Ha egyszer a történelem jellemezni fogja az elhunyt VI. Pál pápát, talán így foglalja majd egy mondatba véleményét: A modern haladás gyűjtőneve alá foglalt spirituális hanyatlás minden tünetét magán hordta s a korra annyira jellemző tömeg-mágikus megigézettség ellen sem egyéni képessége, sem időszakos tisztánlátása nem volt elegendő ahhoz, hogy Szent Péter hajóját viharállóvá építse át.
VI. Pál nem tudott ellenállni a Nagy Kísértenek, miként Mestere: a követ kenyérré akarta átváltoztatni. Ezért szövetkezett a szocialistákkal, a kommunistákkal, a világboldogítókkal, az Emberi Jogok bolondjaival.
Az elit vallásából a Mindenki vallását akarta csinálni. A többséghez szólt s nem a jobbakhoz. Valamilyen furcsa bűvölet alatt a farkasokat ölelte keblére s következésképpen elriasztotta a bárányokat. Az erőszakosokkal fogott össze az erősek ellen. A népek és a társadalom minden rétegét megérteni látszott és ezért le kellett szállnia a legutolsó ember szintjére.
Ezért változtatta meg a 2000 éves szöveget az Úrfelmutatás rituáléjában: …ez az újszövetség vére, mely értetek és SOKAKÉRT kiontatik… Az „embervallás” reformjában ezért helyettesítette az elit-hangzású „sokakért” szót, a demokratikus MINDENKIÉRT, minden emberért szóval.
Ekképpen Krisztus nem csak a követőinek, hanem az ellenségeinek is a Megváltója. Ezzel megszűnt a Pokol értelme és az Utolsó Ítélet szükséges volta s vele együtt mindaz, amiben 2000 éven át hittek apáink. Vízöntő: A pápa halálára részletei…