet” szóval: az emberek már unják és nem szívesen hallják, mert annyian visszaéltek már ezzel a szent szóval, — és már annyiszor telekiabálták vele a magyar életet a magyar élet „vásári kikiáltói”, hogy erre is áll a régi mondás: A csillogó aranypénz is megkopik a kufárok kezén a sok használat miatt. A hazaszeretet csillogó aranya is elhalványul, ha e szent fogalommal visszaélők hétköznapisága és hitványsága tapad hozzá.

Rémeket látok? Nem hinném!

Volt egy idő, mikor vendéglőkben, kávéházakban, mulatókban minden szire-szóra felhangzott a magyar imádság, a magyar himnusz. Az igazi, jóérzésű magyar emberek csodálkoztak egy darabig a nemzet imádságának e hitvány profanizálásán, aztán megtorló intézkedéseket követeltek. És nem is kellett sokáig követelődzniök. Hamarosan jött a hivatalos intézkedés, és megszüntette ezt a hazafiasság stanioljáha csomagolt ízléstelenséget.

Ó, bár jönne már — nem a hivatalos intézkedés, mert ez itt nem segít, hanem — az igazi magyarok őszinte megvetése, és űzné ki a Haza szent templomából a hazaszeretettel, a hazafisággal kufárkodó álmagyarokat. Mert túlságosan elszaporodtak — különösen manapság — ezek a hitvány kufárok. Szivós Donát: Igazi hazaszeretet részletei…

Élet kapuját döngetők.

Kedves Gólya!

Nem régen könyvet írtam neked.

Akkor még úgy szólítottalak: Kamaszka! Akkor még a középiskolát járó serdülő fiú százarcú problémáiról magyaráztam, a „viharzóna” tőreiről és a fejlődő élet nagy vezérgondolatairól. A könyvben volt egy fejezet az egyetemi hallgatóról. Ennek a fejezetnek címe volt: „Élet kapuját döngetők”. Amikor olvastad, bizonyára sóhajtottál: hej, csak már ott tartanánk!

Hát látod, ott tartunk már. Óriási jelentőségű esemény történt veled ott valahol az elmúlt június hónapban: letetted az érettségit. Befejezted a „fiú” képzését magadban, hivatalosan beléptél a férfiak közé. Megszerezve az általános műveltséget, alkalmasnak találtattál arra, hogy most már a szakképzést jelentő egyetemen a magad hivatására készülj fel férfiszívvel és felelősséggel.

Az ember előtt a jövőt állandóan sűrű köd takarja. Makacs köd: amint óráról-órára előre hatolsz benne, mindig csak egy-egy lépésnyire tágít, de a következő lépéseket még mindig elburkolja. És az életben törtető számára a problémák és nehézségek nem kiáltanak jó előre, nem közelednek messziről észrevehetően, hogy felkészülhessen fogadásukra, hanem a ködből hirtelen lépnek elő és a szemébe vigyorognak: Itt vagyok, oldj meg! És hirtelen kell odakapni, villámgyorsan megoldást találni. Nehéz ügy. Koszter Atya: Élet kapuját döngetők részletei…

Kultúra és faj

Ha az emberfajok csupán külső, testi sajátságokban különböznének egymástól, a fajiságnak, a fajkérdésnek alig volna nagyobb jelentősége, mint pl. annak, hogy melyik faj miként ruházkodik. Tehát lehetne esetleg arról vitatkoznunk, melyik faj szebb testalkatú, vagy melyiknek a testi adottságai a megfelelőbbek bizonyos körülmények között, de a szellemi alkotásokba kultúra szempontjából a fajok között nem volna különbség. Márpedig az embert elsősorban éppen a szellem, a kultúra jellemzi.

Ha áttekintjük földünk szellemi, kulturális térképét, lehetetlen tagadnunk, hogy a szellemi élet, a kultúra nem ragyog egyformán az emberi nem egész elterjedési területén. Földünk felszínén nemcsak a földrajzi alakulatok mutatnak különböző magasságokat, hanem a szellemi élet is hol égbetörő ormokban csúcsosodik ki, hol pedig mocsaras mélységekben laposodik el. És, ha a szellemi színvonalnak ezt az eloszlását összevetjük a fajok eloszlásának térképével, a fajok és a kultúrszínvonalak között olyan összefüggést találunk, ami aligha írható pusztán a véletlen rovására.

A kultúrának eloszlását nem lehet pusztán a környezettel, a földrajzi, klimatikus, megélhetési viszonyokkal, közlekedési lehetőségekkel se magyaráznunk. Ezeknek is lehet ugyan nagy szerepe a kultúra kifejlődésében, mert pl. a sarkvidékek zord klímája nyilván mérhetetlenül kedvezőtlenebb a kultúra kifejlődésére, mint a Földközi-tenger vidéke. Ámde, ha egyedül a földrajzi adottságok határoznák meg a kultúra fejlődését, akkor földünk szellemi térképének ősidők óta állandóan ugyanolyannak kellene lennie, amint a hegyek, folyók és a tengerpartok eloszlása se változott. Somogyi József: Kultúra és faj részletei…

JOM KIPPUR.

Furcsán fest ma reggel Belsz szent városa. Alig pitymallik még. A mély eresszel védett alacsony házi­kókból különös világítás árad ki: az elsárgult ablak­üvegek mögött mindenütt sajátságos jelenet játszódik le. Az asztalokon gyertyák ragyognak és körülöttük ülnek a zsidók, férfiak és asszonyok vegyest. Kezükben egy szárnyas baromfi összekötött lábakkal; megforgatják a fejük felett, szárnya egy-két tollát megperzselik a gyer­tyalángnál és a földre dobják, mert e bűvös hókusz­pókusszal már akkor Izrael összes bűneinek hordozójává lett.

Künn a téren nemsokára az asszonyok és gyerme­kek hosszú sora vonul a sakter háza felé; viszik a sok kakast és tyúkot, hogy kósermódra levágják. Be nehezek volnának, ha a bűnnek is súlya volna! A szent mészáros körül a vér patakzik a sárban; az állatok vergődnek és sikoltoznak. Egynémelyik félholtan, átvágott nyakkal próbál elmenekülni, borzasztóan rikácsolva. A leölt álla­tok kiáltására a zsinagógából a zarándokok üvöltése felel; a templomszolgák ostorozzák őket, ezzel bűnhőd­nek azokért a törvénysértésekért, melyeket tudtukon kí­vül az évben elkövettek. Négykézláb állva ordítoznak az ütések alatt. Maga a fájdalom nem volna elég ahhoz, hogy ilyen kiáltásokat hallassanak. Azért üvöltenek, mert bűn terheli lelkiismeretüket. Végre, három óra felé össze­verve, csuromvizesen a szent víztől, szétbomlott páje­szekkel és örömtelt szívvel hazatérnek vagy a betha­midrasba mennek, hogy elköltsék a bűvös szárnyast kippur böjtje előtt, mely nemsokára megkezdődik és csak holnap, az első csillag felkeltekor fog végződni. Jean et Jérôme Tharaud: Jom Kippur részletei…

(The bolshevik persecution of Christianty by Francis Mac Cullagh. New-York. E P. Dutton. XX+401 old.)

Keveset tudunk a vörös Oroszországból, amely sokkal jobban el tud zárkózni a külföld elől, mint a cári kormány idején. Azért vesszük szívesen ezt a kötetet, amely vörös köntösben jelenik meg előttünk. A szerző Írország északi részéből származik, ahol a lakosság többsége protestáns. Ő maga azonban katolikus, aki büszkén vallja magát annak. Mint az ulsteri katolikusok, úgy ő is alaposan ismeri a hitigazságokat és tisztán látja a protestantizmus gyöngéit. Az orthodoxia katolikus alépítményét és protestáns elhajlását tehát helyesen tudja értelmezni. Az írek szellemességét egyesíti második hazájának, Amerikának élelmességével. Angol nyelven írva, az angol hidegvér is meglátszik írásán. Ekképp minden kvalifikációja megvan hozzá, hogy a bolsevisták által űzött vallásüldözésről alaposan tájékoztató tudósítást írjon.

A könyv voltaképpeni tárgya a 99—281. oldalon részletesen elmondott peres eljárás, amelyet a bolsevisták Cieplak címzetes érsek, apostoli kormányzó, 14 pap és Sharnas világi fiatalember ellen lefolytattak. A vád az volt, hogy megszegték a Szovjetköztársaság törvényeit, különösen kettőt: 1. nem adták át a petrográdi katolikus templomok ingó vagyonának leltárát és a rekvirált szent edényeket sem voltak hajlandók átszolgáltatni, sem a templomokat nem engedték bezáratni. 2. A hit igazságaira oktattak 18 évnél fiatalabb egyéneket. Dr. Báró Vécsey József Aurél: Egyházüldözés a bolsevista Oroszországban részletei…

II.

A BEMUTATKOZÁS

A Vörös Hadsereg megérkezése | Az első tapasztalatok | A Kommunista Párt bemutatkozása, a kommunista rendőrség | Népbíróságok, népítéletek | Háborús bűnperek | Trianon | Az ezeréves magyar múlt

 

Néhány hónappal azután, hogy a Vörös Hadsereg magyar területre lépett, de még nem foglalta el az egész országot, Nagy Ferenc, az ország későbbi miniszterelnöke a nagy kelet-magyarországi városba, Debrecenbe utazott. Ebben a történelmi hagyományokban gazdag, öntudatos polgárság és parasztság vezetése alatt álló városban alakították meg ugyanis az új, ideiglenes kormányt, s ide várták Magyarország szovjet főparancsnokát, Vorosilov marsallt. Nagy Ferenc, a polgári-paraszti Kisgazda Párt egyik legfőbb személyisége, még a marsall megérkezése előtt a szovjet követtel, Puskinnal folytatott diskurzust az általános helyzetről. Csonka Emil: A forradalom oknyomozó története 1945-1956 részletei…

1970. augusztus 8-án a Hungarista Mozgalom N.S.W.-i Központi Szórványának vezetője és a Munkatörzs egyik tagja az Ausztrál Nemzeti Szocialista Párt meghívására részt vett a Párt N.S.W.-i szervezetének gyűlésén.

Az ausztrál bajtársak két jelöltet neveztek ki a novemberi szenátusi választásokra. A közelmúltban Canberrában lezajlott időközi választástól eltekintve, melyen Dr. Edward R. Cawthron indult a nemzetiszocialista szavazatokért, 1945 óta ez az első eset, hogy egy képviselőválasztáson jelöltek indulnak a HOROGKERESZTES ZÁSZLÓK ALATT.

Gratulálunk a bátor, fiatal pártnak. Segítségükre leszünk, hogy annyi szavazatot kapjanak, amennyi csak lehetséges. Kötelességünk, hogy a szavazati joggal rendelkező új-ausztrálok, elsősorban a magyarok és kelet-európaiak figyelmét felhívjuk az Ausztrál Nemzeti Szocialista Pátra. Ezek az emberek a Vörös Pokolból szabadultak és ez az első lehetőségük, hogy megállítsák a judeo-kommunista összeesküvők és lakájaik előretörését új hazájukban. Sagittarius: Mozgalmi hírek részletei…

A múlt év nyarán az egyháztörténeti emlékekben gazdag Eisenachban mintegy 100.000 tag képviseletében gyűlést tartottak azok a különböző német csoportok, amelyek a faji vallás eszméjét vallják. Ezen az összejövetelen céljaik, elsősorban a történeti vallásokkal való egyenjogúsítás elérésére, megalakították az «Arbeitsgemeinschaft der deutschen Glaubensbewegung»-ot. A szövetség ebben a formájában időközben felbomlott, de a germán nemzeti vallás érdekében folyó propaganda egyre erősödik s észrevehetően mély hullámokat vet a német szellemi élet tükrén. Az ősi germán természetvallás felújítására törekvő balszélső fronttól az evangéliumi kereszténység nemzeti szellemű átalakításán fáradozó mérsékeltebb irányig, a legkülönbözőbb színezetű vallási eszmék és reformtervek jelennek meg nap-nap után. Szinte már áttekinthetetlen a pro- és kontra irodalom. A könyvek és röpiratok hatalmas tömege s az új eszméket terjesztő folyóiratok mellett a katolikus és a protestáns teológiai szaklapoknak is a faji vallás kérdése ma Németországban legaktuálisabb témája. Kecskés Pál: Faj és vallás részletei…